2014. augusztus 14., csütörtök. A kardiológusok kifejlesztettek egy minimálisan invazív genetikai terápiát, amelynek segítségével a rendes szívizomsejteket a ritmus fenntartására szakosodott sejtekké alakíthatják, amelyek így képezik az úgynevezett „biológiai szívritmus-szabályozót”., és hogy a jövőben gyakorlatilag szükségtelenné tehetik az elektronikus szívritmus-szabályozót.
Dr. Eduardo Marbán, a Cedars-Sinai Szív Intézet igazgatója, a kaliforniai Egyesült Államokban, Los Angelesben bebizonyította, hogy a biológiai szívritmus-szabályozó szinte bárki mindennapi igényeinek kielégítésére alkalmas. Ők és kollégái szintén az elsők, akik egy élő sejtben újraprogramozzák a szívsejtet a betegség hatékony gyógyítására.
Dr. Eugenio Cingolani, a kutatócsoport véleménye szerint a biológiai szívritmus-szabályozót képező sejtek a jövőben olyan súlyos szívműködési rendellenességekkel született csecsemőknek is segíthetnek, akiket nem lehet beültetni elektronikus szívritmus-szabályozóba.
A vizsgálatban a teljes szívblokkkal rendelkező laboratóriumi sertéseket egy minimálisan invazív beavatkozás során (katéter segítségével) injektálták egy TBX18 nevű génnel. A génnek az állatok szívébe történő bevezetése utáni második napon az azt kapott sertések észrevehetően gyorsabban ütemesek, mint azok, akik nem kapták meg. Ez az energikus ritmus ezen állatok teljes megfigyelési ideje alatt fennmaradt.
Forrás:
Címkék:
Távozáskor Regenerálás Táplálás
Dr. Eduardo Marbán, a Cedars-Sinai Szív Intézet igazgatója, a kaliforniai Egyesült Államokban, Los Angelesben bebizonyította, hogy a biológiai szívritmus-szabályozó szinte bárki mindennapi igényeinek kielégítésére alkalmas. Ők és kollégái szintén az elsők, akik egy élő sejtben újraprogramozzák a szívsejtet a betegség hatékony gyógyítására.
Dr. Eugenio Cingolani, a kutatócsoport véleménye szerint a biológiai szívritmus-szabályozót képező sejtek a jövőben olyan súlyos szívműködési rendellenességekkel született csecsemőknek is segíthetnek, akiket nem lehet beültetni elektronikus szívritmus-szabályozóba.
A vizsgálatban a teljes szívblokkkal rendelkező laboratóriumi sertéseket egy minimálisan invazív beavatkozás során (katéter segítségével) injektálták egy TBX18 nevű génnel. A génnek az állatok szívébe történő bevezetése utáni második napon az azt kapott sertések észrevehetően gyorsabban ütemesek, mint azok, akik nem kapták meg. Ez az energikus ritmus ezen állatok teljes megfigyelési ideje alatt fennmaradt.
Forrás:
