Az autoantitestek testünk immunfehérjéi. Túlzott aktivitásuk összefügg az autoimmun betegségek lefolyásával. Hogyan befolyásolják az autoantitestek egészségünket? Mit érdemes tudni róluk?
Tartalomjegyzék
- Honnan származnak az autoantitestek?
- Autoantitestek és autoimmun betegségek
- Autoantitestek a betegségek diagnosztizálásában
- Mire és mikor tesztelik az antitestek jelenlétét és szintjét?
Az autoantitestek olyan fehérjék, amelyeket a test a sejtekkel szemben termel, nevezetesen a test saját antigénjei. Az antigének egyfajta speciális kémiai jelölés, amely lehetővé teszi a sejtek egymás azonosítását. Lehetnek például a felszínükön. Az antitestek alapjukon felismerik a fenyegetést és a támadást. Ezután testünk szövetei és szervei megsérülnek. A test megtámadja önmagát, mert az immunrendszer összezavarodik, és idegen sejtként ismeri fel saját sejtjeit.
Az autoantitestek nem patológiás szerepet játszhatnak testünkben is. Például hasznosak lehetnek a rákos sejtek elpusztításában. Ezeknek a fehérjéknek az immunrendszer megfelelő működésében betöltött szerepe még mindig kutatás alatt áll. Valószínűleg még mindig sok olyan funkciójuk van, amelyekről nem tudunk.
Minden antitestet az immunrendszer termel. Úgy tervezték, hogy megvédjék testünket a külső tényezőktől, amelyek károsíthatják. Megfelelő védekezésünk érdekében az immunsejtek megtanulják felismerni testünk antigénjeit azoktól, amelyek veszélyesek lehetnek.
Honnan származnak az autoantitestek?
Még mindig nem tudjuk, miért állít elő a szervezet olyan fehérjéket, amelyek megtámadják saját szöveteit. Ismerjük azonban azokat a tényezőket, amelyek stimulálhatják ezt a folyamatot. Úgy gondolják, hogy az ősi tulajdonságok szerepet játszhatnak ebben a kóros folyamatban. Nincs azonban közvetlen genetikai kapcsolat. Az autoantitest-termelés aktiválásához jellemzően a megfelelő génekkel rendelkező egyénnél környezeti tényezőkre van szükség.
Az ilyen immunfehérjék termelését megindító ingerek például:
- vírusok
- mérgező vegyszerek
Most azt is feltételezik, hogy az autoantitestek termelését a testünk által termelt hormonok stimulálhatják. Erre utal az autoimmun betegségek gyakoribb előfordulása azoknál a fogamzóképes korú nőknél, akiknél ezeknek az anyagoknak magasabb a vérszintje.
Autoantitestek és autoimmun betegségek
Az autoantitestek emelkedett szintje fordul elő autoimmun betegségekben. Ez egy olyan betegségcsoport, amelyben az immunrendszer elpusztítja saját testét. A vér autoantitest meghatározását használják e betegségek diagnosztizálásához.
Itt felsorolhatjuk a következő feltételeket:
- lupus
- progresszív szisztémás szklerózis
- Sjögren-szindróma
- polimiozitisz
- dermatomyositis
- rheumatoid arthritis
- Wegener granulomatosis
- vegyes kötőszöveti betegség
- colitis ulcerosa
- Crohn-betegség
- Hashimoto pajzsmirigygyulladása
- vitiligo
- pikkelysömör
- szarkoidózis
Az autoimmun rendellenesség típusa attól függ, hogy mely rendszerek vagy szervek az autoantitestek célpontjai. A szervspecifikus autoantitestek által okozott rendellenességeket gyakran a legkönnyebb diagnosztizálni. Ennek oka az a tény, hogy szervekkel kapcsolatos tüneteket mutatnak. Ilyen például a Graves-kór és a Hashimoto-kór.
A szisztémás autoantitestek túltermeléséből eredő zavarokat sokkal nehezebb felismerni. Ezeknek a betegségeknek a tünetei lehetnek:
- ízületi fájdalom
- fáradtság
- láz
- kiütés
- allergiás tünetek
- fogyás
- izomgyengeség
Mindezek az egészségügyi problémák különböző betegségek során jelentkezhetnek. Ezek a tünetek nem túl specifikusak, ami megnehezíti a megfelelő diagnózist.
Autoantitestek a betegségek diagnosztizálásában
Az autoimmun rendellenességek diagnózisának első lépése a teljes kórtörténetének elemzése. Ezt követően orvosi vizsgálat szükséges. A beteg tünetei alapján diagnosztikai vizsgálatok ajánlhatók. Céljuk egy adott betegség azonosításának megkönnyítése. A tesztek a következőket tartalmazhatják:
- vérvizsgálatok a gyulladásos markerek és autoantitestek szintjének felmérésére
- radiológiai vizsgálatok
- biopsziák
Mire és mikor tesztelik az antitestek jelenlétét és szintjét?
Az antitestek jelenlétére és szintjére vonatkozó laboratóriumi vizsgálatokat általában ajánlják, ha olyan tünetek fordulnak elő, mint:
- krónikus progresszív ízületi gyulladás
- nem fertőző láz
- krónikus fáradtság
- izomgyengeség
- kiütések
Az első teszt, amelyet orvosa általában javasol, az ANA teszt. Értékeli az autoimmun folyamatok markerének jelenlétét a vérben. Pozitív eredmény sokféle betegség esetén fordul elő. Ez nem egy speciális teszt, de lehetővé teszi a betegség természetének meghatározását.
Az ANA teszt pozitív eredménye esetén további vizsgálatok ajánlottak. Példák a gyakran ajánlott tesztekre:
- reumatoid faktor (RF)
- az eritrocita ülepedési sebessége (ESR) vagy ESR
- C-reaktív fehérje (CRP)
Az autoantitestek jelenlétének és szintjének egyetlen vizsgálata nem elegendő a helyes diagnózis felállításához. A teszt célja a betegség jelenlétének valószínűségének meghatározása. Minden vizsgálati eredményt az orvosnak egyedileg kell figyelembe vennie a tünetek és a kórtörténet szempontjából.
Az antitestszintek laboratóriumi tesztjeit a következőkre használják:
- szisztémás autoimmun rendellenességek diagnosztizálása
- a szervkárosodás mértékének értékelése más vizsgálatokkal együtt
- a betegség lefolyásának és a kezelés hatékonyságának figyelemmel kísérése
Irodalom:
- Böhm I. Apoptózis: kapcsolat az autoantitestek és a betegek leuko- / lymphocytopenia között. Scand J Rheumatol 2004; 33: 409-416, online hozzáférés
- Böhm I. A citoszkeleton megbomlása autoantitestek apoptózisának indukciója után. Autoimmunitás 2003; 36: 183-189, online hozzáférés
- http://www.labtestsonline.pl
A cikk további cikkei
.jpg)
