A deperszonalizáció olyan tünet, amely az önészlelés zavaraihoz vezet - a beteg úgy érezheti, hogy csak saját életének megfigyelője, vagy úgy érezheti, hogy teste valójában teljesen idegen. A mentális rendellenességek okozhatják a deperszonalizációt, de az orvostudomány más területeiről származó betegségek is - mind a neurológiai, mind a belső betegségek deperszonalizációhoz vezethetnek. Olvassa el a deperszonalizáció okait, és tanulja meg, hogyan kell kezelni a deperszonalizációt - hogyan kezelik.
A deperszonalizáció pszichiátriai probléma az észlelési rendellenességek területén, és abból áll, hogy a beteg elveszíti önérzetét. A hozzá hasonló jelenség a derealizáció, amelyben a beteg azt kezdi érezni, hogy a körülötte lévő világ irreális és valótlan. A deperszonalizációt a pszichopatológiához kapcsolódó rendellenességnek minősítik. Valójában azonban nemcsak a mentális rendellenességek sokfélesége vezethet deperszonalizációhoz - ennek a problémának kivételesen sok lehetséges oka van.
Deperszonalizáció: okai
A betegek deperszonalizációt tapasztalhatnak különféle mentális rendellenességek és betegségek során. A probléma oka lehet különböző típusú szorongásos rendellenességek, de hangulati rendellenességek is - például depresszió vagy bipoláris rendellenesség. A deperszonalizáció alapja a személyiségzavar is, például határos személyiségzavarok vagy skizoid személyiségzavarok formájában. Még további pszichiátriai entitások, amelyek deperszonalizációt okozhatnak a betegeknél, a skizoaffektív rendellenesség, a skizofrénia és a rögeszmés-kényszeres rendellenesség. Tág értelemben a deperszonalizációt néha a disszociatív rendellenességek egyik altípusának tekintik, és ilyen esetben kiválthatja például krónikus súlyos stressz vagy rendkívül traumatikus esemény (például nemi erőszak vagy valamilyen kommunikációs baleset) átélése.
Azok a betegek, akik különféle típusú pszichoaktív anyagokat használnak, deperszonalizációval küzdhetnek. Az önészlelés változása hallucinogén gyógyszerek szedéséből, alkoholfogyasztásból vagy kannabinoidok szedéséből adódhat. Ilyen okok esetén a deperszonalizáció megjelenhet mind a különféle pszichoaktív szerek alkalmazása során, mind pedig az elvonási szindróma egyik tüneteként jelentkezhet (ami egy olyan anyag hosszú távú visszaélése után következik be, amelyet a beteg hirtelen abbahagy).
Olvassa el még: Nárcizmus (nárcisztikus személyiségzavar): hogyan kell kezelni és mik az okai ... Anankasztikus személyiségzavar: tünetek, okok és kezelés A tartós személyiségváltozások a rendkívüli stressz miattJellemzően a deperszonalizáció a pszichiátriával társul, de a valóságban ez a probléma az orvostudomány teljesen különböző területeinek minősített különféle betegségek során jelenhet meg. A neurológusok megváltozott önészlettel találkozhatnak - a deperszonalizáció okai lehetnek mind migrénes fejfájások, mind pedig az epilepsziás rohamok különféle típusai.
A deperszonalizáció további lehetséges okai a belső betegségek - ez endokrin rendellenességekben (például például hypothyreosisban) szenvedő betegeknél is előfordulhat, sőt lehetséges, hogy a depersonizáció a Lyme-kór kialakulása miatt következik be a betegben.
A deperszonalizáció azonban nem mindig kapcsolódik egy beteg entitás létezéséhez a betegben. Ennek a problémának az epizódjai (különösen azok, amelyek időtartama nagyon rövid) teljesen egészséges embereknél jelenhetnek meg, akik például kimerültek.
Könnyen belátható, hogy sokféle egészségügyi probléma deperszonalizációhoz vezethet. De mi is ez a deperszonalizáció?
Ajánlott cikk:
Ki a szociopata? Hogyan működik és hogyan lehet felismerni?Deperszonalizáció: tünetek
A deperszonalizáció - amint azt a legelején említettük - önmagának megváltozott felfogásán alapszik. Az a beteg, aki ezt a rendellenességet tapasztalja, úgy érezheti, mintha önmagának külső megfigyelője lenne (mintha álmodna vagy filmet nézne), mintha valóban a pálya szélén állna. A deperszonalizáció esetén az lehet a benyomás, hogy az a személy által végzett tevékenység vagy a fejében megjelenő gondolatok teljesen függetlenek tőle. A más emberekkel való kapcsolatokhoz kapcsolódó rendellenességek is lehetnek - a deperszonalizációt átélő személy úgy érezheti, hogy valamilyen fal vagy más típusú gát választja el őket rokonaitól.
A test egyes részeinek elidegenedése érezheti a deperszonalizáció tüneteit is. A betegnek az lehet a benyomása, hogy például a karja vagy a lába nem szerves része a testének, vagy hogy ezek a szerkezetek "leválnak" az egész testről.
A deperszonalizáció érzése a betegeknél különböző időpontokban jelentkezik. Vannak, akik rövid (perc vagy akár másodperc) deperszonalizációs epizódokat tapasztalnak, mások krónikusan.
Ajánlott cikk:
Histrionikus személyiség, vagyis a figyelem középpontjába kerülés szükségességeDeperszonalizáció: felismerés és kezelés
A deperszonalizációt a betegek által észlelt tünetek alapján diagnosztizálják. A deperszonalizációt átélő személy általában pszichiáterhez fordul, ahol a problémát pszichiátriai vizsgálat után diagnosztizálják. Azonban a puszta kijelentés, miszerint a beteg deperszonalizációval küzd, nem elegendő - alaposan meg kell vizsgálni a károsodott önérzékelésben szenvedő beteg állapotát.
A deperszonalizált beteg általános egészségi állapotának alaposabb áttekintésének szükségessége annak a ténynek köszönhető, hogy valójában a deperszonalizáció okát kezelik. A megváltozott önészlelés valójában nem betegség, hanem lényegében a beteg valamilyen orvosi problémájának tünete. Például, ha a depresszió vagy a szorongásos rendellenességek deperszonalizációhoz vezettek, antidepresszánsokat adhatunk be. Ha viszont a deperszonalizáció oka valamilyen szerves betegség, akkor kezelésük megkezdése oda vezethet, hogy a beteg abbahagyja önmagának és az életének a megítélésében jelentkező zavarokat.
A deperszonalizációban szenvedő betegeknek azonban nemcsak farmakoterápiát kínálnak. Egyéb hatások - főként pszichoterápia formájában - különösen akkor alkalmazhatók, amikor egy pszichológiai trauma deperszonalizációhoz vezetett, vagy amikor a probléma a beteg személyiségzavarainak fennállása miatt merült fel. A különféle megoldatlan pszichológiai konfliktusok átdolgozása pszichoterápián keresztül a páciens helyes életfelfogásának helyreállításához vezethet.
Ajánlott cikk:
Charakteropathia: A szerves személyiségzavar okai, tünetei és kezelése A szerzőről
