Borderline személyiségzavar (Border Personality Disorder), azaz határ menti személyiségzavar

A határvonalat (borderline személyiségzavar, érzelmileg instabil személyiségzavar) tartják az egyik legsúlyosabb személyiségzavarnak. Az ezzel küzdő betegek túlzott impulzivitást mutatnak, gyakran depressziós hangulatban vannak, és elutasítottnak érzik magukat, amikor valóban elhatárolódnak más emberektől. Milyen egyéb problémák hozhatók összefüggésbe a határral és milyen kezelési lehetőségek vannak ennek a személyiségzavarnak?

A problémát néha határos személyiségzavarnak, határos személyiségzavarnak vagy határesetiségnek nevezik. Ezt a fajta személyiségzavart az előző század közepén kezdték megkülönböztetni, és azoknak a betegeknek a problémáit határozták meg, akiknek pszichotikus és neurotikus rendellenességei határából származnak.

A személyiségzavarok olyan mentális rendellenességek, amelyekben a velük rendelkező betegek tartós személyiségjegyeket és ebből fakadó viselkedést mutatnak, amelyek - kezelés nélkül - teljesen módosíthatatlanok és nem hajlamosak a változásra. A pszichiátriai problémák e csoportjába különféle entitások tartoznak, pl. hisztionikus személyiség, antiszociális személyiség és anankasztikus személyiség. A legérdekesebb és legvitatottabb azonban egy teljesen más típusú személyiségzavar - határ.

A határesemény előfordulásának gyakorisága viszonylag magasnak tekinthető - bár a különböző szerzők másként értékelik, egyes kutatók szerint a lakosság legfeljebb 3% -a küzdhet ezzel a problémával (összehasonlításképpen: a skizofrénia előfordulása a statisztikák szerint körülbelül 1%).

Korábban egyértelműen hangsúlyozták, hogy a határ menti személyiségzavar túlnyomó része a nőknél fordul elő, manapság azonban azt javasolják, hogy a probléma mindkét nem képviselőiben hasonló gyakorisággal forduljon elő.

Tartalomjegyzék

1. Határvonal: okok
2. Határvonal: tünetek
3. Határvonal: a következmények
4. Határvonal: diagnosztika
5. Határvonal: kezelés

Hallja meg, hogyan lehet felismerni és kezelni a határ menti személyiségzavarokat. Ez a JÓ HALLGATÁS ciklus anyaga. Podcastok tippekkel

A videó megtekintéséhez engedélyezze a JavaScript használatát, és fontolja meg a videót támogató webböngészőre történő frissítést

Határvonal: okok

Nagyon sok koncepció létezik a határvonal okairól. Ennek a személyiségzavarnak a patogeneziséről sokat elmondhatnak a különböző területeken dolgozó pszichoterapeuták - ők a primitív védekezési mechanizmusok fontosságáról az érzelmileg instabil személyiség patogenezisében, nagy figyelmet fordítanak azokra a problémákra is, amelyek kora gyermekkorban jelentkeznek, és amelyek végső soron rendellenes személyiségfejlődést eredményezhetnek.

Észrevehető, hogy a határ menti személyiségzavar gyakoribb azoknál az embereknél, akik életük első éveiben káros környezeti tényezőknek voltak kitéve, pl.

• Erőszak a családban
• a szülők folyamatos kritikája
• gyakori veszekedés a családtagok között
• súlyos trauma tapasztalata (például nemi erőszak következtében).

A határok okainak megvitatásakor nem lehet figyelmen kívül hagyni egy személy és szülei közötti kapcsolat fontosságát. Gyakran előfordul, hogy egy problémát a közeli rokonoktól való ismételt elszakadás, fizikai erőszak előz meg, ami végső soron a legközelebbi családtagokkal való kapcsolatok helytelen fejlődését eredményezheti.

Ennek eredménye a mentalizációval járó nehézségek - más emberek pszichéjének megértésének képessége. A határ menti betegek általában nem képesek teljesen megérteni saját viselkedésüket és azoknak a személyeknek a viselkedését, akikkel kapcsolatba kerülnek - végül sok nehézséggel szembesülnek a különféle nehéz események kezelésében.

A biológiai tényezők is befolyásolhatják valamilyen érzelmileg instabil személyiség előfordulását. Ezeknek az elméleteknek a támogatói azzal érvelnek, hogy helytállóak abban a tényben, hogy egyes határral rendelkező betegeknél a pszichotróp gyógyszerek, például az antidepresszánsok használata javulást hoz - ez arra utalhat, hogy a központi idegrendszer neurotranszmittereinek rendellenes szintje összefüggésben állhat a személyiségzavarokkal.

Határvonal: tünetek

"Ma szeretsz, holnap utálsz" - idézi a lengyel Sweet Noise együttes dalát, bizonyos módon tükrözi a határvonal lényegét. A probléma egyik legjellemzőbb megnyilvánulása a jelentős érzelmi instabilitás - az ezzel járó betegek ugyanazoknak az embereknek adhatnak át nagyon extrém érzéseket, egyik pillanatban szeretteiknek tekintik őket, a másikban pedig legrosszabb ellenségeiknek.

Az ilyen hozzáállás annak köszönhető, hogy a határ menti emberek nagyon érzékenyek az elutasításra - könnyen megsértődnek, és az ártatlan megjegyzések iszonyatos sértéseknek tekinthetők. Ugyanakkor az ilyen személyiségzavarral küzdő betegek - az elhagyástól való félelem miatt - maguk is elutasíthatnak más embereket, csak azért, hogy ne féljenek attól, hogy elutasítják őket.

A fent leírt problémák meglehetősen bonyolultnak tűnhetnek, de a gyakorlatban éppen a különböző ellentmondásos érzésekkel néznek szembe a határ menti határok. Nagyon erősen élik meg az érzelmeket, különösen az olyan érzelmeket, mint a düh, a düh. Intenzív, rövid távú kapcsolatokba lépnek, amelyek végül elősegítik az érzelmi válságokat.

A határvonal másik jellemzője a szorongás intolerancia. A betegek nem képesek megbirkózni vele - alkalmazkodási képességeik ebben az esetben jelentősen korlátozottak, ezért különféle váratlan események megzavarhatják működésüket, és képtelenné tehetik őket a további cselekvésre.

A határ menti rendellenességben szenvedő személy különféle tevékenységeket hajthat végre az észlelt szorongás csökkentése érdekében - ebben az esetben nem ritka a pszichoaktív szerekkel való visszaélés, az impulzív viselkedés (gyors vezetés, véletlen szexuális érintkezés) vagy akár önpusztító magatartás (pl. Öncsonkítás).

A határmenti tünetek szintén hangulati rendellenességek. A betegek gyakran ingerlékenyek, hangulatváltozásokat szenvednek, és gyakran rossz hangulatot tapasztalnak. Ezek a jelenségek meglehetősen veszélyesek - elegendő figyelembe venni az érzelmileg instabil impulzivitást, amely ezeket az embereket, különösen a depressziós hangulatban küzdőket, öngyilkossági kísérletre készteti.

Határvonal: a következmények

A határvonalnak számos különböző következménye van. A betegek nehezen élik meg a sikeres személyes életet - gyakran olyan emberekkel kerülnek kapcsolatba, akikkel a kapcsolatnak egyszerűen esélye sincs a sikerre. Érdemes itt hozzátenni, hogy a párkapcsolatban a határvonal inkább nem ideális partner - az elutasítástól való félelem miatt az ilyen rendellenességben szenvedő ember távol tartja az embereket, nem engedi őket túl közel kerülni, de nem engedi túl messzire sem.

Az érzelmileg instabil személyiséghez társul az is, hogy haraggal reagálunk a különféle nehéz élethelyzetekre - az ezzel a problémával küzdő beteg gyakran veszekedésekhez és vitákhoz vezet.

A határvonal nemcsak a személyes életben vezet nehézségekhez. Az ez által érintett emberek a szakmai életükben is problémákat tapasztalnak - az alacsony önértékelés miatt képesítésük alatt álló pozíciókban dolgozhatnak, emellett gyakran különböző okokból úgy érezhetik, hogy változtatniuk kell a szakmai környezetükön, és teljesen új, nem feltétlenül kielégítő munkavállalói kihívásokkal kell szembenézniük. .

Határvonal: diagnosztika

A határvonásokkal rendelkező betegnek meg kell látogatnia a mentálhigiénés szakembereket - pszichológust, pszichoterapeutát vagy pszichiátert.

Az érzelmileg instabil személyiség diagnózisának felállításakor a speciális személyiségfelmérő kérdőívek, például az MMPI rendkívül hasznosak. Az ilyen vizsgálatokat általában pszichológusok végzik, de itt érdemes hozzáfűzni, hogy a differenciáldiagnosztika elvégzéséhez érdemes pszichiáterhez fordulni.

A határvonalat meg kell különböztetni, többek között szerhasználatból, hangulati rendellenességekből (különösen bipoláris rendellenességből), pszichotikus rendellenességekből és egyéb személyiségzavarokból fakadó viselkedésváltozásokkal.

Határvonal: kezelés

Az egyik módszer alapvetõ a határbetegségek kezelésében: a pszichoterápia. Ebben az esetben azonban sokféle nehézség társul hozzá - először is, a határ menti betegek ritkán döntenek úgy, hogy egyedül vállalják, és állandó nehézségeik okait inkább másokban, nem pedig önmagukban keresik.

Az érzelmileg instabil személyiség számos terapeuta számára kihívást jelent - az ebben a személyiségzavarban szenvedő betegek extrém érzelmeket okozhatnak bennük, kezdve az együttérzéstől és a mindenáron való segíteni való hajlandóságtól kezdve a terápiában való teljes vonakodásig.

Hosszú távú pszichoterápiára általában határesetiségi rendellenesség esetén van szükség. Néhány beteg azonban még farmakológiai kezelést is igényel.

A határokon átnyúló gyógyszeres terápia érdemeiről megoszlanak a vélemények. Tudományos jelentések támasztják alá az antidepresszánsok, az antipszichotikumok (különösen az atipikusak) és a hangulatot stabilizáló gyógyszerek bizonyos hatékonyságát. Másrészről azonban hangsúlyozzák, hogy a határ menti rendellenességekben szenvedő betegeknél a gyógyszeres kezelést leginkább hangulati rendellenességek, súlyos gyógyszeres megnyilvánulások vagy pszichotikus tünetek jelenlétében lehet megkezdeni.

Olvassa el még:

• Transzfer fókuszált terápia (TFP) - módszer a határon átesett betegek kezelésére
• Hogyan lehet együtt élni egy határon szenvedő emberrel?
• Cyclophrenia, vagy unipoláris vagy bipoláris rendellenesség
• Obszesszív kényszerbetegség - tünetek, okok, kezelés

Források:

1. "Psychiatria", tudományos szerkesztő M. Jarema, J. Rabe-Jabłońska, szerk. PZWL, Varsó, 2011
2. "Pszichiátria. Tankönyv diákoknak ”, B. K. Puri, I. H. Treasaden, szerk. És lengyel J. Rybakowski, F. Rybakowski, Elsevier Urban & Partner, Wrocław 2014
3. Mosiołek A.: Határvonalbeli személyiségzavar - hogyan lehet felismerni, hogyan kell kezelni?, Psychiatria po Diplie, 2013. december, 21–25.
4. "Gyakorlati útmutató a határ menti személyiségzavarral küzdő betegek kezeléséhez", on-line hozzáférés

A szerzőről

Íj. Tomasz Nęcki Orvosi diplomát szerzett a poznańi Orvostudományi Egyetemen. Tisztelője a lengyel tengernek (lehetőleg fejhallgatóval a fülében sétálgasson a partján), macskák és könyvek. A betegekkel való együttműködés során arra összpontosít, hogy mindig meghallgassa őket, és annyi időt töltsön, amennyire szükségük van.