A szérumot a toxinok (pl. Kígyóméreg) semlegesítésére és bizonyos mikroorganizmusok elleni küzdelemre használják.Érdemes megtudni, hogy a szérum milyen helyzetekben használható, pontosan mi és milyen kockázatokkal jár a beadása.
Tartalomjegyzék:
- Mi a szérum?
- Kezelő szérum
- Mikor használják a szérumot?
Mi a szérum?
A szérum a plazma azon része, amelyben nincs fibrinogén és néhány alvadási faktor. A plazma az az anyag, amelyben a vérsejtek - fehér, vörös és vérlemezkék szuszpendálódnak. A fibrinogén viszont az egyik alvadásért felelős fehérje.
A szérum szalmaszínű (világossárga), és a vérsejtek centrifugálása után képződik, vagy ha a vérrögök alvadnak, az alvadékot eltávolítják, akkor a kémcsőben maradnak. A szérum nagyon gazdag összetételű, a vízen kívül fehérjéket, ásványi sókat, szervetlen részecskéket tartalmaz, az emberi testben körülbelül 3,5 literre becsülik a térfogatát.
Ezek a fehérjék albumin és globulinok, feladataik nagyon változatosak:
- felelősek az erekben lévő folyadék és az onkotikus nyomás fenntartásáért (a vér által az ér falára gyakorolt nyomás)
- vérpufferek, azaz állandó pH-értéket biztosítanak
- felelősek a hormonok (pl. transztirin), a fémek (pl. a réz és a haptoglobin vasat szállító ceruloplazmin), ionok, vitaminok, zsírsavak (apoliporotein), aminosavak, szabad hemoglobin (haptoglobin), enzimek és sok más anyag szállításáért
- a szérum a fehérje alvadási faktorok egy részét is tartalmazza
- A gamma-globulinok a vérben keringő antitestek, amelyeket plazma sejtek termelnek, feladatuk a fertőzések leküzdése. Az úgynevezett humorális immunválasz összetevői, specifikusan felismerik, elpusztítják vagy semlegesítik az antigéneket, amelyek kórokozók vagy toxinok lehetnek. Az antitestek egy része vércsoport-antigének (anti-A és anti-B antitestek) ellen is irányul.
A vese- és májbetegségek során vagy az intenzív koplalás során fellépő plazmafehérje-hiány hipoproteinémia, nemcsak immunitáskárosodáshoz, vas-anyagcseréhez vagy koagulációhoz vezet, hanem az onkotikus nyomás csökkenéséből eredő ödémához is.
Említést érdemel a vér laboratóriumi vizsgálata is, amelynek meghatározása a szérumból történik, ami azt jelenti, hogy a gyűjtés után a vért centrifugáljuk, a morfotikus elemeket (vérsejteket) izoláljuk, és a maradék szérumot elemezzük. Ily módon például megmérik a vércukorszintet, a hormonokat, az enzimeket vagy a tumormarkereket.
Kezelő szérum
Mint említettük, a szérum egyik összetevője az antitestek, vagyis a szervezet immunfaktorai, amelyek küzdenek a mikroorganizmusok vagy toxinok ellen. A szérumban való jelenlétüknek köszönhetően egyes fertőzések vagy mérgezések (ún. Bakteriális exotoxinok) kezelésének módszerévé vált. Az ilyen szérumot laboratóriumi módszerekkel vagy állatoktól nyerik.
Mikroorganizmussal fertőzve vagy oltva, néhány hét múlva az állatok antitesteket kezdenek termelni ezen kórokozók ellen. Ezután vért vesznek és megfelelően megtisztítják az úgynevezett immunszérum megszerzéséhez.
Ezeket az antitesteket el lehet különíteni beteg vagy oltott emberektől is. A szérumterápia nagyon specifikus kezelési módszer, vagyis azok a mikroorganizmusok, amelyek ellen a szérumot előállították, csak ellenük hatékonyak. Sajnos van egy kis betegségcsoport, amely ilyen módon kezelhető.
Mikor használják a szérumot?
Ezt a készítményt leggyakrabban vészhelyzetekben adják be, amikor a betegség nagyon gyorsan előrehalad, a betegség veszélyes, és a test nem képes elég gyorsan termelni antitesteket.
Természetes körülmények között a specifikus antitestek előállítása a kórokozóval való érintkezés után több hétig tart, ezért egyes betegségeknél ez túl lassú. A szérum beadása után úgynevezett passzív szerzett immunválasz keletkezik. Összetevői a mikroorganizmussal küzdenek, és a szervezetnek ideje van arra, hogy saját antitesteket állítson elő és küzdjön.
A szérum abban különbözik az oltásoktól, hogy harcra kész ellenanyagokat biztosít, míg az oltások elpusztított mikroorganizmusok, amelyek az immunrendszert saját antitestjeik előállítására serkentik, ami elég sokáig tart.
Ezért vészhelyzetekben, amikor a betegség már folyamatban van, az oltások nem hatékonyak. Néhány különösen veszélyes betegség és magas fertőzésveszély esetén a betegségek megelőzésére szérumot adnak be.
Az immunszérummal kezelt betegségek elsősorban fertőzések, de a mikrobiális toxinok által okozott betegségek is (ebben az esetben a beadott antitestek az úgynevezett antitoxinok), ide tartoznak:
- tetanusz
- gáz gangréna
- veszettség
- kanyaró
- viperaméreg-mérgezés
- botulizmus (botulizmus)
- diftéria
Ezenkívül létezik egy izolált humán szérumfehérje olyan körülmények között, amelyeket nem feltétlenül társítanak fertőzésekkel: hipovolémia, fehérje, antitest és albumin hiány.
A szérumok használata nem mentes a szövődményektől, néha nagyon erős allergiás reakciók jelentkeznek, amelyek akár anafilaxiás sokkhoz is vezetnek, ezért ezt az anyagot használják a legsúlyosabb esetekben.
Érdemes megemlíteni, hogy a modern molekuláris biológia lehetővé tette immunglobulinok, vagyis a kórokozók elleni küzdelemért felelős szérumban lévő részecskék előállítását.
Ennek eredményeként az allergiás reakciók kockázata minimálisra csökkent, a szérum funkcionalitásának fenntartása mellett. Mivel azonban az immunglobulinok nem minden toxin és mikroba ellen termelődnek, az immunszérumok továbbra is fontos kezelési módszerek.
A szérum a vér egyik összetevője, sok fehérjét tartalmaz, beleértve az immun antitesteket is, ezért alkalmazhatók az orvostudományban, gyakran ez az utolsó lehetőség a veszélyes betegségek kezelésére.
Az ilyen terápia lehetőségének felfedezése mérgezésben és betegségekben annyira úttörő volt, hogy az immunszérum felfedezői Nobel-díjat kaptak a terápia előállításáért és hasznosságának bemutatásáért.
A szerzőről
