A megnövekedett izomfeszültség (hipertónia) kétféle formát ölthet: spaszticitást vagy merevséget. A hipertónia oka lehet mind a veleszületett terhelés, mind a beteg életében megjelenő betegségállapot. A megnövekedett izomfeszültséget kezelni kell, mivel ez akár a beteg teljes immobilizációjához is vezethet.
A megnövekedett izomfeszültség (hipertónia) egyaránt befolyásolhatja a végtagok (felső és alsó) izmait, valamint más struktúrákat, például a törzs vagy a nyak izmait. Ez egy izomfeszültség patológiája, amely egy neurológiai vizsgálat során kimutatható - felmérik, hogy az ellenállás mennyire érezhető a passzív mozgások során (azaz amikor a beteg teljesen ellazul, és testrészeit az orvos mozgatja).
Az izomfeszültség lehetővé teszi többek között a helyes testtartás felvétele. Ez a feszültség azonban helytelen lehet - az egyik ilyen patológia az izomtónus növekedése (hipertónia).
A normális izomtónus egyszerűen jelen van. A patológiát akkor lehet diagnosztizálni, ha annak csökkenését észlelik, vagy éppen ellenkezőleg - megnövekedett izomtónus, amelyet hipertóniának neveznek.
Hallja meg, mi a hipertónia és hogyan kell kezelni. Ez a JÓ HALLGATÁS ciklus anyaga. Podcastok tippekkel.A videó megtekintéséhez engedélyezze a JavaScript használatát, és fontolja meg a videót támogató webböngészőre történő frissítést
Olvassa el még: Izomdisztrófia - az izomdisztrófia típusai és tünetei Veleszületett myopathiák Csökkent izomtónus - tünetek, okok, kezelésFokozott izomfeszültség: a hipertónia típusai
Kétféle hipertónia létezik. Az első a görcsösség, ahol az izomtónus növekedése az idegrendszer piramis alakú útjainak károsodásából ered. Spaszticitás esetén a legnagyobb ellenállást a teszt elején érezzük, később - ahogy az adott mozgás megismétlődik - ez az ellenállás fokozatosan csökkenhet.
A megnövekedett izomtónus második formája a merevség. Az extrapiramidális rendszer zavarainak eredményeként jelenik meg. Ezzel a problémával a teszt során érzett ellenállás állandó.
Fokozott izomfeszültség: okai
Számos olyan állapot van, amely - az idegrendszer károsodásával - fokozott izomfeszültséghez vezet. A hipertónia okai a következők lehetnek:
- fejsérülések
- gerincvelői sérülések
- az idegrendszeren belül kialakuló daganatos betegségek
- stroke
- Parkinson kór
- agyi bénulás
- sclerosis multiplex
- mérgezés különböző mérgező anyagokkal
Fokozott izomtónus: tünetek
A magas vérnyomás jelentősen ronthatja a beteg alapvető motoros tevékenységeit. Olyan helyzetben, amikor a megnövekedett izomfeszültség befolyásolja az alsó végtagok izmait, a páciensnek nehézségei lehetnek a járás során - az ilyen páciensnek merev járása lehet, ebben a helyzetben megnő a zuhanás veszélye, és a megnövekedett izomtónus a környező ízületek megváltozásához vezethet. Hosszan tartó hypertonia esetén ízületi kontraktúrák léphetnek fel, amelyek idővel állandóvá válhatnak - a hatás az ilyen ízület körvonalának torzulása. Az ízületi kontraktúra rögzítése nemcsak vizuális hibához vezet, hanem az adott ízület mobilitásának korlátozásához is. A hosszabb ideig tartó hipertónia a fájdalom előfordulásához is vezethet, amely gyakran jelentős intenzitású.
Fokozott izomfeszültség: felismerés
A neurológiai vizsgálat alapvető szerepet játszik annak meghatározásában, hogy a páciens izomtónusa megnövekedett-e. Ennek során felmérik a betegben a passzív mozgások végrehajtását kísérő feszültséget. Hipertóniában szenvedő betegeknél megtalálhatók a problémára jellemző tünetek, például:
- zsebkés tünete (az izomellenállás a mozgás elején és végén a legnagyobb, míg a mozgás hátralévő szakaszaiban az ellenállás gyengébb)
- fogaskerék tünete (a passzív mozgás végrehajtása olyan érzéssel jár, hogy az ellenállás ugrik)
- ólomcső tünete (a teszt során megjelenő izomellenállás állandóan azonos)
A megnövekedett izomtónusú páciens megtalálása után más vizsgálatokat végeznek - a diagnosztikai eljárás megválasztása a probléma feltételezett okától függ. Képalkotó vizsgálatok (például a számítógép komputertomográfiája, mágneses rezonancia képalkotás) végezhetők el, amelyek például az agyban kialakuló daganatot vagy a stroke-ból eredő változásokat mutathatnak ki. A hipertóniában szenvedő betegeknél elvégezhető vizsgálat másik példája az ágyéki lyukasztás. Az így nyert cerebrospinális folyadék felhasználható például sclerosis multiplex diagnosztizálására.
Fokozott izomtónus: kezelés
A fizioterápiás hatások játszják a legfontosabb szerepet a fokozott izomfeszültség kezelésében. A mozgás ajánlott a betegek számára, hogy az érintett izmokat kísérő ízületek mobilitása a lehető leghosszabb ideig fennmaradjon. Először is fontos biztosítani, hogy a beteg ne legyen állandóan mozgásképtelen - a testmozgás hiánya sok problémát okoz, például nyomásfekélyt, trombotikus folyamatokat vagy tüdőgyulladást. Hipertóniában szenvedő betegeknél izomrelaxánsokat, például diazepámot, dantrolént vagy baklofent is adhatnak. Krónikus hipertóniában szenvedő betegeknél ezek közül az utolsó, a baklofen, akár közvetlenül a cerebrospinalis folyadékba is pumpálható. E probléma esetén a botulinum toxin injekciókat is alkalmazzák - ezek átmeneti bénulást okoznak az érintett izmokban.
