A fájdalomcsillapítás célja, hogy a beteg ne érezzen fájdalmat. A fájdalomcsillapítás alkalmazásai közé tartozik a betegek védelme a fájdalomtól - mind a betegség okozta, mind az orvosi eljárásokkal együtt. A fájdalomcsillapítás kiváltható különféle gyógyszerek beadásával a betegeknek, valamint nem farmakológiai módszerekkel.
A fájdalomcsillapítás kifejezés két görög szóból származik: an (úgy értelmezve, hogy nincs), és algos (fájdalomként fordítva). Mint könnyen kitalálhatja, a fájdalomcsillapítás abból áll, hogy eltörli a beteg fájdalomingerének érzékelését. Ezt a hatást a fájdalomcsillapítás alkalmazása okozza tudatos betegben, eszméletlen emberek esetén, miután fájdalomcsillapítókat adtak be nekik, megszüntethetők a fájdalomra adott reflexreakciók. Az érzéstelenítés tágabb fogalom, mint a fájdalomcsillapítás, amelynek során a beteg megszűnik különféle más érzékszervi ingereket tapasztalni (ennek során a beteg nem érez fájdalmat, de hőmérsékletet és érintést sem). Szűkebb fogalom azonban a nyugtatás, amelyet általában a szorongás csökkentésén és a beteg érzelmeinek megnyugtatásán értenek.
A fájdalomcsillapítást elsősorban az aneszteziológiában és az orvostudomány sebészeti területein alkalmazzák - ma nehéz elképzelni, hogy a különféle orvosi eljárások (pl. Műtétek) fájdalomcsillapító szerek alkalmazása nélkül futnának a betegeknél. Valószínűleg mindannyian, még azok is, akiknek még soha nem volt műtéti beavatkozása, életükben fájdalomcsillapítást tapasztaltunk.
Fájdalomcsillapítás: típusok
A fájdalomcsillapítás egy betegben kétféleképpen indukálható. Lehetséges hatással lenni magára a központi idegrendszerre, és ezáltal arra, hogy ne érezzen fájdalom ingereket. Lehetséges azonban a fájdalomérzet ideiglenes blokkolása is a test egy meghatározott helyén. Ezen esetek közül az elsőben fájdalomcsillapítóként ismert gyógyszereket alkalmaznak, a fájdalom érzékelésének blokkolására szolgáló készítményeket a test egy meghatározott régiójában viszont helyi érzéstelenítőknek nevezzük. A fájdalomcsillapításra szánt gyógyszerek különféle módokon adhatók be, főleg orálisan, és különféle érzéstelenítés esetén tipikusan intravénásan adják be őket.
A fentiekben már említettük, hogy gyakorlatilag minden beteg szembesült fájdalomcsillapítással - ez a következtetés abból a tényből fakad, hogy a különböző fájdalomcsillapítók szedésének célja az itt leírt fájdalomcsillapítás kiváltása. A fájdalom kezelése klasszikusan azon alapul, hogy a beteg meghatározott dózisban szedi az előírt gyógyszereket, de az ilyen terápia nem mindig teszi lehetővé a fájdalom kellő mértékű kontrollálását - éppen ezért a fájdalomterápiát még mindig javítják és tovább javítják. Ezek nemcsak ahhoz kapcsolódnak, hogy újabb és újabb gyógyszereket alkalmaznak a fájdalomcsillapításban, hanem azzal is, hogy újabb és előnyösebb megoldásokat találnak - példaként adható a beteg által kontrollált fájdalomcsillapítás.
Olvassa el a következőket is: Szülés-érzéstelenítés: gerincvelői érzéstelenítés császármetszés alatt Anesztézia a fogorvosnál, vagy a fogak fájdalom nélküli kezelése KÜLSŐ ANesztézia - igazságok és mítoszok. MellékhatásokBeteg által kontrollált fájdalomcsillapítás
A beteg által kontrollált fájdalomcsillapítás azt jelenti, hogy a beteg által alkalmazott krónikus fájdalomcsillapítót egy nagy fecskendő tartalmazza, amely egy intravénás érintkezéshez és egy speciális kontrollrendszerhez kapcsolódik. A fájdalomcsillapító gyógyszer egyszeri adagját az orvos állapítja meg, de a beteg - a megfelelő gomb megnyomásával - eldönti, hogy mikor kell beadni. A beteg által kontrollált fájdalomcsillapítást elsősorban kórházi körülmények között alkalmazzák, és elsősorban a lehető legjobb fájdalomcsillapítást hivatott biztosítani. Ennek a fájdalomcsillapítási módszernek számos jelentős előnye van, amelyek közül érdemes megemlíteni, hogy a fájdalom előfordulása a páciensben és a gyógyszerek beadása között csökken az idő - nem kell megvárnia az orvosi személyzet beadását. A beteg által kontrollált fájdalomcsillapítás másik előnye, hogy a beteg mindig ugyanazt az előírt fájdalomcsillapító dózist kapja, és a kontroll rendszerek ellenőrzik, hogy a beteg ne lépje túl a megengedett fájdalomcsillapító dózisokat.
A fájdalomcsillapítókat, vagyis a fájdalomcsillapítókat itt már többször említették - de egy konkrét készítmény nevét még nem említették. Mindazonáltal mindenképpen érdemes közelebbről megvizsgálni a fájdalomcsillapításban alkalmazott gyógyszereket, mert - érdekes módon - ahogyan közülük néhány közismert, más szereket általában nem gyanítanak arra, hogy egyáltalán alkalmazhatók fájdalomcsillapításra.
Fájdalomcsillapítás: fájdalomcsillapító hatású alapgyógyszerek
Az alapvető fájdalomcsillapítóknak három csoportja van - ez a felosztás az ún a fájdalomcsillapító létra. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tervezte, és egységesíti a fájdalomkezelés működését a betegek számára.
A létra első lépésében vannak olyan gyógyszerek, amelyekkel meg kell kezdeni a terápiát - ezek a paracetamol és a nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok).
A fájdalomcsillapító létra következő, második emeletét az erősebb fájdalomcsillapítók foglalják el, amelyek az opioidokhoz tartozó gyógyszerek (például kodein és tramadol).
A fájdalomcsillapító létra harmadik és legfelső emeletén erősebb opioid fájdalomcsillapítók találhatók, például oxikodon, fentanil vagy az egyik legismertebb opioid - morfin.
A fájdalomcsillapító hatású gyógyszer a széles körben ismert aszpirin, valamint az ibuprofen vagy a ketoprofen. Van azonban sokkal több fájdalomcsillapító hatású készítmény.
Fájdalomcsillapítás: egyéb fájdalomcsillapítók
A fájdalomcsillapítás során sokféle készítményt alkalmaznak, amelyek a fájdalomcsillapítóktól eltérő gyógyszerek osztályaiba tartoznak. Példaként különféle típusú antidepresszánsokat (pl. Mianserin, citalopram vagy amitriptilin) lehet itt megemlíteni, amelyek enyhíthetik pl. neuropátiás fájdalom. Epilepszia elleni gyógyszereket (pl. Gabapentin vagy karbamazepin), görcsoldókat (például baklofen) vagy akár az oszteoporózis kezelésében használt gyógyszereket (itt a biszfoszfonátokról beszélünk, amelyeket jelentős csontfájdalomban szenvedő betegeknél alkalmaznak) a fájdalom kezelésében is alkalmazzák.
Fájdalomcsillapítás: a fájdalomcsillapítás nem farmakológiai módszerei
Nemcsak farmakológiai módszereket alkalmaznak a betegek fájdalmának enyhítésére. Ilyen például a neurolízis kezelése (a fájdalom ingerét vezető idegek szándékos károsítása), a perifériás idegek perkután stimulálása, de különféle fizioterápiás interakciók is (pl. Masszázsok és hőterápia segíthetik a fájdalommal küzdő betegeket).
Ajánlott cikk:
Általános érzéstelenítés (narkózis) A szerzőről
---badanie-bdnika-diagnozujce-zawroty-gowy.jpg)
