Hipokalémia (káliumhiány): okai, tünetei és kezelése

A hipokalaemia olyan elektrolit zavar, amelyben a szérum káliummennyisége 3,8 mmol / l alatt van. A káliumhiány esetén jelentkező betegségek szigorúan ennek az elemnek a hiányától függenek. Az enyhe hypokalaemia tünetmentes és nem feltűnő lehet, míg a súlyos hypokalaemia életveszélyes. Milyen okai és tünetei vannak a káliumhiánynak? Hogyan kezelik a hipokalaemiát?

Tartalomjegyzék

1. Hypokalemia: okai
2. Hypokalemia: tünetek
3. Hypokalemia: diagnózis
4. Hypokalemia: kezelés

A hipokalaemia olyan rendellenesség, amely a szérum kálium elégtelen ellátottságából (kevesebb, mint 3,8 mmol / l) származik. Az elektrolit tesztek, csakúgy mint a vérképvizsgálatok, az alapvető laboratóriumi vizsgálatok részét képezik, és értékes információkat szolgáltatnak testünk állapotáról. Figyelembe véve a hipokalaemia előfordulását, érdemes feltenni magának a következő kérdéseket: Melyek a hipokalaemia okai? Milyen tünetei vannak? Hogyan kezeljük a hipokalémiát?

Hypokalemia: okai

Számos mechanizmus vezet a szervezetünk káliumtartalmának csökkenéséhez:

• A hypokalemia leggyakoribb oka a kálium elvesztése a szervezetből.

Ez a helyzet a testünkből történő vízvesztés eredményeként fordulhat elő. A mérgezés vagy a gyomor-bél traktus fertőzésének következtében fellépő fokozott hányás, hasmenés kiszáradással és a kálium-, nátrium- és kloridionok elvesztésével jár. A tünetek néhány nap múlva jelentkezhetnek. Különös figyelmet kell fordítani azokra a gyermekekre, akiknél az elektrolit-zavarok gyorsabban kialakulhatnak, mint a felnőtteknél, és akiknek tünetei általában súlyosabbak.

• A hypokalemia másik oka bizonyos gyógyszerek használata, amelyek "kiöblítik" a káliumot a testünkből.

Ide tartoznak a hurok diuretikumok (például furoszemid) és a tiazid diuretikumok. Magas vérnyomás kezelésében vagy különféle etiológiájú ödémák (pangásos szívelégtelenség, cirrhosis, veseelégtelenség) kezelésében alkalmazzák őket. Ezek az anyagok a vizelettel együtt eltávolítják a vizet a testből, és ez az állapot kedvez a makrotápanyagok - különösen a kálium - elvesztésének. A hipokalémiát elősegítő gyógyszerek másik csoportja a hashajtók. Eltávolítják a káliumot a gyomor-bél traktuson keresztül, túladagolásuk pedig hasmenés előfordulásával, valamint klinikailag jelentős folyadék- és elektrolitvesztéssel jár.

A sok légzőszervi betegségben (asztma, tüdőgyulladás) általánosan alkalmazott glükokortikoszteroidok és az aminoglikozidok csoportjából (gentamicin) szintén hozzájárulnak a vér káliumszintjének csökkentéséhez. A súlyos gombás fertőzések (amfotericin) és egyes rákos megbetegedések (ciszplatin) kezelésére használt gyógyszerek egy csoportja is van, amelyek nephrotoxikus hatása miatt negatív hatást gyakorolnak, pl. csak a káliumszintért.

A nemrégiben népszerűvé vált kínai gyógynövények alkalmazásakor a hypokalemia mellékhatásait is szem előtt kell tartani. Itt érdemes megjegyezni, hogy az ilyen típusú készítmények megfelelő ismeretek és az adott gyógyszer összetételének alapos tanulmányozása nélküli alkalmazása nemcsak elektrolit-zavarokat okozhat, hanem máj- vagy vesekárosodáshoz is vezethet.

A gyógyszerek utolsó két csoportja, amelyeket a betegek nagyon gyakran használnak, és amelyek a gyógyuláson túl a káliumionok beáramlását okozhatják az extracelluláris térből a sejtbe, és ezáltal csökkenthetik a vér káliumszintjét, béta-utánzó szerek (szalbutamol) - többek közöttmint első vonalbeli gyógyszerek bronchiális asztmában szenvedő betegeknél, valamint inzulin, amelyet korunk egyik legfontosabb civilizációs betegségében, azaz cukorbetegségben szenvedő betegek szubkután szednek.

Ezért olyan fontos a "konzultáljon orvosával vagy gyógyszerészével használat előtt" kifejezés. Megfelelő dózisú gyógyszerek és ritkán káliumion-kiegészítés a terápia során elkerülheti a sok nemkívánatos hatást.

• Az endokrin rendellenességek nagy csoportja társul a szérum káliumszint csökkenésével is.

Ide sorolhatjuk többek között primer hiperaldoszteronizmus (Conn-szindróma), amelynek leggyakoribb oka a mellékvese adenoma, ritkábban pedig hiperpláziájuk. Az aldoszteron egy hormon, amely a mellékvesékben termelődik. Feladata a nátriumionok másodlagos visszaszívódása a vesékben és a káliumionok kiválasztása. Amikor ez a hormon a mellékveséken kívül termelődik, másodlagos aldoszteronizmusnak nevezik. Az állapot társulhat például neoplazmákkal, például petefészekrákkal vagy veserákkal.

A ritkán előforduló neurendokrin daganathoz tartozó, kecsesen elnevezett VIP-oma nevű rosszindulatú daganat jelentős mennyiségű vazoaktív bélpeptidet választ ki, amely bőséges hasmenést okoz, amely akár napi több literes térfogatot is elérhet! A tünetek nemcsak extrém kiszáradás, hipokalémia, hanem metabolikus acidózis és ritmuszavarok is.
Ez nem teljes lista a hipokalaemia lehetséges okairól. A veseartér-szűkület vagy a Bartter-szindróma olyan kóros állapot, amely többek között a hypokalemia által is megnyilvánul.

A Cola káros?

A görög Ioanninai Egyetem 2009-es tanulmánya azt mutatta, hogy nagy mennyiségű Cola (napi 2-3 liter) krónikus fogyasztása hipokalémiát és hosszú távon akár myopathiát is okozhat. A koffein mellett az ebben az ízletes italban található glükóz és fruktóz káliumvesztést vált ki a testünkből. Ha érdekli, kérjük, keresse fel a cikk végén található linket. A káliumveszteség mellett foglalkozhatunk elégtelen ellátásával is. Az olyan betegségek, mint az étvágytalanság vagy a fehérje és az energiahiány, sok drámai pusztító hatás mellett közvetlen hatással vannak az elektrolit-egyensúlyra is - ideértve a káliumionok kezelését is.

Hypokalemia: tünetek

A hypokalemia tünetei ennek az elemnek a hiányától függenek. A legáltalánosabb tünetek az izomgyengeség, a polyuria és a fokozott szomjúság. Ezen tünetek közül sok a simaizmok bénulásának tudható be, a csökkent neuromuszkuláris ingerlékenység következtében. Például a hólyagizmok bénulása vizeletretencióhoz vezet, a bél izmai pedig székrekedést okoznak, hányáshoz és hányingerhez vezetnek.

Fájdalmas izomgörcsök és paresztéziák is előfordulhatnak a karokban és a lábakban. A neurológiai rendellenességek az ínreflexek gyengüléseként vagy teljes lemondásukként jelentkezhetnek.

A szívritmuszavarok a hypokalemia nagyon súlyos és veszélyes következményei. A további stimulációt vagy supraventrikuláris tachycardiát a páciens ún "szívdobogás".

Lehetnek ún szív blokkol. Egyszerűen fogalmazva, ezek olyan körülmények, amelyekben az egyes szív-összehúzódások közötti idő veszélyesen megnő. A legsúlyosabb - és hypokalaemiában közvetlenül életveszélyes - a kamrai fibrilláció. Gyors és koordinálatlan munkájuk teljesen rontja a vér szívből az aortába történő kilökését, és ezáltal a test körüli eloszlását. Az egyetlen kezelési lehetőség ebben az esetben a kardiopulmonáris újraélesztés és a defibrilláció.

Súlyos hypokalaemiában szenvedő betegeknél a halál oka lehet a rhabdomyolysis is - a harántcsíkolt izomszövet lebontása. Végül akut veseelégtelenséghez vezet. Ez egy olyan betegség, amely korán észlelve teljesen visszafordítható. A hipokalaemia tünetei az elektrolit-zavar korrigálása után megszűnnek.

Hypokalemia: diagnózis

A hipokalémia diagnosztikai folyamatának legfontosabb része a kálium koncentrációjának mérése a vérszérumban. Ugyanakkor az orvosnak részletes interjút kell készítenie, figyelembe véve az olyan okokat, mint a diuretikumok alkalmazása vagy az endokrin rendellenességek tünetei.

Hypokalemia: kezelés

Először is meg kell szüntetni a szervezet alacsony káliumszintjének okát. A következő lépés a szintjének kiegyenlítése és más gyakran kísérő víz- és elektrolit-zavarok, például metabolikus acidózis kezelése lesz.

A hipokalémia enyhe stádiumát kompenzálhatjuk káliumban gazdag gyümölcsök (banán, gyümölcslevek) fogyasztásával, és a jelentős hiányok kompenzálásához szükség lehet orális készítmények beadására, általában kálium-klorid (KCl) formájában.

A szívműködési zavarokkal járó súlyos hypokalemia jelzi a kálium parenterális adagolását, a szérum elemszintjének egyidejű figyelemmel kísérésével. Ennek célja a gyógyszer túladagolásának és a hiperkalémia kiváltásának elkerülése.

A kísérő hypomagnesaemia miatt refrakter hypokalaemia következhet be. A hipokalémia kezelésének orvos felügyelete mellett kell történnie, mert nagyon könnyű túladagolni a készítményeket és számos mellékhatást okozhat.

Forrás:
http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1111/j.1742-1241.2009.02051.x/full