A személyiségzavarok kezelése főleg pszichoterápiából és farmakoterápiából áll. Támogathatók a szociális készségek képzésével és az egészségtelen érzelmek kezelésével.A terápia hatása az, hogy egy személyiségzavarral küzdő személy új, konstruktív kommunikációs módokat, önmagának és a világnak az érzékelését fejleszti. A terápia lehetőséget nyújt arra is, hogy teljesebben részt vegyen a társadalmi életben (család, munka), és kiküszöbölje az elidegenedés és a nem megfelelő érzést.
A személyiségzavarok kezelése az a vágy, hogy megváltoztassák a bevált cselekvési, gondolkodási és világérzékelési módokat, amelyeket a psziché változásai okoznak. Napi szinten megnehezítik a személyiségzavarral küzdő személy életét, mert eltérnek a társadalmilag elfogadott viselkedéstől. Problémákat okoznak abban, hogy más emberekkel foglalkozzon, és önmagával is nehéz.
Az alkalmazott kezelési módszerek a pszichoterápia és a farmakoterápia (a pszichoterápia kiegészítéseként, mert a gyógyszerek beadása csökkenti a rendellenesség tüneteinek súlyosságát, de nem gyógyítja annak okait). A terápia hatásai a rendellenesség tüneteinek súlyosságától és azok megjelenési idejétől függenek. A kezelés megkezdése előtt az első lépés egy pszichiáter vagy pszichológus találkozása, aki egy interjú és lehetséges vizsgálatok után diagnózist állít fel. Ezután egy szakember támogatásával a beteg eldönti, hogy melyik terápiát választja - egyéni vagy csoportos.
Fontos! Ne feledje, hogy nem minden kritizált, félreértett vagy rosszabbul érző magatartás nem a személyiségzavar tünete.
A személyiségzavarok kezelése: pszichoterápia
Az egyéni rövid távú pszichoterápia (legfeljebb 10 alkalom) nem működik jól a személyiségzavarok kezelésében. Az ilyen típusú problémák több megbeszélést és alapos munkát igényelnek a pácienssel. A terápiás folyamatban mindkét fél kölcsönös bizalma és aktív részvétele nagyon fontos. A leghatékonyabb (40-64%) a hosszú távú pszichoterápia (több mint 10 alkalom). A belátás lehetőségének megadása, vagyis a psziché mechanizmusainak megismerése, gyakran öntudatlanok, amelyek a rendellenességet okozhatták. Akkor hatékonyan dolgozhat, hogy gyógyító változásokat hajtson végre a személyiség struktúrájában.
A személyiségzavarok kezelésének másik módszere a csoportos pszichoterápia (a csoport mérete nem haladhatja meg a 10-12 főt). Ezután káros magatartáson, gondolatokon vagy kapcsolatokon is dolgozol, de ezt más csoporttagokkal és egy vagy két terapeutával együtt csinálod. A közös találkozás nem csak tapasztalatairól szól, új, egészséges reakciómódok elsajátításáról. Lehetőséget adnak arra is, hogy szembesüljön és tudatosuljon abban, hogy mit tesz és mit mond és hogyan hat más emberekkel. Az értekezleteket biztonságos körülmények között, az általuk ismert emberek környezetében, bizalom és ítéletmentesség légkörében tartják. A csoport résztvevői között kialakuló kapcsolatok szintén nagyon fontos elemek a személyiségzavarok terápiájában.
A személyiségzavarok leggyakoribb kezelési módjai:
- pszichodinamikus pszichoterápia - azon a feltételezésen alapul, hogy belső, tudattalan mechanizmusok vezérlik az emberi életet. A megbeszélések során a terapeuta elsősorban hallgat, segít előidézni az emlékeket, és ösztönzi az érzelmek, ötletek vagy álmok megosztását.
A transzferenciára összpontosító terápia (TFP) a modern pszichodinamikai pszichoterápiából származik. Alkotója és promótere Otto Kernberg. A TFP-ben a páciens és a terapeuta között létrejött kapcsolat lehetővé teszi az előbbi számára az életében jelen lévő kapcsolatok (partnerségek, szakmai, baráti kapcsolatok) helyreállítását. A terapeuta segíti a beteget a kapcsolat minden aspektusának megértésében és integrálásában, beleértve a kínos és nehézségeket is - érzéseket, gondolatokat, motivációt -, hogy később koherensen és egységesen érzékelhesse önmagát és a környezetét. A transzferenciára koncentráló terápia különösen a határ menti személyiségzavarban és nárcisztikus rendellenességben szenvedő betegek kezelésére irányul.
- a kognitív-viselkedési terápiából származó módosított megközelítések (pl. kognitív, kognitív-analitikus, dialektikus-viselkedési) - azon a feltételezésen alapul, hogy a cselekvést az önmagáról és a világban betöltött szerepéről való gondolkodásmód vezérli. Ebben a megközelítésben a terapeuta szakértő és segít megérteni a problémát, részt vesz ennek a gondolkodásmódnak (kognitív szempont), majd a viselkedésnek (viselkedési szempont) a változásában.
A Marsha Linehan által kifejlesztett dialektikus viselkedésterápia kognitív viselkedésterápián alapul. Alapja az éberség, amely az "itt és most" -ra összpontosít, elfogadja a történést pozitív és negatív következményekkel, befejezi a harcot önmagával és a környezettel. A dialektikának viszont az ellentétek összehangolásával és szintetizálásával, a diszfunkcióban mutatott funkcionalitás és az ok-okozati összefüggések bemutatásával kell segíteni a páciens életében zajló események megértését. A terapeuta inkább partner, aki szükség esetén további kapcsolatfelvételeket ösztönöz, hogy a beteg terápiában maradjon, és hatékonyan hajtsa végre az új, egészségesebb viselkedést és gondolatokat. Ez a fajta terápia különösen hasznos a határ menti személyiségzavarok kezelésében, olyan magatartások esetén is, amelyek veszélyeztetik a beteg életét és egészségét, valamint étkezési rendellenességeket vagy például opiátfüggőséget.
A fent említett terápiák lehetővé teszik a terapeuta közvetlenebb és aktívabb működését, ami nagyon fontos a rendellenesség súlyosbodásakor, vagy amikor öngyilkossági gondolatok és kísérletek, valamint önkárosítás jelennek meg.
Megéri tudniKülönbségek pszichológus, pszichiáter és pszichoterapeuta között
A pszichológus egységes tanulmányokat végzett a pszichológia területén. Diagnosztizálja és elvégzi a vizsgálatokat, véleményt mond, pszichológiai tanácsadást végez és oktat.
A pszichiáter orvosi tanulmányokat végzett és a pszichiátriára szakosodott. Diagnosztizálja, farmakoterápiát végez, recepteket, betegszabadságokat és kórházi beutalókat állít ki. Pszichoterápiát végezhet, ha elvégezte a pszichoterápiás iskolát.
A pszichoterapeuta mesterképzéssel rendelkezik (pl. Pszichológia, pedagógia, szociológia, orvostudomány), és a pszichoterápiás iskolát elvégezte vagy elvégezte, amit vizsga és pszichoterapeuta képesítés igazol.
Pszichológus, pszichiáter, pszichoterapeuta és edző - kit vegyen fel a kapcsolatot a problémáival?
Olvassa el még: Hogyan győzze meg a partnert a pszichoterápiáról? Schizoid személyiségzavar: okai, tünetei és kezelése Hogyan lehet élni a határ menti rendellenességben szenvedő emberrel?
A személyiségzavarok kezelése: gyógyszeres terápia
A gyógyszeres terápiát általában időszakosan alkalmazzák, amikor a rendellenesség különösen zavaró tünetei jelentkeznek. Elsősorban az érzelmek megnyugtatására, a hangulat szabályozására, a szorongás és a depresszió tüneteinek csökkentésére szolgál. Segít leküzdeni a válságokat és javítja jólétét. A gyógyszeres terápia kombinálható hosszú távú pszichoterápiával, ha a személyiségzavar súlyos. A kezelés egyetlen formájaként azonban nem szünteti meg a személyiségzavart.
A farmakológia használatának példája a személyiségzavarok kezelésében az antipszichotikus kezelés, amely segít csökkenteni a mások iránti gyanút, és a skizoid vagy paranoid típusú személyiségzavarok kezelésére is alkalmazzák, amikor halló hallucinációk vagy paranoia jelentkeznek. A hangulatstabilizátorok csoportjából származó gyógyszereket az impulzivitás csökkentésére és az agresszió elnyomására használják.
A személyiségzavarok farmakoterápiájában különféle csoportokból származó gyógyszereket alkalmaznak, de ezeket egyedileg választják ki. Mivel a rendellenesség egyes tünetei, bár azonos nevűek, forrásban vagy súlyosságukban eltérhetnek. Például:
- a neuroleptikumok csoportjába tartozó gyógyszereknek antipszichotikus hatása van, és emellett - a rendellenességet kísérő tünetek függvényében - megnyugodhatnak (motoros izgatás során) vagy aktiválódhatnak (befolyásolhatják a pszichomotoros hajtást, ellensúlyozhatják a rendellenesség negatív tüneteit), vagy pozitívan befolyásolhatják a depressziós hangulatot,
- az antidepresszánsok antidepresszáns hatásuk mellett támogatják a szorongás és szorongásos rohamok kezelését; szociális fóbia, amelyet stressz és félelem kísér a kapcsolattartástól és a társadalmi kapcsolatoktól; fájdalomterápiák, valamint poszttraumás stressz rendellenességek,
- a szorongás elleni gyógyszerek szerepe az egyes pszichopatológiai tünetek eltávolítása vagy csökkentése. Az szorongásoldók mellett alvást váltanak ki, javítják a hangulatot, alvást váltanak ki és nyugtatnak.
A személyiségzavarok kezelése: egyéb módszerek
A szociális készségek oktatása, amelynek alapja a tanulás, többek között hasznos a személyiségzavarok kezelésében:
- új viselkedés modellezése,
- a nehéz érzelmek (pl. düh) kezelésének módjai,
- képesség, hogy megfelelően reagáljon a helyzetre (például beszélgetés közben),
- önbecsülés építése,
- kommunikációs szabályok.
Ilyen eszközöket használnak egyéni, csoportos és támogató terápiában.
Támogató pszichoterápia
A támogató pszichoterápia célja a beteg jobb működésének elősegítése, de ez nem változtatja meg a személyiséget és a védekező mechanizmusokat, vagyis azokat, amelyek megvédik az egót. A támogató terapeuta megértést és segítséget nyújt, hangsúlyozza a beteg pozitív tulajdonságait és az önbizalom szerepét. Segít fenntartani a hosszú távú terápia során elért eredményeket, felismerni a későbbi cselekvési mintákat, amelyek megnehezítik az életet, és a tolerancia küszöbét nehéz tapasztalatokra, vagyis az egészségtelen viselkedés vagy gondolkodásmód kiváltóira helyezi át. Ez azt jelenti, hogy a beteg megtanulja egymást követő jelzéseit (érzelmi, hangulatváltozások, gondolkodási minták), amelyek korábban egészségtelen magatartást váltottak ki, azokon keresztül működnek és új, konstruktívakat hoznak létre. A támogató pszichoterápiát azok is választják, akiknek nincs elegendő motivációjuk a hosszú távú terápia elvégzésére, és a helyzet olyan nehéz számukra, hogy segítségre van szükségük.
