Az oxikodon egy erős fájdalomcsillapító, amely az opioidok csoportjába tartozik. Az orvostudományban elsősorban hidroklorid formájában használják. Hogyan működik az oxikodon és hogyan kell helyesen adagolni?
Tartalomjegyzék
- Oxikodon: felhasználási javallatok
- Oxikodon: szedés módjai és adagolása
- Oxikodon: ellenjavallatok
- Oxikodon, terhesség és szoptatás
- Oxikodon: mellékhatások
- Oxikodon: gyógyszerek és élelmiszerek kölcsönhatásai
- Oxikodon: a lengyel piacon kapható készítmények
- Az oxikodon, mint gyógyszer
Oxikodon (latinuloxycodonum) szerkezetileg hasonló az ismertebb és sokkal gyakrabban használt kodeinhez, ettől különbözik a 14. helyzetben lévő hidroxilcsoport jelenlétében, a 6. helyzetben lévő hidroxilcsoport helyettesítésében egy karbonil (keton) csoporttal és a 7,8 szénatom közötti kettős kötés redukciójá egyetlen.
Oxikodon: felhasználási javallatok
- a posztoperatív fájdalom kezelése
- neoplasztikus betegségek kezelése, különösen palliatív kezelésben
- mérsékelt vagy súlyos fájdalom kezelésére
- Másodlagos tüneti kezelés súlyos vagy nagyon súlyos idiopátiás nyugtalan láb szindrómában szenvedő betegeknél
- neuropátiás fájdalom és iszkémiás fájdalom kezelése
- a csípőízületek osteoarthritisének kezelése
Oxikodon: szedés módjai és adagolása
A gyógyszert leggyakrabban szájon át alkalmazzák. Rektálisan vagy intramuszkuláris, intravénás és szubkután injekció formájában is bevehető. Az orális és rektális alkalmazás biohasznosulása hasonló és körülbelül 60-87%.
Az oxikodon adagja az egyes betegektől függ: hogyan reagál a testük a kezelésre és mennyire fájdalmasak.
A 12 évesnél idősebb serdülők és az opiátokkal nem kezelt felnőttek esetében a leggyakoribb kezdő adag 10 mg oxikodon-hidroklorid 12 óránként.
5 mg kezdő adag elegendő lehet néhány beteg számára (ez csökkenti a mellékhatások gyakoriságát és intenzitását).
A dózis nagyságát és beadásának gyakoriságát azonban a kezelőorvos egyénileg határozza meg, aki képes meghatározni a szervezet érzékenységét, és figyelembe veszi a beteg által kísérő esetleges betegségeket és egyéb gyógyszereket.
Oxikodon: ellenjavallatok
Az oxikodont, mint más gyógyszereket, nem minden beteg használhatja. A gyógyszer alkalmazásának ellenjavallatai például:
- bélparalitikus elzáródás
- tüdő szív
- túlérzékenység oxikodonnal vagy bármely segédanyaggal szemben
- hypoxiával járó súlyos légzési depresszió
- súlyos bronchiális asztma
- súlyos krónikus obstruktív tüdőbetegség
Az oxikodont nem szabad 12 évesnél fiatalabb gyermekeknek adni. Nincs konkrét adat ennek az anyagnak az ilyen fiataloknál történő felhasználásáról, ezért a mellékhatásokat és a gyermek fejlődésére gyakorolt hatásukat nehéz meghatározni.
Óvatosan kell adagolni idős vagy legyengült betegeknél, valamint azoknál, akik:
- súlyosan károsodott tüdőfunkció
- máj- vagy veseproblémák
- pajzsmirigy alulműködés
- az epeutak betegségei
- a prosztata mirigyének jóindulatú megnagyobbodása
- mérgezés utáni pszichózis (pl. alkohollal)
- a belek gyulladása
- alkoholizmus
- ismert függőség az opioidoktól vagy más gyógyszerektől
- alkohol delírium
- hasnyálmirigy-gyulladás
- kolelithiasis
- magas vérnyomás
- epilepszia
- görcsrohamra hajlamos
- MAO-gátlókkal egyidejűleg kezelt betegeknél.
Oxikodon, terhesség és szoptatás
Az oxikodon átjut a placentán, ezért terhes nőknél nem alkalmazható. Azokat az újszülötteket, akiknek anyja a szülés előtt az elmúlt 3-4 hétben alkalmazott opioidokat, ellenőrizni kell a légzési depressziót.
Ha oxikodont adnak vajúdás közben, a magzat légzési depressziót alakíthat ki.
Ez a gyógyszer az anyatejbe is bejut, és légzési depressziót okozhat az újszülöttnél.
Terhes nőknél és szoptatás alatt történő alkalmazásának szigorú orvosi felügyelet mellett kell történnie, és csak akkor, ha alkalmazásának előnyei meghaladják a lehetséges mellékhatásokat.
Oxikodon: mellékhatások
Az oxikodon olyan mellékhatásokat okozhat, mint:
- a tanulók összehúzódása
- hörgőgörcs
- simaizom-összehúzódás
- légzési depresszió
- elviselheti a köhögési reflexet
- szélsőséges esetekben: súlyos hipotenzió és életveszélyes
Ezenkívül a gyógyszert szedő emberek tapasztalhatják:
- álmosság a tudatzavarig
- székrekedés
- hányinger
- Fejfájás
- szédülés
- hányás
- a hangulat és a személyiség változása (pl. szorongás, depresszió)
- az étvágy csökkentése a teljes elvesztéséig
- túlzott pszichomotoros aktivitás, idegesség, álmatlanság
- izomremegés
- zavart állapot
- nehézlégzés
- csuklás
- emésztési zavar
- száraz száj
- bőrreakciók (pl. kiütés, erythema)
Oxikodon: gyógyszerek és élelmiszerek kölcsönhatásai
Az oxikodon reagál a következőkkel:
- opioidok
- altatók
- antidepresszánsok
- antihisztaminok
- antiemetikumok
- neuroleptikumok
Az alkohol növelheti az alkohol mellékhatásait.
Az oxikodont körültekintően kell alkalmazni a MAO-gátlókkal történő kezelés során, és a kezelés leállítását követő 2 hétig is (mindkettő a központi idegrendszerre hat).
A makrolid antibiotikumok (pl. Klaritromicin, eritromicin), gombaellenes szerek (pl. Ketokonazol, itrakonazol) és az ártatlannak tűnő grapefruitlé gátolhatják az oxikodon metabolizmusát, ami ennek az anyagnak a vérben való koncentrációjának növekedéséhez vezethet (a mellékhatások valószínűbbek) .
Másrészt az orbáncfű felgyorsíthatja az oxikodon metabolizmusát, ami csökkentheti a gyógyszer koncentrációját a vérben, és ezáltal csökkentheti annak hatását.
Az oxikodon, mint gyógyszer
Bár az oxikodon, az orvos által előírt módon alkalmazva, segít legyőzni a fájdalmat, lehetővé teszi a beteg normális működését, enyhíti a betegségeket, és sajnos kábítószerként is alkalmazzák. Ez főleg olyan országokra vonatkozik, mint az USA, Kanada és Ausztrália.
Ennek a gyógyszernek az ellenőrizetlenül vett nagy adagjai életveszélyes légzési depresszióhoz vezethetnek. A kockázat megnő, ha más olyan anyagokkal együtt szedik, amelyek a légzőközpontra azonos vagy hasonló hatással vannak.
Egészségre és életveszélyre utalhat a megnövekedett álmosság is, amely ennek az anyagnak a nagy dózisú beadása után jelentkezik, különösen ha a hidegérzet hiánya és a test sokkal gyorsabb lehűlésére való hajlam társul.
Az erek és a bőr gyulladása oxikodon intravénás beadása után következik be.
Egyéb kockázatok közé tartozik a vér által terjedő betegségek, köztük a HIV és vírusos hepatitis.
Az oxikodon alkalmazása utáni halálesetekről is számoltak be, amelyek közül a leggyakoribb a nyugtatók vagy az alkohol egyidejű alkalmazása.
Ezért nem szabad elfelejteni, hogy sajnos az is gyógyíthat, ami gyógyít, káros lehet, és a kezelés során felmerülő kétségek esetén haladéktalanul vegye fel a kapcsolatot orvosával.
Mit érdemes tudni a fájdalomról?A fájdalom nagyon szubjektív érzés, és éppen ennek a szubjektivitásnak köszönhetõen definiáljuk a fájdalmat úgy, ahogy a beteg nevezi. A Nemzetközi Fájdalomkutató Társaság, ezt a meghatározást kibővítve, hozzáteszi, hogy a fájdalom érzelmi és érzékszervi benyomás negatív karakterrel. A szövetet károsító vagy károsító ingerek eredményeként jelenik meg.
Akut fájdalom (legfeljebb 3 hónapig tart) - védő és figyelmeztető funkcióval rendelkezik, eltűnik a kísérő betegséggel. Ez például:
- koszorúér fájdalom
- isiász
- vese kólika
- sérülésekkel, égési sérülésekkel, fagyásokkal járó fájdalom
- vakbélgyulladás fájdalma
- fájdalom akut végtagi iszkémiában
A krónikus (3 hónapnál hosszabb ideig tartó) fájdalomnak nincs figyelmeztető és védekező funkciója, és már nem tünet, hanem maga betegséggé válik, hosszabb farmakológiai kezelést igényel, és nagyon gyakran megakadályozza a páciens napi megfelelő működését. Ez például:
- reumás fájdalom
- fájdalom az alsó végtagok iszkémiájában az érelmeszesedés hátterében
- migrénes fejfájás
- egyéb degeneratív változásokkal járó fájdalom
- poszttraumás fájdalom
Hogyan kezeljük a fájdalmat?
Enyhe fájdalom esetén - paracetamolt és nem szteroid gyulladáscsökkentőket, például ibuprofent alkalmaznak. Fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatásuk van, beleértve. azáltal, hogy csökkenti a prosztaglandinok termelését, amelyek felelősek fájdalomreceptoraink érzékenyítéséért.
Mérsékelt fájdalom esetén enyhe opioidokat (például kodeint, tramadolt) adnak be.
Súlyos fájdalom esetén - erős opioidok (pl. Morfin, fentanil, buprenorfin, metadon, oxikodon).
