Opioid fájdalomcsillapítók (opioidok)

Az opioid fájdalomcsillapítókat (opioidokat) elsősorban hosszú távú, rendkívül súlyos fájdalom kezelésére használják. Bár ezek a gyógyszerek még a legerősebb fájdalmat is képesek elviselni, néhány beteg fél attól, hogy beveszi őket - ebben az esetben a szorongást leggyakrabban az opioidok rabjává válás okozza. Ellenőrizze, hogy az opioidok valóban rendelkeznek-e ilyen magas addiktív potenciállal, és derítse ki, mi ezeknek a gyógyszereknek a hatásmechanizmusa, és mi az, ami kiemeli az opioid fájdalomcsillapítókat.

Tartalomjegyzék

1. Opioid fájdalomcsillapítók és a fájdalomcsillapító létra
2. Opioid fájdalomcsillapítók: hatásmechanizmus
3. Opioid fájdalomcsillapítók: felhasználások
4. Opioid fájdalomcsillapítók: típusok
5. Opioid fájdalomcsillapítók: az alkalmazás formái
6. Opioid fájdalomcsillapítók: a fájdalom kezelésének alapelvei
7. Opioidok: szedhetők-e terhesség alatt?
8. Opioid fájdalomcsillapítók: mellékhatások
9. Opioid fájdalomcsillapítók: függőség kockázata
10. Opioid fájdalomcsillapítók: túladagolás

Az opioidokat vagy az opioid fájdalomcsillapítókat az emberiség már régóta ismeri - még azt is feltételezik, hogy ezek egyike azoknak a gyógyszereknek, amelyek a leghosszabb ideig léteznek.

$config[ads_text1] not found

Az ópium működéséről és használatáról az első feljegyzések már korunk előtt 300 évvel ezelőttre nyúlnak vissza.

Évszázadok óta használják őket - különféle célokra, mind eufória kiváltására, mind a fájdalom enyhítésére - természetes eredetű opiátokból (pl. Mákból származóak). Papaverum somniferum, azaz orvosi mák).

Sok év után, csak a 19. század elején sikerült a tudósoknak izolálniuk a morfiumot. Ezt az anyagot már akkor használták, de az opioidok hatásainak teljes ismerete jóval később, a 20. század második felében vált elérhetővé.

Opioid fájdalomcsillapítók és a fájdalomcsillapító létra

A fájdalomkezelés valóban nagyon fontos szempont - különös hangsúlyt fektetünk arra, hogy miként lehet enyhíteni a betegeket sújtó fájdalmat, a leendő orvosok oktatásának nagyon korai szakaszában.

A fájdalomkezelés alapelveinek egységesítése érdekében az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kidolgozta az ún fájdalomcsillapító létra.

3 szakaszra oszlik: az első az első vonalbeli gyógyszereket tartalmazza, amelyeket kezdetben a fájdalommal küzdő betegek számára vezetnek be - elsősorban nem szteroid gyulladáscsökkentőket.

$config[ads_text2] not found

A fájdalomcsillapító létra második és harmadik lépését az opioidok foglalják el. A második lépésnél ott vannak az ún gyenge opioid fájdalomcsillapítók, míg a létra harmadik lépésében mindenképpen erősebb opioidok találhatók.

Opioid fájdalomcsillapítók: hatásmechanizmus

Az a tény, hogy az opioidok még a legsúlyosabb fájdalmat is képesek ellenállni, ezen gyógyszerek specifikus receptorokra gyakorolt ​​hatása miatt lehetséges: μ (mi), δ (delta) és κ (kappa).

Ezeket a receptorokat az 1970-es években fedezték fel, és a központi és a perifériás idegrendszer struktúráiban helyezkednek el.

Ezeknek a receptoroknak az opioid fájdalomcsillapítókkal történő stimulálásának hatása változó: az a tény, hogy miután a gyógyszermolekula az idegsejtben az opioid receptorhoz kapcsolódik, hiperpolarizáció következik be, vagyis olyan állapotban, amelyben ingerlékenysége csökken (ebben a helyzetben a különféle ingereket - beleértve a fájdalomingereket is - egyszerűen nem hajtják végre).

Egyes opioidok más hatásokat is kifejtenek, például csökkentik bizonyos neurotranszmitterek (például szerotonin vagy noradrenalin) újrafelvételét az idegrendszer különböző struktúráiban.

Azonban nem minden opioid fájdalomcsillapító hatása azonos az opioid receptorokra.

Némelyikük csak egy specifikus receptorra hat (pl. Morfin, amely kötődik az μ receptorhoz), míg mások mindhárom opioid receptorra hatással lehetnek (mint például a tramadol esetében).

$config[ads_text3] not found

Ezen készítmények egy része az opioid receptorok tiszta agonistája (vagyis stimulálja ezeket a szerkezeteket), mások vegyes agonista-antagonista aktivitással bírnak (egyes receptorok stimulálják, mások gátolják - ilyen gyógyszer például a buprenorfin).

A többi opioid tiszta opioid antagonista (ilyen szer a naloxon).

Opioid fájdalomcsillapítók: felhasználások

Az opioid fájdalomcsillapítók alkalmazásának legfőbb javallata a fájdalom, amelyet nem lehet más osztályokba tartozó gyógyszerekkel kezelni.

Többek között opioidokat is használnak olyan betegeknél, akiknek rák okozta fájdalma van, vagy átfogó műtéten estek át.

Opioid fájdalomcsillapítók adhatók szívrohamban, tüdőödémában vagy kiterjedt traumát szenvedő betegeknél is.

Az opioidok jellemzően fájdalomkezeléssel társulnak, de a gyakorlatban ez nem az egyetlen lehetséges alkalmazásuk.

Az ebbe a csoportba tartozó készítményeket különböző műtétek előtti premedikációban, a heroinfüggőség kezelésében (ahol metadont alkalmaznak) és ... a hasmenés kezelésében is alkalmazzák.

Ez utóbbi esetben loperamid alkalmazható - ez egy opioid gyógyszer, amelynek nincs központi hatása (nem befolyásolja a központi idegrendszerben található receptorokat), de hatással van a gyomor-bél traktus falaiban lévő opioid receptorokra, és ezért vezethet a hasmenés gátlására.

Opioid fájdalomcsillapítók: típusok

Az opioidok többféleképpen osztályozhatók - az alapvető természetes és szintetikus opioidok.

A természetes opioidok a következők: morfin és kodein, de az emberi testben természetesen jelen lévő anyagok is, amelyek endorfinok (ezeket néha endogén opioidoknak nevezik).

$config[ads_text4] not found

A szintetikus opioid fájdalomcsillapítók közé tartozik a fentanil, a petidin és a metadon.

Az opioidok hatékonyságuk szerinti lebontása azonban sokkal ismertebb. A gyenge opioidok többek között tramadol, kodein és hidroxikodein.

A morfin, a fentanil, a buprenorfin és az oxikodon viszont sokkal erősebb hatású opioid fájdalomcsillapítók.

Opioid fájdalomcsillapítók: az alkalmazás formái

Az opioid csoport gyógyszerei különféle formákban kaphatók, például:

• tabletták
• oldatok intravénás beadásra
• tapaszok a bőrre történő felvitelhez
• szirupok
• orrspray

Orvosi normák szerint kezdetben az orális tabletták az opioid fájdalomcsillapítók alkalmazásának előnyös formája.

Néha azonban - például nyelési rendellenességek miatt - a beteg nem tudja bevenni őket. Ilyen helyzetben meg lehet fontolni az opioidok használatát más formában, például több tucat órára (általában 72 órára) ragasztott tapasz formájában, felszabadítva a fájdalomcsillapítót.

Opioid fájdalomcsillapítók: a fájdalom kezelésének alapelvei

Ahhoz, hogy a fájdalom opioidokkal történő kezelése hatékony legyen, a kezelésnek bizonyos irányelveket kell követnie.

Nos, kezdetben a betegnek kis adagokban javasolják a gyógyszert, és csak akkor javasoljuk a betegnek, hogy nagyobb mennyiségű opioidot vegyen be, ha nem hozzák meg a várt fájdalomcsökkenést.

Jellemzően szigorú időkben (pl. 4 óránként) ajánlott szedni a gyógyszert, és ezzel egyidejűleg a betegnek további, kisebb adagokat rendelnek a gyógyszerhez, amelyeket egy ún. áttöréses fájdalom.

Opioidok: szedhetők-e terhesség alatt?

Terhesség alatt egyes gyógyszerek szedése biztonságos, míg mások ellenjavallt: az opioidok az utóbbi csoportba tartoznak.

Terhesség alatt csak akkor ajánlott, ha használatuk előnyei meghaladják az összes kockázatot.

Sajnos számos veszély fenyegeti az opioidok terhes nő általi alkalmazását - egy olyan gyermek, akinek anyja terhesség alatt opioid fájdalomcsillapítókat használt, születése után légzési depresszió vagy megvonási szindróma alakulhat ki.

Vannak olyan beszámolók is, amelyek szerint az opioidok terhesség alatt történő használata hozzájárulhat a gyermekek különböző rendellenességeinek kialakulásához, beleértve a szívhibák.

Opioid fájdalomcsillapítók: mellékhatások

Az opioidok valóban hatékonyan kezelik a fájdalmat, de használatukkal bizonyos nehézségek merülnek fel: e gyógyszerek mellékhatásairól beszélünk.

Az opioid fájdalomcsillapítókat szedő betegek különféle problémákat tapasztalhatnak, például:

• álmosság
• fásultság
• székrekedés (általában az opioidok használatának legnehezebb problémája, az emésztőrendszeri diszfunkció általában a legnehezebb probléma az ilyen gyógyszereket szedő betegek számára)
• koncentrációs rendellenességek
• hányinger és hányás
• eufória
• álmatlanság
• viszkető bőr
• étvágycsökkenés
• száraz száj

Ezeknek a rendellenességeknek a legnagyobb súlyossága általában az opioid fájdalomcsillapítókkal történő kezelés kezdetekor jelentkezik.

Sajnos ezek a problémák viszonylag gyakoriak, ezért nagyon fontos, hogy az opioidokat felíró orvos figyelmeztesse a kezelés lehetséges mellékhatásaira.

Nem ritka, hogy az opioid fájdalomcsillapítókkal történő kezelést különböző beavatkozásokkal kezdik, amelyek célja legalább az opioid-használat mellékhatásainak csökkentése és előnyös megelőzése.

Ebből a célból a betegeket többek között antiemetikumok és a székrekedés megelőzése érdekében a betegeknek elmondják, hogyan kell étkezniük (a megfelelő étrend és a hidratálás csökkenti a székrekedés kockázatát), és néha stimulánsokat is előírnak vagy lágyítják a székletet.

• Opioid székrekedés: székrekedés kezelése opioidok után

Opioid fájdalomcsillapítók: függőség kockázata

A betegek különféle okokból elkerülhetik az opioidokat, ezeknek a gyógyszereknek a használatától való félelem egyik fő oka a függőség potenciális kockázata - elvégre meglehetősen gyakran hallani arról, hogy ezek az opioid fájdalomcsillapítók mennyire veszélyesek, és mennyire könnyen rabjaik lehetnek.

Néha még az orvosok is sokáig elgondolkodnak azon, hogy vajon megfelelő-e az idő, hogy opiátot kínáljanak a betegnek fájdalmaik kezelésére.

Az ebbe a csoportba tartozó gyógyszerek valóban függőséghez vezethetnek - használatuk során például kialakulhat tolerancia -, azonban a fájdalomkezelés szakemberei hangsúlyozzák, hogy e gyógyszerek alkalmazásának előnyei általában jelentősen felülmúlják a lehetséges kockázatokat.

A fájdalom olyan tünet, amely valóban tönkreteheti a beteg életét: ennek hatékony enyhítése minden gyakorló orvos kötelessége.

Igen, az opioidok eufórikus hatásuk elérése végső soron függőséghez vezethet ezekhez a gyógyszerekhez.

Azonban azoknál a betegeknél, akiknek nagyon erős fájdalmai vannak - például onkológiai betegségben szenvedők -, az opioid fájdalomcsillapítóktól való félelem általában egyszerűen megalapozatlan.

Opioid fájdalomcsillapítók: túladagolás

Az opioidok félelmesek is lehetnek, mert túladagolhatnak - ami viszont akár halálhoz is vezethet.

Ez azért lehetséges, mert az e csoportba tartozó gyógyszerek hatással lehetnek a légzőközpontra, akár teljes légzésleálláshoz (légzési depresszió) vezethetnek.

Az opioidok túladagolására utaló tünetek (a légzési problémák mellett):

• álmosság (akár kómába kerül)
• pontos tanulók
• lassú szívverés
• hipotenzió
• súlyos szédülés
• hányinger és hányás
• a perisztaltika visszatartása az emésztőrendszerben

Az opioidokat túladagoló beteget sürgősen kórházba kell helyezni - ott kaphatja az ellenszert, a naloxont.

Ez az anyag szintén opioid, azonban antagonista hatást fejt ki az opioid receptorokon. A naloxont ​​intravénásán adják be, és ellensúlyozza a páciens által korábban alkalmazott opioid fájdalomcsillapítók hatásait.

 

Források:

1. Szczeklik Interna 2016/2017, szerk. P. Gajewski, publ. Gyakorlati orvostudomány
2. Woroń J., Opioid fájdalomcsillapítók, Sebészet a diploma után, 2017. 06
3. Woroń J., Dobrogowski J., Wordliczek J., Opioidok kiválasztása és adagolása a fájdalom kezelésében, Medycyna a Diploma 2011 után (20); 4 (181): 77-82

A szerzőről

Íj. Tomasz Nęcki Orvosi diplomát szerzett a poznańi Orvostudományi Egyetemen. Tisztelője a lengyel tengernek (lehetőleg fejhallgatóval a fülében sétálgasson a partján), macskák és könyvek. A betegekkel való együttműködés során arra összpontosít, hogy mindig meghallgassa őket, és annyi időt töltsön, amennyire szükségük van.