Otoakusztikus emisszió - hallásvizsgálat

Az optoakusztikus emisszió (otoakusztikus emisszió, OAE) egy nem invazív, objektív, könnyű hallásteszt a cochleáris szenzorineurális halláskárosodás kimutatására. Ha a középfül megfelelően működik, a hang eljut a belső fülig. Hogyan történik ez az audiológiai vizsgálat?

Az optoakusztikus emisszió (OAE), vagyis az otoakusztikus emisszió, egy nagyon halk akusztikus jel regisztrálásán alapul, amely a külső hallósejtek összehúzódása miatt a csigában (a belső fül legfontosabb része, amely cochleáris héjra emlékeztet) keletkezik.

Az OAE tanulmány azonos nevű fiziológiai jelenségen alapszik, amelyet David Kemp fedezett fel 1978-ban.

Otoakusztikus emisszió: jelzések

• a belső fül állapotának értékelése,
• hallásszűrés csecsemők számára,
• Halláskárosodás diagnosztika,
• hallásváltozások figyelése az ototoxikus gyógyszerek alkalmazása után,
• a funkcionális süketség észlelése,
• fülzúgás diagnosztika.

Otoakusztikus emisszió: a vizsgálat menete

A tesztet hangszigetelt helyiségben végzik. A vizsgált személy fülébe mérőszondát helyeznek, amelyben egy hangot továbbító hangszóró és egy érzékeny mikrofon van, amely a csigából oto-emissziót kap.

Újszülötteknél és csecsemőknél a tesztet legjobban fiziológiai alvásban lehet elvégezni (ez lerövidíti a vizsgálati időt), de nem szükséges.

A hangszórón keresztül továbbított rövid hang egy megfelelően működő fülben a vevő által rögzített visszacsatolási jelet eredményezi. Ez lehetővé teszi a csiga állapotának felmérését és a belső fül lágy hangokra adott válaszának vizsgálatát. Ha nincs visszajelzés, halláskárosodás lehet.

Az Otoemission azonban nem ad információt a hallás teljesítményéről vagy arról a helyről, ahol a lehetséges hiba bekövetkezik. Továbbá, ha a középfülben zavarok tapasztalhatók, ez megakadályozhatja a jel rögzítését. Ezt a hallásvizsgálatot leggyakrabban újszülötteknél és kisgyermekeknél végzik.

Az eredményt a teszt után adjuk ki grafikon (DP-gramm) és leírás formájában.