Szülés a magzat kismedencei helyzetében, nemcsak a fenékben

A gluteális szállítás a hosszanti kismedencei szállítás általános neve. Akkor beszélünk róla, amikor a vezető rész nem a gyermek feje, hanem annak feneke vagy alsó végtagjai. Ellenőrizze, hogy mi okozza a medence helyzetét, milyen kockázatok jelentkezhetnek egy ilyen terhességben, és lehetséges-e hüvelyi szülés.

Tartalomjegyzék

1. Medence elhelyezkedése: típusok
2. Kismedencei helyzet: diagnózis
3. Kismedencei helyzet: okai
4. Kismedencei helyzetben a magzat veszélyei
5. Perinatális kezelés kismedencei helyzetben
• A magzat külső forgása
• A kézbesítés módjának megválasztása
6. A szülés lefolyása a medence helyzetétől a természetes utakon keresztül

A magzat kismedencei szülését népiesen "gluteális szülésnek" nevezik, bár pontatlan. A farfekvés egyike azon számos helyzetnek, amelyet a magzat felvehet a medence helyzetében.
A magzat kismedencei helyzet a szülés kb. 3-4% -ában fordul elő. Általában, de nem mindig, a kismedencei terhességet császármetszéssel szakítják meg.

Medence elhelyezkedése: típusok

Attól függően, hogy a gyermek testének mely része a vezető része, a következő típusú kismedencei helyzet van:

• teljes kismedencei helyzet (az esetek 5-10% -a), amelynél a gyermek lábai a csípőnél és a térdénél hajlanak, a láb és a fenék pedig a vezető részt jelenti (a gyermek úgy néz ki, mintha keresztben ülne).
• a fenékhelyzet (az esetek 50-70% -a), amelyben a csecsemő lábai a csípőnél hajlanak, a lábak pedig a fej közelében vannak (a csecsemő a "félbehajtott" helyzetet veszi fel). A fenék a vezető rész
• a láb helyzetét (10-30%), amelyben a gyermek lábai minden ízületben teljesen kiegyenesednek, és a lábak a vezető részek.
• térd helyzet (kb. 1%), ahol a gyermek lábai térdre hajlanak, és az egyik vagy mindkét térd a vezető rész

Kismedencei helyzet: diagnózis

A medence helyzetének diagnosztizálását tapasztalt szülész-nőgyógyász teheti meg. Külső vizsgálat az ún Leopold markolatai jelezhetik egy kemény, kerek szerkezet - a csecsemő feje - jelenlétét a fundusban.

A has sztetoszkóppal végzett auszkultúrája a köldök felett a legjobb hallható magzati szívverést mutatja. A diagnózis végső megerősítése az ultrahangvizsgálat (USG).

Kismedencei helyzet: okai

A terhesség túlnyomó többségében a születendő gyermek szabadon fordulhat a második trimeszter végéig.

A terhesség harmadik trimeszterében a baba nagyobbra nő, és mozgásait lassan korlátozza egyre kevesebb szabad hely.

Természetes, hogy a baba feje a szülőcsatorna felé mozog. Bizonyos esetekben a baba csak a születés előtti utolsó hetekben helyezkedhet el így.

35 hetes terhesség után minden negyedik, kismedencei helyzetben lévő gyermek a szülés előtt fejhelyzetbe fordul.

Becslések szerint a terhesség körülbelül 3-4% -ában a gyermek kismedencei helyzetben marad a szüléskor.

Ennek a magzati helyzetnek a pontos okai a legtöbb esetben ismeretlenek. Számos anyai és magzati tényezőt sorolnak fel, amelyek növelhetik a kismedencei helyzet kockázatát. Hozzájuk tartozik:

• rendellenességek az anya medencéjének szerkezetében (pl. túl szoros medence, daganatok a medence területén)
  
  
• a méh szerkezetének hibái (pl. myomatosis, méhszeptum)
  
  
• helytelen mennyiségű magzatvíz (oligohidramnion, korlátozza a baba mozgását, és polihidramnion, túlzott teret engedve neki a helyzet megváltoztatásához)
  
  
• placenta previa, megváltoztatja a méh belső alakját
  
  
• koraszülés (mint korábban említettük, minél kevésbé előrehaladott a terhesség, annál nagyobb a magzati mobilitás - koraszülés esetén előfordulhat, hogy a csecsemő nincs a fej helyzetében. A koraszülöttek a medence helyzetéből született újszülöttek 30% -át alkotják.
  
  
• a magzat születési rendellenességei, ami a fej alakjának megváltoztatását eredményezi
  
  
• többes terhesség (ikerterhesség esetén az esetek csupán 40% -ában mindkét magzat fejes helyzetben van)

Kismedencei helyzetben a magzat veszélyei

A kismedencei helyzetben lévő magzat hüvelyi átadása a fej helyzetéhez képest magasabb szövődmények kockázatával jár.

Ilyen születéskor a baba testének legnagyobb része, vagyis a feje születik utoljára. Ez jelentős kockázatot jelent mind a köldökzsinór véráramlási rendellenességeiben.

Előfordul, hogy a végén született gyermek feje vagy válla jelentős nyomást gyakorol a köldökzsinórra, ami csökkenti a gyermek testébe jutó vér mennyiségét, és ennek következtében hipoxiát okoz.

A fej és a váll szülés gyakran képzett személyzet támogatását vagy segítségét igényli, és a mechanikai sérülések kockázatával jár.

A perinatális sérülések mind a koponya csontjait, mind a központi idegrendszer szerkezetét érinthetik.

Viszonylag gyakori neurológiai komplikáció a vállfonat plexusa. Koraszülés esetén a kockázatok az idő előtti szövődményekből is fakadhatnak.

Perinatális kezelés kismedencei helyzetben

• A magzat külső forgása

A magzati külső forgatás a magzat medencétől a fej helyzetéig történő elforgatására szolgál, egy tapasztalt kezelő gondos óvatos manipulációjával és az anya hasának bizonyos területeire gyakorolt ​​nyomással.

Tanulmányok azt mutatják, hogy ez a módszer csökkenti a császármetszés gyakoriságát anélkül, hogy jelentősen növelné a magzat szövődményeinek kockázatát.

A külső forgatás nem különösebben fájdalmas, bár időnként kellemetlen is lehet.

A magzat állapotának teljes ellenőrzése és figyelemmel kísérése mellett végezzük.

Külső keringésre csak a várható szülés időpontja körül lehet kísérletet tenni, amikor a terhességet megnevezik.

A sikeres külső forgatás lehetővé teszi a hüvelyi bejuttatást, míg a sikertelen forgatási kísérlet általában császármetszést eredményez.

Emiatt a rotációt csak olyan létesítményekben végzik, amelyek megfelelő felszereléssel rendelkeznek, és császármetszés esetén gyorsan képesek terhes nőt a műtőbe szállítani.

• A kézbesítés módjának megválasztása

A szállítás módjának megválasztásához számos olyan tényezőt kell figyelembe venni, amely befolyásolhatja a prognózist. Jelenleg a fejlett országokban a magzat kismedencei helyzetből történő szállítását leggyakrabban császármetszéssel végzik. Bizonyos helyzetekben lehetséges ilyen típusú hüvelyi szülés. A sikeres hüvelyi szállítás esélyét növelő tényezők a következők:

• az anya második vagy azt követő szülés (elsődleges nők esetében nem biztos, hogy a medence anatómiája lehetővé teszi a csecsemő áthaladását a születési csatornán. Előfordulhat, hogy a csecsemő lába és törzse születése után a fej ékelődik)
• megfelelő medence szélesség
• a magzat teljes kismedencei helyzete
• jósolt magzati súly 2500 és 3500 g között
• megfelelő terhességi kor (teljes terhesség)
• normális méhösszehúzódások és a vajúdás előrehaladása
• általános jólét és a magzat születési rendellenességeinek hiánya

A gyakorlatban a hüvelyi szállítás csak az ebben az eljárásban jártas személyzet közreműködésével hajtható végre. Szükség van a magzat állapotának és a műtő rendelkezésre állásának folyamatos ellenőrzésére, ha császármetszésre van szükség.

A szülés lefolyása a medence helyzetétől a természetes utakon keresztül

A hüvelyi szállításnak 3 változata van:

• spontán, azaz teljesen független szülés, amely nem igényel szülész beavatkozást
  
  
• kézi segítéssel történő szülés, amely egy újszülött spontán szüléséből áll, közelítőleg a köldökig, majd egy szülész beavatkozást követ, hogy biztonságosan kivonja a csecsemő vállát és fejét. Ez a hüvelyi szállítás leggyakoribb változata
  
  
• teljes magzati kivonás, azaz eljárás az egész újszülött kivonására az anya méhéből. Ez egy viszonylag nagy kockázatú eljárás, amelyet jelenleg csak akkor alkalmaznak, amikor az ikrek szülés közben a második magzat azonnali eltávolítása (kismedencei helyzetben) történik.

A hüvelyi szülés elvégzéséhez egy asszisztens szülésznő tapasztalata és bizonyos szabályok szigorú betartása szükséges.

Arra kell törekedni, hogy a membránok kontinuitását a lehető leghosszabb ideig fenntartsák, míg a nyomás csak a méhnyak teljes kitágulása után indulhat el. A hiányosan nyitott nyak veszélyt jelent arra, hogy a baba feje nem tud áthaladni, és jelentős nyomás nehezedik a köldökzsinórra.

Sok esetben a fej és a váll szülésének időzítését az intravénás oxitocin, a méhösszehúzódásokat okozó hormon támogatja.

A szülés folyamatos monitorozás alatt történik, kardiotokográf (KTG) alkalmazásával, vagyis olyan eszközzel, amely rögzíti a magzati pulzusszámot és a méhösszehúzódásokat.

Bibliográfia:

1. A farfekvés megjelenésének gyakorisága születési terhességi kor szerint: nagy populációalapú tanulmány. Am J Obstet Gynecol. 1992; 166 (3): 851-2 (ISSN: 0002-9378) Hickok DE; Gordon DC; Milberg JA; Williams MA; Daling JR
2. Szülészet és nőgyógyászat, 1. kötet, szerkesztette: Grzegorz H. Bręborowicz, PZWL Medical Publishing 2015

A szerzőről

Krzysztof Białoży A krakkói Collegium Medicum orvostanhallgatója, aki lassan belép az orvosmunka állandó kihívásainak világába. Különösen a nőgyógyászat és a szülészet, a gyermekgyógyászat és az életmód orvoslás érdekli. Az idegen nyelvek, az utazás és a hegyi túrázás kedvelője.

Olvassa el a cikk további cikkeit