A szedáció a beteg megnyugtatásáról és megnyugtatásáról szól. Használata után a tudat kissé zavart lehet, bár a betegek általában nem veszítik el teljesen. A szedációt különféle kisebb műtéti eljárásokban alkalmazzák, de diagnosztikai eljárások során is, például bronchoscopia során. A szedáció néha az általános érzéstelenítés alternatívája, de egy kérdés marad: biztonságos-e? Milyen mellékhatásai vannak a szedációnak?
A szedáció elsősorban a betegek megnyugtatására és megnyugtatására szolgál. Ezt az állapotot úgy érik el, hogy farmakológiai szerek alkalmazásával csökkentik a központi idegrendszeri struktúrák aktivitását. A szedáció jellemzője, hogy a beteg tudatában maradhat, ami általános érzéstelenítéssel lehetetlen.
Emlékeztetni kell arra, hogy a szedáció során alkalmazott különféle gyógyszereknek a már említetteken kívül más hatása is lehet, amelyek között fájdalomcsillapító hatás is fellép (vagyis a betegeket enyhíti a fájdalomtól). Sőt, néhány nyugtató készítmény amnézia kialakulásához vezet a betegeknél.
Tartalomjegyzék
- Szedáció: típusok
- Szedáció: Alkalmazás
- Szedáció: hogyan kell felkészülni a szedációra?
- Szedáció: nyugtatók
- A nyugtatás biztonságos? A szedáció mellékhatásai
A videó megtekintéséhez engedélyezze a JavaScript használatát, és fontolja meg a videót támogató webböngészőre történő frissítést
Szedáció: típusok
A szedációnak több szintje van:
- lepedék szedáció: ennek során a beteg lassan reagál a különféle ingerekre, ellazult, de teljesen tudatos
- mérsékelt szedáció: ebben a fajta szedációban a páciens tudata részben kimerülhet (általában a beteg alszik), azonban a beteg képes reagálni a hangingerekre (pl. az orvosi személyzet kérésére) vagy a fájdalomingerekre. Különböző reflexek, például a köhögési reflex, valamint a spontán légzés megmaradnak
- mély szedáció: ezen szedáció során a betegek általában nincsenek tudatában (alszanak), azonban erősebb ingerekre (pl. fájdalom) reagálhatnak. Mély szedáció esetén a beteg reflexei és saját légzése elnyomható. A mély szedáció közel áll az általános érzéstelenítéshez
Szedáció: Alkalmazás
A szedációt elsősorban rövid távú és alacsony interferenciájú orvosi eljárásokhoz alkalmazzák, például törés utáni csontbeállításhoz vagy foghúzáshoz. A szedációt is egyre gyakrabban alkalmazzák különféle diagnosztikai eljárások során - különösen azokat, amelyeket nem kell általános érzéstelenítésben végrehajtani, és amelyek általában egyszerűen kellemetlenek a betegek számára. Példák a szedáció alkalmazására: kolonoszkópia, bronchoszkópia, ágyéki lyukasztás és csontvelő biopszia.
A szedáció felnőtteknél és gyermekeknél egyaránt alkalmazható. Néhány vizsgálat - például számítógépes tomográfia vagy mágneses rezonancia képalkotás - megköveteli, hogy a beteg egy ideig mozdulatlan maradjon, hogy megbízható és diagnosztikailag méltó eredményt érhessen el. A mágneses rezonancia képalkotása néha akár több tucat percet is igénybe vehet, így annak biztosítása érdekében, hogy a gyermek ne legyen ideges a vizsgálat során, és valóban mozdulatlan maradjon, a szedációt gyakran használják különféle képalkotó vizsgálatok elvégzésére gyermekeknél.
Olvassa el a következőket is: Mit kell tudnia, amikor az OPERÁCIÓba megy? Érzéstelenítés a fogorvosnál, vagyis a fogak fájdalom nélküli kezelése. KÜLSŐ ANesztézia enyhíti a fájdalmat a szülés soránSzedáció: hogyan kell felkészülni a szedációra?
Mielőtt bármilyen érzéstelenítést alkalmazna, beleértve a szedációt is, nagyon részletes kórtörténetet gyűjtünk össze. Ennek célja az anesztézia beadása során felmerülő kockázatok becslése, és lehetővé teszi a beteg számára megfelelő nyugtatók kiválasztását.
A nyugtatás előtt a betegeknek tájékoztatniuk kell orvosukat az esetleges orvosi problémákról. Különösen fontos azonban tájékoztatni az orvost az olyan problémákról, mint:
- magas vérnyomás
- szív-és érrendszeri betegségek
- allergia (különösen, ha allergiás bármilyen gyógyszerre)
- veseproblémák
- neurológiai betegségek (főleg stroke-ot szenvednek vagy a központi idegrendszer átmeneti ischaemiai rohamait tapasztalják - az úgynevezett TIA)
- neuromuszkuláris állapotok (pl. izomdisztrófia)
- krónikus farmakoterápia (tájékoztassa az orvost az Ön által használt gyógyszerekről, de a természetes készítményekről is - még a gyógynövényekről is)
Szedáció: nyugtatók
A szedáció során sokféle készítményt alkalmaznak, amelyek különböző gyógyszercsoportokba tartoznak, és eltérő hatásúak. Például nyugtatóként a benzodiazepinek csoportjába tartozó midazolamot vagy lorazepamot alkalmazzák. A dinitrogén-oxidot szedációban is használják, valamint az opioid gyógyszereket (pl. Fentanil), valamint a ketamint, a propofolt és az etomidátot.
A nyugtatókat különféle módszerekkel adhatjuk be, például inhalálással (például dinitrogén-oxiddal), intravénásán vagy akár orálisan. Az intravénás szedáció a leggyakrabban alkalmazott módszer, mert az így adott gyógyszerek gyorsan hatnak. Meglehetősen pontosan szabályozható az általuk okozott szedáció mértéke is.
A fent említett gyógyszereket gyakran különféle kombinációkban alkalmazzák a szedáció elérése érdekében. Eddig nem alakítottak ki olyan ideális nyugtatószert, amely elvégezné az érzéstelenítés során szükséges összes műveletet. Egyes nyugtató gyógyszereknek nagyobb a fájdalomcsillapító hatása. Mások viszont nagyobb mértékben hajlamosak amnézia kiváltására, de kevésbé hajlamosak a fájdalomra. Végül a specifikus nyugtató készítmények és dózisaik megválasztása többek között attól függ a beteg életkorára és általános egészségi állapotára.
A nyugtatás biztonságos? A szedáció mellékhatásai
A szedáció - az érzéstelenítés más formáihoz hasonlóan - nem veszélyezteti a betegek különféle egészségügyi problémáinak kialakulását. Különösen fennáll annak a veszélye, hogy szedált betegeknél fejlődik ki
- apnoe
- légúti elzáródás
- vérnyomásesés (hipotenzió)
A szedáció során alkalmazott gyógyszerekre allergiás reakció is lehetséges. A szedáció másik kockázata annak a kockázata, hogy az ételt a gyomor-bél traktusból a légutak lumenébe juttatják. Emiatt a betegeknek éhezniük kell.
Félnie kell-e a betegeknek a szedációtól ezen okok miatt? Nem feltétlenül, mert a szedációt a betegek vezetik be, majd ellenőrzik, általában aneszteziológusok, akik naponta végeznek különféle érzéstelenítést. Ha a szakember tisztában van az adott érzéstelenítéssel járó kockázatokkal, akkor képes felismerni egyrészt az ilyen problémákat, másrészt pedig tudja, mit kell tennie ebben a helyzetben.
Érdemes tudni, hogy a nyugtatással járó kockázatok felmerülhetnek például a túl nagy dózisú nyugtató gyógyszerek alkalmazásának eredményeként. Ezen készítmények némelyikében azonban vannak olyan szerek, amelyek ellensúlyozzák a gyógyszerek nyugtató hatását. Ez a helyzet például a benzodiazepinekkel, amelyek hatása megfordítható a flumazenil betegnek történő beadásával, vagy az opioid csoportba tartozó gyógyszerekkel, amelyek hatása megszakad a naloxon betegnek történő beadása után.
Ajánlott cikk:
Általános érzéstelenítés (narkózis)Források:
1. "Útmutatások a szedáció és az általános érzéstelenítés fogorvosok általi alkalmazásához", Amerikai Fogorvosi Szövetség anyaga; on-line hozzáférés: http://www.ada.org/~/media/ADA/Advocacy/Files/anesthesia_use_guidelines.pdf?la=hu
2. Arul M Lingappan, Szedáció, Medscape; on-line hozzáférés: http://emedicine.medscape.com/article/809993-overview#a1
