A szokásváltó terápia egyfajta viselkedési pszichoterápia. Magatartása annak biztosítására irányul, hogy a betegek a szokásos tevékenységek egyes támadásai (pl. Tics vagy trichotillomania) formájában tapasztalható rendellenességeket megtanulják kontrollálni betegségeiket. Milyen egyéb felhasználási lehetőségei vannak a szokásváltó terápiának, és hogyan működik?
A szokásváltó tréning (röviden HRT) a magatartási terápiákhoz tartozó technikák egyike. Ez a terápia az 1970-es években keletkezett, és a mai napig sikeresen alkalmazzák különféle mentális rendellenességek kezelésében. A szokásváltó terápia elvileg bármelyik betegnél elvégezhető - még a gyerekek is profitálhatnak belőle.
Szokásváltó terápia: mikor kell használni?
A HRT-t a mentális rendellenességek kezelésére használják az impulzus és a hajtás (szokás) kontrollzavarok csoportjából. Ez a módszer a várt eredményeket hozhatja a trichotillomaniában szenvedőknél (a saját haj kihúzásának szükségessége), a szokásváltó terápia olyan embereknél is elvégezhető, akik szokásosan szívják a hüvelykujjukat, vagy olyan betegeknél, akik a körmük harapásának vagy a bőr megszorításának szükségességével küzdenek. Egy másik probléma, ahol a HRT szintén hasznos lehet, a tic rendellenességek.
Megéri tudni
A teljes szokás megfordítási terápia több lépésből áll. Hozzájuk tartozik:
- figyelemfelkeltő képzés,
- versenyképes válaszképzés,
- ingerek ellenőrzése,
- relaxációs gyakorlatok,
- általános képzés.
Szokásváltó terápia: lépések
A HRT során a legnagyobb munkát a betegeknek a kezelés legelején kell elvégezniük. Ez annak köszönhető, hogy a páciensnek nagyon ügyelnie kell magára a figyelemfelkeltő tréning során.A szokásváltó terápia ezen szakaszában meg kell jegyezni azokat a pontos körülményeket, amelyek mellett a problémás viselkedés megjelenik - ideges tic vagy például hajhúzás vagy körömrágás. A megfigyelések célja annak meghatározása, hogy milyen viselkedés előzze meg a szokásos tevékenység bekövetkezését. A figyelemfelkeltő tréning során nagyon hasznos lehet megfigyelni magad a tükörben, majd felírni a megfigyelt részleteket. Ez lehetővé teszi a páciens számára, hogy megjósolja, mikor alakul ki kóros szokás, és versenyképes válasz segítségével ellensúlyozza azt.
A HRT következő szakaszában, azaz a versenyképes reakció során a betegek megtanulnak olyan tevékenységeket végezni, amelyek megakadályozzák szokásukat. Például a tic-rendellenességgel küzdő emberek megtanulhatják kontrolláltan megfeszíteni az izmaikat, hogy a tic ne jelenjen meg bennük. Abban az esetben, ha a tic a szemgolyó mozgásával függ össze, ellensúlyozható a szemhéjak néhány másodperces szorításával. A terapeuta, aki segít a páciensnek a versenyszerű válasz típusának megválasztásában, megpróbálja azt megválasztani, hogy annak végrehajtása ne legyen nehéz a beteg számára. Fontos az is, hogy a szokás megjelenését ellensúlyozó viselkedés kevésbé legyen észrevehető a környezet számára, mint maga a szokás. Ehhez azonban a páciensnek képesnek kell lennie arra, hogy előre jelezze, mikor fog problémát tapasztalni - éppen ezért olyan fontos, hogy a lehető legtöbb erőfeszítést fordítsa a tudatossági tréningre.
A szokásváltó terápia első szakasza azért is fontos, mert az általa kapott megfigyelések alapján a HRT következő szakaszát hajtják végre: az ingerkontrollt. Ha egy betegben kóros szokás jelentkezik, akkor a felvétel lehetővé teszi azon konkrét helyzetek azonosítását, amelyekben a probléma bekövetkezik. Például hajszakadásos rohamok fordulhatnak elő például akkor, amikor a beteg tétlen vagy olyan helyzetben van, amikor a lakásában egy adott helyen tartózkodik. Az ilyen megfigyelések lehetővé teszik ezeknek a helyzeteknek a elkerülését, és így csökkentik az adott problémás szokás előfordulásának gyakoriságát.
A relaxációs gyakorlatok, amelyek a HRT másik elemét képezik, szintén rendkívül fontosak - nem ritka, hogy a kóros szokások gyakrabban jelentkeznek, amikor a betegek jelentős stresszt tapasztalnak. Éppen ezért válik értékessé a feszültségoldás képessége - akár a stressz intenzitásának csökkentésével is kiderülhet, hogy a beteg sokkal ritkábban fogja tapasztalni a csípést vagy annak szükségességét, hogy megcsipkedje magát.
A szokásváltó terápián átesett betegek a legtöbb munkát otthon végzik. A terápia utolsó eleme - az általános képzés - az, hogy segítsen a betegnek abban, hogy ne csak otthon, hanem más környezetekben is megmutassa szokásait - például a munkahelyen vagy az iskolában.
Szokásváltó terápia: meddig tart?
A szokásváltó terápia első hatásai a megkezdésétől számított néhány napon belül megjelenhetnek, a végeredmények azonban általában több hónap múlva jelentkeznek. Időre van szükség ebben az esetben, hogy a beteg megerősítse a szokások megfordításának hatását.
Hol lehet segítségért fordulniElméletileg megpróbálhatja önállóan elvégezni a szokásváltó terápiát. Ennek azonban erősen nem ajánlott. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy egy tapasztalt terapeuta nemcsak arra tud mutatni a beteg számára, hogy mi vezet a megszokott tevékenységek megjelenéséhez benne, hanem képes megfelelően kiválasztani a korábban említett versenyválaszt. A terapeuta azért is fontos, mert támogatása valóban felbecsülhetetlen lehet - a betegeknek sok motivációra van szükségük ahhoz, hogy áttérjenek a szokásmódosító terápiára, és a rokonoktól kapott támogatáson kívül a támogatásnak a pszichoterapeutától kell származnia.
Ajánlott cikk:
Alpakoterápia gyerekeknek és felnőtteknek. A terápia alapelvei és hatásai az alpakák környezetében
