A foglalkozási terápia a fogyatékossággal élők rehabilitációjának egyik formája, amely művészeti, mozgási és integrációs műhelyekben való részvételt jelent. Célja a beteg kézi, értelmi és fizikai képességeinek növelése. A foglalkozási terápiában való részvétel nagy jelentőséggel bír a diszfunkcióval küzdő emberek pszichéje szempontjából - lehetővé teszi, hogy megfeledkezzen saját korlátairól, fejlessze érzékenységét, építse az önértékelését és alkalmazkodjon a társadalom életéhez.
A foglalkozási terápia segíti a testi és értelmi fogyatékossággal élő embereket abban, hogy jobban működjenek a társadalmi, szakmai és mindennapi életben. Különféle tevékenységeket tartalmaz, amelyek legtöbbször művészi és fizikai jellegűek. Kórházak, idősotthonok, rehabilitációs központok, fogyatékkal élők, mentális, motoros és szociális problémákkal küzdő emberek speciális laboratóriumaiban tartják őket. Ezeket csak képzett terapeuták végezhetik, akik meghatározzák a tevékenységek ütemtervét, felügyelik a szervezetüket és ösztönzik a betegeket az orvos által előírt tevékenységek elvégzésére. A műhelyek típusát egyénileg választják meg a fogyatékossággal élő személy diszfunkciójának mértékétől függően.
A foglalkozási terápiában való részvétel előnyei
- az önállóság növelése (például a mindennapi tevékenységek, például a személyes higiénia, az öltözködés, az ételek elkészítése stb.) hatékonyabb elvégzése;
- felkészülés a szakmai munkára;
- a fizikai állapot javítása (beleértve a kézi és koordinációs javulást);
- az idegi feszültség enyhítése;
- a beteg elvonása a betegségtől és a kapcsolódó problémáktól;
- érdekek és szenvedélyek fejlesztése;
- az interperszonális készségek fejlesztése.
A foglalkozási terápia típusai
A foglalkozási terápia fő típusai:
- ergoterápia - munkán keresztüli terápia, kézi tevékenységek elvégzéséből áll (pl. festés, faragás, szövés, szabás, fonás, kertészkedés);
- művészetterápia - terápia széles körben ismert művészeten keresztül - zene, könyvek, színház, tánc;
- esztoterápia - terápia a gyönyörű környezettel és tárgyakkal való érintkezés útján (pl. múzeumba járás, erdei séta, séta a tengerparton);
- kineziterápia - mozgáson alapuló terápia (pl. torna, csapatjátékok, tánc és séta);
- szocioterápia - terápia játékokkal és játékokkal más résztvevőkkel, valamint az interperszonális készségek fejlesztésére irányuló tevékenységek;
- relaxációs órák - relaxációs technikákat alkalmazó terápia. Célja az idegi feszültség csökkentése, a stressz, a depresszió tüneteinek enyhítése és a szorongás megszüntetése.
A videó megtekintéséhez engedélyezze a JavaScript használatát, és fontolja meg a videót támogató webböngészőre történő frissítést
Olvassa el még: Mentális retardáció (értelmi fogyatékosság) - tünetek, okok, ... Down-szindróma - okok, lefolyás, diagnózis KOREOTERÁPIA: a tánc ellazít, enyhíti a stresszt, gyógyítja a depressziótMinta foglalkozás-terápiás műhelyek
A foglalkozási terápia részeként workshopokat szerveznek a művészet különféle területein, valamint sport- és integrációs tevékenységeket. Ilyenek például:
- művészi kézműves műhelyek - a tanulók különféle technikákkal (szövés, dekupázs, origami, hímzés, ékszerek) készítenek saját műalkotásokat, amelyeket aztán a stúdióban mutatnak be. Így fejlesztik kézi készségeiket, megtanulják a precizitást, a türelmet és megnyugodnak;
- művészeti műhelyek - a résztvevők festenek és rajzolnak, tökéletesítik műhelyüket és megtanulják kifejezni az érzelmeket a művészet révén;
- színházi műhelyek - a tanulók saját színházi előadásukat készítik el. Szerepjátékkal érzékenyebbé válnak mások érzéseire és jobban megbirkóznak az együttműködési feladatokkal;
- versműhelyek - versolvasásból, a csoport többi tagjának jelenlétében való felolvasásából, valamint saját versekből áll;
- integrációs műhelyek - az osztályok résztvevői együtt töltik az időt játékkal, szórakozással, megbeszélésekkel. Ez a tanulók közötti kapcsolatok megerősítését, a kommunikációs készségek fejlesztését, valamint érzelmek és mások igényeinek érzékenységét szolgálja.
A foglalkozási terapeuta szerepe
A műhelyek sikeres lefolyása a legnagyobb mértékben a terapeuta képességeitől függ - képes-e olyan barátságos, szimpatikus légkört teremteni, amelyben minden fogyatékkal élő ember jól fogja érezni magát. A vezetőnek ösztönöznie kell a résztvevőket bizonyos tevékenységek végzésére, de semmiképpen sem kényszerítheti őket semmire. Hasonlóképpen nem szabad felosztania vádjait rosszabb és jobb vádakra, vagy csak kiválasztott embereket dicsérni. Fontos, hogy minden beteg azonos mértékű támogatást, megértést kapjon, és biztonságos körülményeket teremtsen a munkához és az integrációhoz.
Ajánlott cikk:
KUTYATERÁPIA - a KUTYÁVAL való érintkezés terápiás alkalmazása
---przyczyny-objawy-i-leczenie.jpg)
