Az érzékszervi zavarok különböző formákat ölthetnek: lehetséges mind a különféle érzékszervi ingerek (pl. Érintés, fájdalom vagy hőmérséklet) észlelésének romlása, mind a különféle érzések jelentősen fokozott érzékelése, de szokatlan érzéseket is tapasztalhat, amelyeket paresztéziának neveznek (például bizsergés, égő érzés) ). Az érzékszervi rendellenességek típusaihoz hasonlóan ezeknek is viszonylag sok oka van. Milyen tesztekkel lehet diagnosztizálni az érzékszervi rendellenességeket, és milyen kezelést lehet felajánlani egy velük küzdő betegnek?
Tartalomjegyzék:
- Szenzoros zavarok - okok
- Szenzoros zavarok - tünetek és típusok
- Szenzoros zavarok - diagnózis
- Szenzoros rendellenességek - kezelés
Az érzékszervi zavarok előfordulhatnak mind az egyes idegek sérülései esetén, mind a traumák következtében, és szisztémás betegségek következtében, amelyek számos idegrost elpusztulásához vezetnek.
Az érzés valójában meglehetősen összetett, ugyanakkor rendkívül fontos az emberek életérzése szempontjából - ennek köszönhetően képesek vagyunk különféle ingereket fogadni a környezettől, ami lehetővé teszi például, hogy elkerüljük a testre veszélyes tényezőket (például példaként visszahúzhatja a kezét vészesen közel lesz egy égő gyertyához).
Az érzékszervi tapasztalatokat többféle receptor érzékeli, amelyek:
- exteroreceptorok: főleg a bőrben elhelyezkedő receptorok, amelyek feladata a tapintási, termikus, fájdalmi ingerek és - a nyelv esetében - ízingerek érzékelése,
- introreceptorok: különféle belső szervekben helyezkednek el, ahol főleg fájdalom ingereket érzékelnek,
- proprioreceptorok: receptorok, amelyek megtalálhatók pl. izmokban, ízületekben és ízületi szalagokban, nekik köszönhetően az ember képes meghatározni a test különböző részeinek egymáshoz viszonyított helyzetét, valamint rezgéseket érezni és felismerni az érintett tárgyak alakját anélkül, hogy rájuk nézne,
- telereceptorok: olyan struktúrák, amelyek távolról foglalkoznak az ingerek vételével, ideértve a szemben, a hallószervben és a szaglásban lévő receptorokat is.
Az érzékszervi tapasztalatok befogadásának egész folyamata meglehetősen bonyolult - a tűszúrás szokásos érzése a test egy részén olyan receptorokat foglal magában, amelyek regisztrálják az ilyen ingert, az idegsejtek, amelyek először ilyen információt kapnak, valamint a gerincvelőben és a kéregben található központok.
Az érzékszervi zavarok akkor jelentkezhetnek, amikor az érzékszervi tapasztalatok észlelésében szerepet játszó egyik elem megsérül.
Szenzoros zavarok - okok
Az érzékszervi zavarokat az egyes idegrostok károsodása (mononeuropathiák) és számos ideg megsemmisülése okozhatja (ezt viszont polyneuropathiának nevezik).
A fent említett problémák közül az első magában foglalhat például befogási szindrómákat, például carpalis alagút szindrómát, mononeuropathia is előfordulhat egyetlen idegrost károsodása következtében, némi korlátozott trauma következtében.
Az érzékszervi rendellenességek okozó polineuropátiák viszont sokféle szisztémás betegség során kialakulhatnak - az ezekhez vezető patológiák közül a következők említhetők:
- cukorbetegség
- B12-vitamin hiány,
- sclerosis multiplex,
- amiloidózis,
- coeliakia,
- szarkoidózis,
- HIV-fertőzés,
- kemoterápia következtében a perifériás idegek károsodása.
Az érzékszervi zavarok azonban nemcsak akkor fordulhatnak elő, ha az idegrostok megsérülnek, hanem akkor is, ha az idegrendszer magasabb szintjei károsodnak.
Az érzékszervi rendellenességek tünetei lehetnek a következők:
- gerincvelő sérülések,
- a gerincvelőből kijövő ideggyökerek összenyomódása (pl. egy prolapsus korong miatt),
- keresztirányú myelitis,
- stroke,
- az agykéreg szenzoros centrumainak károsodása intrakraniális daganattal.
Szenzoros zavarok - tünetek és típusok
Az érzékszervi zavarok tünetei lehetnek mind egyes érzékszervi ingerek fokozott észlelése (hiperesztézia), mind pedig csökkent érzékelésük (hipoesztézia). Pontosan miféle szenzáció miatt van a probléma, sokféle szenzoros zavar létezik.
A fájdalomcsillapítás a fájdalomérzet képtelensége, és a csökkent fájdalomérzetet hippaléziának nevezik. Ezeknek a jelenségeknek az ellentéte a hiperalgézia, vagyis a fájdalom ingereinek fokozott érzékelése.
Amikor az érzékszervi zavarok érintési ingereket érintenek, az ilyen ingerek észlelése gyengülhet (hipesztézia), vagy az érintés érzése teljesen hiányozhat (abaesthesia). Az egyik tapintási diszfunkció a hiperesztézia is, ami azt jelenti, hogy a beteg túlságosan érzékeny lesz a tapintási ingerekre.
Az érzékszervi rendellenességek befolyásolhatják a hőmérsékletet is: a betegek csökkent érzékelési képességgel rendelkeznek, azaz a termohypoesthesia, és egyáltalán nem éreznek semmilyen termikus ingert, amelyet termoanesztéziának neveznek.
A kauzalgia és az allodynia meglehetősen érdekes érzékszervi rendellenességek. A kauzalgia akkor fordul elő, amikor az autonóm idegrendszer rostjai és az érzékszervi rostok együtt károsodnak.
Ennek a patológiának a során a beteg súlyos égő fájdalmat tapasztal, amelyet általában bőrváltozások kísérnek vörösödő és fényes bőr formájában, valamint fokozott izzadással jár a betegség által érintett test területén.
Az allodynia viszont egy olyan jelenség, amelyben az ingerek, amelyek általában nem okoznak fájdalmat, oda vezetnek, hogy a páciens akár súlyos fájdalmi betegségeket is tapasztal.
Az érzékszervi zavarok csoportjába tartozik a paresztézia is. Ezek ingerrel vagy anélkül jelentkezhetnek, és meglehetősen szokatlan, néha kellemetlen érzéseket tartalmazhatnak, például zsibbadás, hideg vagy meleg érzés vagy bizsergés.
Egyéb szenzoros rendellenességek az altatás - az ezzel a problémával küzdő betegek egyfajta ingert teljesen másként érzékelnek (pl. Az érintés fázáshoz vezet).
Szenzoros zavarok - diagnózis
Az a beteg, akinek valamilyen érzékszervi zavara jelentkezik, neurológus gondozása alatt áll. Kezdetben pontosan meg kell határozni, hogy milyen típusú probléma jelent meg benne - ezt meg lehet állapítani egy neurológiai vizsgálat során.
A látszattal ellentétben az érzékelés tesztje meglehetősen bonyolult, de a gyakorlatban csak sejteni lehet, hogy az idegrendszer mely része sérült meg.
A tapintásérzetet például egy darab vattával lehet felmérni, a hőmérsékletérzetet többek között a hűvösebb és melegebb anyag felhasználásával. Például steril tűkkel lehet tesztelni a fájdalomérzetet, míg a rezgésérzékelést hangvilla segítségével.
Annak ellenőrzésére, hogy a beteg helyesen érzi-e a helyzetét, megkérik, hogy csukja be a szemét, majd a vizsgabiztos fel vagy le emeli ujjait, és megkérdezi, hogy az ujj milyen helyzetben van jelenleg.
Itt ki kell emelni, hogy az érzékelés tesztje meglehetősen hosszú időt vesz igénybe, mert valóban fel kell mérni az érzést a test különböző helyein (a törzsön, a felső és alsó végtagokon, a háton), emellett ellenőrizni kell a test mindkét oldalán lévő érzést.
Mint már említettük, egy neurológiai vizsgálat lehetővé teheti az érzékszervi zavarok okának feltételezését. Általában azonban egy konkrét diagnózis felállításához más, még részletesebb vizsgálatok elvégzésére van szükség. A szenzoros rendellenességek diagnosztizálásához a következő teszteket rendelik el:
- laboratóriumi vizsgálatok (például a vércukorszint, a B12-vitamin, a májenzimek meghatározása, de a vérkép, a cerebrospinalis folyadék tesztjei vagy az autoimmun betegségekhez és a gyulladásos markerekhez kapcsolódó antitestek vizsgálata is értékes),
- kiváltotta a potenciális teszteket,
- elektroneurográfia (az érzékszervi rostok vezetésének vizsgálata),
- képalkotó tesztek (például számítógépes tomográfia vagy mágneses rezonancia képalkotás - az idegrendszer különféle struktúrái képezhetők le attól függően, hogy hol gyanítható a károsodás, az agy és a gerincvelő képalkotása egyaránt hasznos a diagnosztikában),
- elektromográfia,
- elektroencefalográfia (EEG).
Szenzoros rendellenességek - kezelés
A pontos diagnózis elengedhetetlen a károsodott érzésű betegeknél. Csak a probléma okának megtalálása után lehet felajánlani a betegnek a megfelelő kezelést.
A betegek számára javasolt hatások valóban eltérőek lehetnek, például carpalis alagút szindróma esetén szükség lehet műtétre. Az ellenőrizetlen cukorbetegség által okozott polineuropátiában szenvedő betegeknél fokozni kell a kezelést és meg kell próbálni javítani a betegség kontrollját a további idegkárosodások elkerülése érdekében.
A szisztematikus rehabilitáció különböző érzékszervi rendellenességekben szenvedő betegek számára is jótékony hatással lehet.
Olvassa el még: Neuropathia: típusai, okai, tünetei, kezelése
Források:
- Sobańska Anna, Szenzoros rendellenességek differenciáldiagnosztikája, Neurológia a diploma után 2013; 8 (1): 34-44 on-line hozzáférés
- "Ideggyógyászat. Tankönyv orvostanhallgatók számára ", tudományos szerk. W. Kozubski, P. P. Liberski, szerk. II, Varsó 2014, PZWL Medical Publishing
Olvassa el a cikk további cikkeit
