A disszociatív (konverziós) rendellenességek jelentik a psziché reakcióját súlyos események megtapasztalására - mentális rendellenességek vagy a folyamat során megjelenő szomatikus tünetek (pl. Érzékszervi zavarok vagy parézis) állítólag "elvonják" az elmét a megoldatlan érzelmi konfliktusoktól. Olvassa el a disszociatív rendellenességek okait és típusait, megtudhatja, hogyan diagnosztizálják őket és mi a tüneteik, valamint megismerheti a konverziós rendellenesség kezelését.
Tartalomjegyzék:
- Diszociatív rendellenességek: mik ezek?
- Diszociatív rendellenességek: okok
- Diszociatív rendellenességek: típusok
- Diszociatív rendellenességek: kezelés
Diszociatív rendellenességek: mik ezek?
A disszociatív (konverziós) rendellenesség sok ember számára ismeretlen, de valójában meglehetősen érdekes kifejezés. A disszociáció szó a latin "dissociatio" szóból származik, ami szétválasztást jelent - a pszichiátria esetében ezt a kifejezést arra használják, hogy leírják annak elválasztását, ami napi szinten szorosan összefügg egymással: a tudatosság, az emlékezet és a különböző ingerek érzése. A konverziót azonban másként határozzák meg. A betegségek egyik orvosi besorolása - az ICD-10 - szerint a konverzió szinonimája a disszociációnak.
$config[ads_text1] not found
Egy másik osztályozás, amely az amerikai DSM, elválasztja mindkét jelenséget egymástól, és a különféle szomatikus tüneteket konverzióként írja le, pl. neurológiai - amelyek az emberekben különféle megoldatlan mentális konfliktusok miatt jelentkeznek.
A disszociáció epizódjait minden ember megtapasztalja életében - ezek például olyan pillanatok, amikor különféle álmokra ébredünk, és ideiglenesen elveszítjük a valósággal való kapcsolat érzését. Az ilyen állapotok egyáltalán nem jelentenek problémát, és nem kell, hogy riasztóak legyenek.
Sokkal más a helyzet, amikor a páciensnél valamilyen disszociatív (konverziós) rendellenesség alakul ki - ilyen helyzetben feltétlenül szükséges alaposabban megvizsgálni a beteg állapotát. Az ebbe a csoportba tartozó problémák bármely életkorban előfordulhatnak, de jellemzően serdülőknél és fiatal felnőtteknél jelentkeznek.
Sokkal gyakoribbak a nőknél, mint a férfiaknál. A disszociatív rendellenességek előfordulását különböző módon becsülik meg - a becslések szerint 100 000 emberre 11-től 300-ig terjedő betegség szenvedhet tőlük.
$config[ads_text2] not foundOlvassa el még:
Alkalmazkodási rendellenességek: okok, tünetek, kezelés
Reaktív rendellenességek: Hogyan lehet felismerni őket?
Idegbontás: okok, tünetek, kezelés
Diszociatív rendellenességek: okok
A disszociatív rendellenességek egy nehéz tapasztalat, rendkívül stresszes helyzetek eredményeként alakulhatnak ki, mind a múltban (pl. Gyermekkorban), mind pedig egy nemrégiben tapasztalt traumára reagálva jelentkezhetnek.
A disszociáció célja, hogy elterelje a figyelmét a nagyon kellemetlen emlékekről való gondolkodásra.
A disszociatív rendellenességek oka lehet például:
- erőszak,
- szexuális zaklatás,
- a rokonok agressziójának megtapasztalása (fizikai és mentális formában is),
- a társak által elkövetett zaklatás,
- természeti katasztrófa,
- autóbaleset,
- háború.
A betegeknél előforduló különféle problémák hajlamosíthatják a disszociatív rendellenességeket. Ide tartoznak elsősorban a kábítószer-fogyasztás, a depressziós rendellenességek, a személyiségzavarok (különösen a határ menti személyiség és a hisztionikus személyiségzavarok), valamint a központi idegrendszer struktúrájának különféle károsodása és a poszttraumás stressz zavar.
Diszociatív rendellenességek: típusok
A konverziós rendellenességekről nem sok szó esik, sőt, sok probléma tartozik ebbe a csoportba. Ezek a rendellenességek sokféleképpen nyilvánulhatnak meg - a disszociatív rendellenességek tünete lehet egyszerre bizonyos konkrét eseményekhez kapcsolódó hirtelen memóriavesztés, valamint görcsös vagy specifikus, sőt furcsa lokalizációjú, érzékszervi zavarokra emlékeztető atipikus rohamok előfordulása.
$config[ads_text3] not found
1. Diszociatív amnézia
Ennek a problémának az a jellemző jellemzője, hogy az amnézia általában szigorúan meghatározott időtartamot érint - általában a beteg nem emlékszik a traumatikus eseményre. E disszociatív rendellenesség esetében figyelemre méltó az a tény, hogy a vele járó páciens nem tapasztal nehézségeket az új információk emlékezetében.
2. Diszociatív fúga
A fúga elég érdekes disszociatív rendellenesség - az ő esetében a beteg különböző helyekre utazik (általában olyan helyekre, amelyek jelentős érzelmeket váltanak ki benne), amelyekre később ... nem emlékszik. Ezen utazások során egy személy teljesen más identitást ölthet.
3. Trance és birtoklás
A transzos betegnek nincs kontrollja a teste vagy a gondolkodása felett, és nincs képessége arra, hogy megtapasztalja önmagát, vagy saját identitásával érezze magát - de ez helyettesíthető valamilyen külső identitással.
Birtoklás esetén a beteg személyiségét egy teljesen más (általában démoni) helyettesíti, amelyhez idegen hangon vagy teljesen idegen nyelven történő beszéd társulhat.
Itt hangsúlyozandó, hogy a transz és a birtoklás csak akkor minősül mentális rendellenességnek, ha az adott személy akarata ellenére következik be (amikor ezek a jelenségek előfordulnak például néhány vallási rituálé kapcsán, akkor már nem tekinthetők disszociatív rendellenességeknek).
Olvassa el még:
Amnézia vagy súlyos memóriazavar
Mennyiségi és minőségi tudatzavarok
Szomatomorf rendellenességek: okok, tünetek, kezelés
4. Diszociatív mozgászavarok
Az ilyen típusú disszociatív rendellenességek megnyilvánulhatnak például parézissel vagy bizonyos testrészek (pl. Alsó végtagok) teljes bénulásával, ráadásul a betegek különféle további mozgásokat is tapasztalhatnak (hasonlíthatnak az orvosok által ismert akaratlan mozgásokra, de általában nem találkoznak az egyének azonosításának teljes kritériumai).
$config[ads_text4] not foundA disszociatív mozgászavarok az arcizmok munkájához vagy a beszédkészülékhez tartozó izmok munkájához kapcsolódó rendellenességeket is okozhatnak (ilyen helyzetben különféle beszédzavarok jelenhetnek meg a betegben).
5. Diszociatív rohamok
A probléma pszichogén álepileptikus rohamként is ismert. Ennek során a beteg olyan rendellenességeket tapasztal, amelyek hasonlítanak az epilepsziás rohamhoz, de valójában ezen problémákon kívül nincs más olyan tünet, amely az epilepsziához társulna.
Jellemző az is, hogy - az epilepsziás rohammal ellentétben - a beteg nem veszíti el az eszméletét (pszichogén roham során a páciens tudatossága teljesen vagy részben megmarad).
6. Diszociatív kábulat
A disszociatív stupor (vagy disszociatív stupor) állapotban lévő beteg elszakad a világtól - nem kommunikál másokkal, nem beszél, nem étkezik, és nem mozoghat. Ugyanakkor e disszociatív rendellenesség alatt a páciens tudata általában teljesen megmarad.
7. Diszociatív érzéstelenítés és érzékvesztés
A disszociatív rendellenesség egy típusa, amelynek tünetei az érzékszervek köré összpontosulnak. A beteg a test bizonyos területein deszenzitizációt jelenthet (például jelezheti, hogy a probléma az alsó végtagokban van). Látható rendellenességek lehetnek - ezek magukban foglalhatják az élesség csökkenését vagy a látás tartományának csökkenését, de hirtelen, teljes vakságot is. Hallási rendellenességek, köztük hirtelen süketség is megjelenhetnek.
8. Egyéb disszociatív rendellenességek
A disszociatív rendellenességekhez tartozó egyéb egységek a többszörös személyiség (megosztott személyiség) és a Ganser-szindróma. A többszörös személyiségprobléma meglehetősen érdekes probléma - arról van szó, hogy a betegnek két (vagy több) teljesen különböző személyisége van. A páciens egyik személyisége sem tud mások létezéséről, mi több - ezek a személyiségek életkorukban, nemükben vagy akár intellektuális szintjükben is eltérhetnek.
A Ganser-szindróma viszont olyan rendellenesség, amelyet meglehetősen nehéz megkülönböztetni a szimulációtól. Nos, ez abból áll, hogy egy beszélgetés során a beteg - még az is, akinek az intellektusa határozottan nem rendellenes - válaszolhat abszurd módon a neki feltett egyszerű kérdésekre. Ilyen kérdés lehet az 1. és a 2. szám összegének kérdése, ahol a Ganser-szindrómás beteg "négyre" válaszol, vagy az a kérdés, hogy az év melyik szakasza követi a telet - egy ilyen rendellenességben szenvedő személy válaszolhat "esésre".
Ebben a disszociatív rendellenességben a beteg rendkívül helytelenül használhatja a mindennapi edényeket is, például megpróbálhat enni a villa hátoldalával.
Ajánlott cikk:
Zavartság: a zavartság okai, tünetei és kezeléseDiszociatív rendellenességek: felismerés
Határozottan nem könnyű diagnosztizálni a konverziós rendellenességet. Általában a beteg nem pszichiáter szakorvoshoz fordul - például egy látássérült személy szemészhez látogat, érzékszervi zavarok vagy görcsrohamokra emlékeztető rohamok esetén a beteg neurológushoz fordulhat.
Alapvetően ez nem helytelen eljárás - a disszociatív rendellenességek diagnosztizálása előtt ki kell zárni a páciens tüneteinek szerves okait (és ilyenek, főleg neurológiai tünetek esetén, elméletileg akár olyan súlyos betegségek is lehetnek, mint agyvérzés vagy agydaganat).
Amikor a beteg disszociatív rendellenességekben szenved, a rajta végzett különféle vizsgálatok során nem észlelhetők eltérések. Zavaró lehet mind a páciensben, mind az orvosban - előbbiek szeretnék végre megtudni, mi a baj vele, utóbbi teljesen erőtlennek érezheti magát, vagy fordítva - irritálja az érzés, hogy a látogató egyszerűen szimulálja őt.
Konverziós rendellenességek esetében ez biztosan nem így van - a velük rendelkező betegek nem használnak szimulációkat, de pszichéjük bizonyos értelemben különféle tüneteket generál a súlyos érzelmek elnyomására. A mentálhigiénés szakemberek - a pszichiáterek és a pszichológusok - a megfelelő szakemberek, akikhez fordulni kell egy konverziós rendellenesség gyanújával.
Diszociatív rendellenességek: kezelés
A disszociatív rendellenességek egy idő után önmagukban is megoldódhatnak, de ez nem minden esetben fordulhat elő. Ha a szokatlan tünetek hosszú ideig fennállnak, mindenképpen kezelésre van szükség.
A disszociatív rendellenességek kezelésénél át kell dolgozni azokat a megoldatlan érzelmi konfliktusokat, amelyekből a beteg
"menekül" - erre használják a pszichoterápiát. Célja többek között az a páciens megértése, hogy pontosan mi a helyzet felelős betegségei megjelenéséért. A disszociatív rendellenességekben szenvedőknek néha különféle típusú pszichoterápiákat javasolnak, e probléma esetén gyakran kognitív-viselkedési terápiát alkalmaznak. A pszichoterápia az alapja a disszociatív rendellenességek kezelésének, de egyes esetekben - például súlyos szorongásos tünetek esetén a páciensnél - tanácsos lehet a szorongásoldó gyógyszerek alkalmazásán alapuló farmakológiai kezelés hozzáadása.
Diszociatív rendellenességek: prognózis
A disszociatív rendellenességekben szenvedők többségének jóslata jó - a betegek többségének sikerül visszafejlesztenie ezeket a rendellenességeket. A terápia rosszabb hatásait akkor érik el, ha a beteg átalakulási rendellenességei hosszú ideig fennállnak, amikor további mentális rendellenességek (különösen személyiségzavarok) terhelik, és amikor a beteg alacsony motivációt mutat a pszichoterápiában való részvételre.
Források:
1. "Psychiatria", tudományos szerkesztő M. Jarema, J. Rabe-Jabłońska, szerk. PZWL, Varsó, 2011
2. "Pszichiátria. Tankönyv diákoknak", B. K. Puri, I. H. Treasaden, szerk. És lengyel J. Rybakowski, F. Rybakowski, Elsevier Urban & Partner, Wrocław 2014
3. Deville C. és mtsai, Diszociatív rendellenességek: Neurosis és pszichózis között, Case Rep Psychiatry. 2014; 2014: 425892
A szerzőről
