Izomfeszülés rendellenességek csecsemőben

A csecsemő "izomfeszültség-rendellenességei" szlogenje nagyon aggasztja a szülőket. És a probléma nem is olyan szörnyű, ha gyorsan felismerik. Általában elegendő az otthon végzett, gyógytornász felügyelete alatt végzett rendszeres gyakorlatok, valamint a gyermek ügyes hordozása, cseréje és gondozása.

Minden gyermek a saját tempójában fejlődik. Az egyik kissé korábban hasról hátra fordul, a másik nagyobb valószínűséggel felemeli a fejét vagy leül. Ha azonban az orvos valami zavaró dolgot észlel a gyermek fejlődésében, akkor a szülőknek nyugodtan konzultálniuk kell egy neurológussal a pánik helyett. Néha csak hallani, hogy minden rendben van. A "rendellenes izomtónus" nem azt jelenti, hogy valami baj van az izmaiddal. Nem betegek, rosszul felépítettek vagy nem megfelelően fejlettek. A probléma az idegrendszerben és az izomrendszerrel való együttműködésben rejlik. Egyszerűen az agyból az izmok felé haladó idegi impulzus útjában van valami, ami hibásan működik, ami az izmok túlreagálását vagy nem megfelelő reakciót eredményez az impulzusra.

Probléma az izomfeszültséggel

Emlékszel, hogy néz ki a baba a születés utáni első hetekben? Úgy tűnik, minden feszült, összezsugorodott. Lábai és fogantyúi minden ízületnél hajlottak, kezei ökölbe szorultak. Ebben az életkorban ugyanis a hajlító izmok feszültsége érvényesül. Ez a baba helyes alkalmazkodása az új körülményekhez és a természetes éretlenség eredménye. Azonban fokozatosan, napról napra, hétről hétre a csecsemő mozgása kevésbé kaotikus, folyékonyabbá válik, és a baba izmai mintha ellazulnának. A hasán fekvő három hónapos csaj most az alkarját a mellkasa alá nyomja, hogy rájuk támassza a törzsét és felemelje a fejét. A fogantyúja és a lába sem hajlik már annyira, mint 2-3 hónappal ezelőtt. 4–5 hónaposan a csecsemő a kezével játszik, szabadon fogja a játékokat, és nem szorítja ökölbe állandóan a kezét. Néha azonban az orvos, miközben megfigyeli a gyermek reflexeit, mozgását és testrendszerét, valami zavaró dolgot észlel motoros fejlődésében. Ezután az izomfeszültség problémájáról beszél.

Jobb, ha nem becsüljük alá az izomfeszültség problémáját

Ne becsülje alá ezt a véleményt, még akkor sem, ha úgy gondolja, hogy semmi zavaró nem történik, mert "a legjobban ismeri gyermekét". De ne essen pánikba, amikor orvosa szerint a gyermekneurológus konzultáció elengedhetetlen. Ebben a kérdésben van egy szabály: jobb biztonságban lenni, mint sajnálni. A klinika orvosa negyed órán keresztül látja a gyereket, és néha előfordulhat, hogy megfigyelései nem teljesen pontosak. De ez nem azt jelenti, hogy nem ismeri a munkáját vagy hibázott. Egyszerűen fogalmazva: a gyermek hozzáállását és viselkedését különféle tényezők befolyásolhatják: éhség, alváshiány, ingerlékenység, ruhadarab, nem megfelelő környezeti hőmérséklet, fájdalom vagy látszólag banális orrfolyás. De ha az orvos valami zavaró dolgot észlel, akkor a picinek neurológushoz kell fordulnia, ha csak azt mondják neki, hogy semmi baj. Kiderülhet az is, hogy az orvos látszólag finom rendellenességeket fedezett fel, amelyek időben történő felvétele megakadályozza a további negatív következményeket.

A neurológus értékelni fogja az izomfeszültség problémáját

Egy neurológus több tapasztalattal rendelkezik a gyermekek idegrendszeri fejlődésének tanulmányozásában, mint egy általános orvos. Ezután a szakember megvizsgálja a babát, felméri a fejlődését, a reflexeket és ellenőrzi az izomtónust. Ha bármi miatt aggódik, elrendeli az ultrahang vizsgálatot. Az ilyen vizsgálat biztonságos, fájdalommentes és nem igényel különösebb előkészítést. Ez lehetővé teszi a baba agyának felmérését. Az izomfeszültség problémái lehetnek például az intrakraniális vérzés egyik tünete. Általában azonban a teszt helyes.

Izomfeszültség-rendellenességek esetén rehabilitációra van szükség

Ha a gyermek vizsgálata során a neurológus megerősíti a feszültséggel járó problémákat, akkor rehabilitációra irányítja a gyermeket. A csecsemő agyában nincsenek nehezen kódolt nem megfelelő izomtónus és testpozíciós minták. Még mindig műanyag.Ezért a rendszeresen elvégzett, megfelelő gyakorlatok megtanítják az izmokat a megfelelő működésre. Ezek aztán üzenetet küldenek az agynak, hogy a rossz mintákat végleg megváltoztassák. Ez abban is segít, hogy az agy megtanulja "a helyes utakat követni". A rehabilitáció újrhangolja az idegrendszer és az izmok közötti nem megfelelő együttműködést, és jelzi a további fejlődés helyes irányait, így ez az együttműködés már jó úton halad. Ezután csak az agy és az izmok korrigált együttműködését kell megerősítenie az otthon elvégzett megfelelő gyakorlatokkal. Ez olyan szülők feladata, akiknek rendszeresen gyakorolniuk kell gyermeküket, hogy támogassák annak fejlődését.

Megfigyelés - cselekvés

Légy éber. Figyelje a babáját, és mindenképpen mondja el az orvosnak, amikor a baba:

• az első hónap letelte után hátrafelé hajlik, hidat készít, folyamatosan törzsét hajlítja az egyik oldalára, "lebegő" szeme van (azaz nystagmusa), olyan feszült izmai vannak, hogy alig viselheti őket, fürödhet, 3 hónap elteltével megváltoztathatja őket. a pocakjukon fekvő fejek nem fókuszálják a szemüket, amikor fölé hajolsz és beszélsz velük, amikor a kezükre emelik, nem irányítják a fejüket, még mindig összeszorítják az öklüket anélkül, hogy játék vagy fürdés közben is kinyitnák őket
• féléves életkor után ökölbe szorítja a kezét, nem fordul oldalra, szorítja a lábujjait, mint egy balerina, nem fogja meg a játékokat, nem játszik a kezével, nem emeli a lábát a szájához, nem támaszkodik a könyökben kiegyenesedett karján, ha hasra fekszik.
• valahányszor nyugtalanul alszik, étkezés közben gyakran fuldoklik, túlzottan reagál minden ingerre, aztán nehéz megnyugtatni és lecsendesíteni őket, a lába folyamatosan keresztbe vagy kiegyenesedik.

Az izomfeszültség rendellenességeinek rehabilitációs módszerei

Lengyelországban a rehabilitáció két módszere a leggyakoribb: az NDT (Neuro Development Treatment), más néven Bobath-módszer, és a Vojta-módszer. A szakértők azzal érvelnek, melyik a jobb. Ez a vita kissé indokolatlan, mert ezek a módszerek a legalkalmasabbak a gyermek rendellenességeinek jellegére és intenzitására, valamint érzékenységére. A módszerek kombinálhatók is, kiválasztva közülük egy adott gyermek számára megfelelő elemeket. De a rehabilitátor munkája nem elég. A szülői együttműködés elengedhetetlen. Ez a siker kulcsa. A terapeuta megmutatja, hogyan kell naponta hordozni a babát, milyen helyzetben kell etetni, hogyan kell vele játszani és milyen gyakorlatokat kell otthon végeznie. A szülők napi gyengéd érintése, a gyermek simogatása és megmutatása, hogy szeretik őket, szintén rendkívül fontos.

Emlékezz arra:

• az aszimmetria a baba helyzetében az élet első 6 hetében valami természetes, ha nem mindig fordul elő, és a baba hajlításának és csavarodásának oldala megváltozik

• a gyermek életének első negyedében a csecsemő lába vagy állát időről időre megremegheti - ez nem okoz gondot, amíg a remegés leáll, amikor megérintik

• a kicsinek nem kell minden pozíciót kedvelnie, de lehetővé kell tennie, hogy különböző pozíciókba kerüljön, nem pedig valamelyiket tartósan előnyben részesítve.