Öregségi egyensúlyzavarok, amelyek többek között az alábbiakhoz kapcsolódnak: szédüléssel és a test egyensúlyának megőrzésével járó nehézségekkel, sokan triviális problémának tartják. A gyakorlatban azonban határozottan nem ilyenek - az egyensúlyhiány nemcsak a mindennapi működés rosszabb működését, hanem zuhanást is eredményezhet, ami akár súlyos töréseket is eredményezhet. Mi lehet az idősebb felnőttek egyensúlyhiányának oka, és mit lehet tenni ennek a problémának a leküzdésében?
Tartalomjegyzék:
- Öregségi egyensúlyzavarok: okok
- Öregségi egyensúlyzavarok: tünetek
- Öregségi egyensúlyzavarok: lehetséges következmények
- Öregségi egyensúlyzavarok: diagnózis
- Öregségi egyensúlyzavarok: kezelés
Az időskori egyensúlyzavarokat gyakran alábecsülik, de a gyakorlatban ezt abszolút nem szabad megtenni. Az egyensúly fenntartásának nehézségei nagyon súlyos következményekkel járhatnak - különösen az idősek számára.
Az egyensúly - bár nem napi szinten gondolkodunk rajta - kivételesen fontos érzék. Az a tény, hogy képesek vagyunk fenntartani, a test számos különböző szervétől függ, beleértve a kisagy megfelelő működését, valamint az érzékszerveket, a propriocepciót és a labirintust. Ennek a kettőnek az együttműködésének köszönhető, hogy ülve meg tudjuk őrizni a helyes testtartást, állva nem ingadozunk, és sétálva egyenes alakot tudunk tartani.
Vannak olyan helyzetek, amikor az egyensúlyérzékkel kapcsolatos egyes elemek nem működnek teljes mértékben, és a betegben valamilyen típusú egyensúlyhiány alakul ki. Valójában bármely életkorban előfordulhatnak, de leggyakrabban az idősek körében fordulnak elő.
Becslések szerint még minden harmadik 60 éven felüli ember is szembesülhet ilyen nehézségekkel.
Öregségi egyensúlyzavarok: okok
Nagyon sok lehetséges oka lehet az időskori egyensúlyhiánynak. Itt azonban kiemelni kell egy rendkívül fontos szempontot: határozottan nem lehet az idősebb korban felmerülő egyensúlyi problémákat pusztán az időskor megnyilvánulásának tekinteni.
Valójában azoknál az embereknél, akiknek sok éve van mögöttük, az egyensúlyhiány sokkal gyakrabban jelenik meg, mint a fiataloknál, de mindig keresni kell bennük ennek a problémának a forrását - csak utána lehet elkezdeni a megfelelő beavatkozásokat, amelyeknek köszönhetően az egyensúly megtartásával kiegyenlíthetők.
Az idősek egyensúlyhiányának leggyakoribb okai a következők:
- Meniere-kór
- fejfájás
- szorongásos rendellenességek
- alacsony vérnyomás
- kiszáradás
- látászavarok (többek között szürkehályog, glaukóma vagy diabéteszes retinopátia következményei)
- neuropátiák (amelyeken keresztül a test különböző részeiből - például az alsó végtagokból származó - érkező ingerek nem érik el megfelelően a központi idegrendszert, ami nehézségeket okozhat az egyensúly fenntartásában)
- labirintus
- izom-csontrendszeri betegségek (pl. csontritkulás vagy osteoarthritis)
- demencia rendellenességek
- májbetegségek (különösen a máj encephalopathiával járók)
- agyvérzés
- a vestibulocochleáris ideg neuroblastoma
- neurológiai betegségek (például pl. sclerosis multiplex)
Az is előfordul, hogy az időskori egyensúlyhiány valójában az idősek által szedett gyógyszerek mellékhatása. Azok a készítmények, amelyek leggyakrabban ilyen nemkívánatos hatáshoz vezetnek:
- antidepresszánsok
- vérnyomáscsökkentő gyógyszerek (hipotenzív)
- szorongásoldók
- készítmények a Parkinson-kór kezelésére
- fájdalomcsillapítók (különösen az erősebb hatásúak, például az opioid fájdalomcsillapítók)
Olvassa el még: Egyensúlyzavarok - okok. Milyen betegségeket mutat ki az egyensúlyhiány?
Öregségi egyensúlyzavarok: tünetek
Az egyensúlyzavarral küzdő időseknek kifejezetten nehéz a normális működésük. Végül felállási problémái lehetnek, amelyek során a beteg sokat ingadozhat, vagy akár el is eshet.
Gyakran a járás során is nehézségek merülnek fel: az egyensúlyhiány azt eredményezheti, hogy a beteg nagyon bizonytalanul jár, emellett tántoroghat, ami felesleges alkoholt fogyasztó embernek tekinthető.
Lehetséges helyzet, hogy egy idős ember még néhány métert sem képes elmozdulni anélkül, hogy valamilyen támaszával megtartaná magát, ami a lépcsőnél kapaszkodó lehet, nyugdíjas otthonában folyamatosan eltarthatja magát a különféle bútorok ellen.
Az időskori egyensúlyi rendellenességek egyéb tünetei, amelyek a fent említett nehézségeket kísérhetik:
- szédülés
- hányinger
- hányás
- zavar
- látászavarok (például homályos kép)
Öregségi egyensúlyzavarok: lehetséges következmények
Általában a zuhanás jelenti az idősek egyensúlyhiányának legsúlyosabb lehetséges következményeit. Az idősek körében előforduló leggyakoribb problémák csoportjába tartoznak (vagyis az úgynevezett nagy geriátriai csoportok), és nem ok nélkül. Nos, az idősek esései egyszerűen rendkívül veszélyesek.
A csontszerkezet gyengülése miatt például az idősebb emberek rendkívül érzékenyek a törésekre. Az egyik legveszélyesebb esetükben a csípőtáji törés. Ez gyakran azt eredményezi, hogy hosszú ideig ágyban kell maradni, és hosszú távon rehabilitálni kell. Ezenkívül a fent említett töréstípus jelentősen megnöveli egy idős ember halálának kockázatát.
Ha ehhez hozzáteszi, hogy az egyensúlyhiány napi szintű tapasztalata jelentősen rontja az életminőséget, a következtetés az egyik: az időskori egyensúlyhiányokat egyszerűen komolyan kell venni, és feltétlenül meg kell keresni a súlyosságuk csökkentésének módját, amikor ezek bekövetkeznek. Először azonban meg kell deríteni, hogy pontosan mi okozza őket egy adott betegnél.
Öregségi egyensúlyzavarok: diagnózis
Az időskori egyensúlyzavar okának keresése során mindenekelőtt a beteg egészségi állapotának általános értékelését kell elvégezni. Fontos információk beszerzése, pl. arról, hogy van-e krónikus betegsége - például az a tény, hogy a beteg évek óta cukorbetegségben szenved, utalhat a neuropathia fennállására.
Ha ily módon nem lehet megtalálni az egyensúlyhiány lehetséges alapját, akkor nagyon sokféle vizsgálatot lehet elvégezni a betegben.
Hasznosak lehetnek a laboratóriumi elemzések, de képalkotó tesztek is (pl. Számítógépes tomográfia vagy a fej mágneses rezonancia képalkotása, amelyekben például detektálható a stroke utáni változások vagy egy neuroma jelenléte).
Időnként kardiológiai, neurológiai és otolaryngológiai konzultációkat javasolnak.
Valóban, néha nagyon hosszú lehet az út az egyensúlyhiány okának megtalálásához, de a gyakorlatban egy alapos diagnosztikai folyamat valóban lehetővé teszi a beteg problémáinak felelős tényező megtalálását, majd olyan terápia felajánlását neki, amely javítja az életminőségét.
Öregségi egyensúlyzavarok: kezelés
Az időskori egyensúlyi rendellenességek kezelése elsősorban attól függ, hogy mi vezetett a problémához.
Ha nagy valószínűséggel a beteg által szedett gyógyszerek felelősek ezért a problémáért, akkor ilyen helyzetben szükség lehet a farmakoterápia módosítására az adagok csökkentésével, vagy a beteg által eddig alkalmazott készítmények helyettesítésével más készítményekkel, ami kisebb mértékben nehézségekhez vezethet. az egyensúly megtartásával.
Abban a helyzetben, amikor a kiszáradás problémát okoz, a kezelés meglehetősen egyszerű - a betegnek elsősorban a folyadékbevitel növelését javasolják.
Viszont amikor az időskori egyensúlyzavarok bizonyos krónikus betegségekben - például cukorbetegségben, glaukómában vagy sclerosis multiplexben - gyökereznek, mindenekelőtt olyan terápiás beavatkozások, amelyek e betegségek közvetlen kezelésére irányulnak, és arra törekednek, hogy ezek közül a legstabilabb lefolyást kapják (pl. kísérlet a cukorbetegek vércukorszintjének normalizálására).
A megfelelően végzett rehabilitáció az egyensúlyzavarok esetén is jótékony hatással lehet.
Az egyensúlyhiánnyal küzdő időseknél azonban nemcsak szigorúan orvosi, hanem otthoni környezetükről is gondoskodnak.
Érdemes egy idős, szeretett ember lakását felszerelni hasznos eszközökkel, például elhelyezni a megfelelő kapaszkodókat a szobákban, vagy gondoskodni arról, hogy az idős fürdőszobában mindig legyen mit fogni.
Források:
- Iwasaki S., Yamasoba T., Szédülés és egyensúlyhiány idősekben: Az életkorral összefüggő csökkenés a vestibularis rendszerben, Aging Dis. 2015. febr .; 6 (1): 38-47
- Salzman B., Gait- és egyensúlyzavarok idősebb felnőtteknél, Am Fam orvos. 2010. július 1.; 82 (1): 61-68
