Kemoterápia: típusok. Hogyan működik a kemoterápia?

A kemoterápia a rosszindulatú daganatok kezelésének módszere. A kemoterápia során citosztatikus gyógyszereket alkalmaznak. Feladatuk az intenzíven osztódó rákos sejtek elpusztítása. Hogyan működik a kemoterápia? Milyen típusú kemoterápia és milyen mellékhatások vannak?

Tartalomjegyzék

1. Kemoterápia: típusok
2. Kemoterápia: a citosztatikumok felosztása
3. Kemoterápia: a leggyakrabban alkalmazott citosztatikumok
4. Kemoterápia: mellékhatások

A rosszindulatú daganatok kezelésében alkalmazott kemoterápia célja a gyorsan osztódó rákos sejtek elpusztítása, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy a gyors osztódás hatással van a testünk egyes szöveteit alkotó normál sejtekre is, például az epidermiszre, a bélhámra vagy a csontvelőre. Annak a ténynek köszönhetően, hogy a citosztatikumok hatása válogatás nélküli, a kemoterápia alkalmazása, terápiás hatásán kívül, számos mellékhatással jár.

Kemoterápia: típusok

A kemoterápiát radikális, indukciós, komplementer és egyidejűre osztjuk.

• A radikális kemoterápia célja a rákos sejtek teljes eltávolítása a szervezetből. Kemoszenzitív és kemokeményen gyógyítható daganatok, például akut leukémiák, limfómák vagy egyes szilárd daganatok (például hererák) kezelésében alkalmazzák.

• Indukciós (neoadjuváns) kemoterápiát alkalmaznak egy újabb radikális eljárás - leggyakrabban műtét - előtt. Alkalmazásának hatása a daganat tömegének csökkentése, amely lehetővé teszi a hatékonyabb eltávolítást. Ezenkívül csökkenti a terjedés kockázatát, mivel elpusztítja az esetleges mikro-metasztázisokat. Az ilyen típusú kemoterápia előnye a hatékonyság közvetlen értékelésének lehetősége - az eltávolított daganat szöveteinek mikroszkópos vizsgálatával felmérhető a daganatsejtek károsodásának mértéke, míg a daganat visszafejlődésének mértékét klinikai vizsgálat vagy képalkotó tesztek.

• A radikális műtét után leggyakrabban alkalmazott kemoterápia az adjuváns kemoterápia. A szervezetben esetlegesen megmaradt mikrometasztázisok megsemmisítésére szolgál. Használata a daganatra specifikus prognosztikai tényezőktől függ, és egy olyan prediktív tényezőktől függ, amelyek meghatározzák az adott daganat érzékenységét egy adott kemoterápiás séma iránt.

• A szimultán kemoterápiát általában egyidejűleg végezzük radikális sugárterápiával. Használatának eredményeként nő a rákos sejtek érzékenysége az ionizáló sugárzással szemben. Ez főként a sejtciklusuk szinkronizálásával történik, a rákos sejteket a ciklus azon szakaszába juttatja, amikor a leginkább fogékonyak a sugárterápiára. Az egyidejű kemoterápia alkalmazásának további előnye a lehetséges tumor terjedésének kockázatának csökkentése.

Kemoterápia: a citosztatikumok felosztása

A citosztatikumok a sejtciklus fázisától függően, amelyben a rákos sejtekre hatnak, két csoportra oszthatók - fázisfüggő gyógyszerekre és fázisfüggetlen gyógyszerekre.

A sejtosztály fázisától függő gyógyszerek használata osztott dózisok alkalmazása esetén mutatja a legnagyobb hasznot. Ez azt jelenti, hogy az alkalmazott gyógyszer csak a rákos sejtek egy csoportjára hat, amelyek jelenleg a sejtciklus meghatározott szakaszában vannak. Mivel a tumorsejtek általában egy adott időpontban a ciklus különböző fázisaiban vannak, az alkalmazott egyetlen fázisfüggő gyógyszer hatékonysága a proliferáló sejtek csak egy részére korlátozódik.

• a sejtciklus S fázisától függő gyógyszerek antimetabolitok (pl. citarabin, 5-fluorouracil)
• Az M fázis orsómérgeket (pl. Vinkrisztin, vinblasztin), podofillotoxin-származékokat (pl. Etopozid) és taxoidokat (pl. Docetaxel, paclitaxel) használ.
• a G1 fázisban aszparaginázt használnak
• a G2 fázisban a bleomicin, az irinotekán és a topotekán

Érdemes emlékezni arra, hogy létezik kombinált kemoterápia (polikemoterápia) is, amelyben egyszerre több olyan gyógyszert alkalmaznak, amelyek a sejtciklus különböző szakaszaiban hatnak.

A fázisfüggetlen gyógyszerek alkilező gyógyszerek, például ciszplatin, karmustin és klorambucil. Hatékonyságuk csak az egyetlen adag méretétől függ.

A citosztatikumok másik felosztása figyelembe veszi hatásuk mechanizmusát. Ennek alapján a következők különböztethetők meg:

• alkilező gyógyszerek
• antimetabolitok (pl. metotrexát, 5-fluoruracil)
• monoklonális antitestek (pl. alemtuzumab)
• tirozin-kináz inhibitorok (pl. erlotinib)
• hormonális gyógyszerek (pl. tamoxifen)
• természetes eredetű gyógyszerek

Ez utóbbiak a következők:

• rákellenes antibiotikumok (pl. doxorubicin, bleomycin)
• podofillotoxin-származékok (pl. etopozid)
• orsómérgek (pl. vinkrisztin, vinblasztin)
• enzimek (pl. aszparagináz)

Kemoterápia: a leggyakrabban alkalmazott citosztatikumok

• Alkilező gyógyszerek

Ezen gyógyszerek hatásmechanizmusának lényege, hogy olyan kémiai vegyületek képződnek, amelyek funkcionális molekulacsoportjai nélkülözhetetlenek a rákos sejt megfelelő működéséhez, például DNS, RNS, enzimek és fehérjeszerkezetű hormonok. Ez alkilezéssel történik, ami rontja a rákos sejt alapvető életfolyamatait - főleg a DNS biológiai aktivitását. Ezek a gyógyszerek annak ellenére, hogy a sejtciklus fázistól függetlenül hatnak, a legerősebb aktivitást mutatják abban az időszakban, amikor a sejt belép az S fázisba, és nagy mennyiségű DNS-t, RNS-t és fehérjét szintetizál. Citosztatikus hatásuk a legszembetűnőbb a gyorsan osztódó sejtekkel szemben.

Ezeket a gyógyszereket monoterápiában és politerápiában egyaránt alkalmazzák olyan rákokban, mint a leukémia, a nyirokrendszeri daganatok és a szervdaganatok (beleértve az emlőrákot, a tüdőrákot, a hererákot, a petefészekrákot).

• Antimetabolitok

Ezek a sejtciklus fázistól függő gyógyszerek, amelyek elsősorban az S fázisban aktívak. Kémiai szerkezetük kémiai vegyületekre hasonlít, amelyeket a rákos sejtek a megfelelő működéshez használnak. Annak a ténynek köszönhetően, hogy a rákos sejt nem képes "megkülönböztetni" az antimetabolitokat a szükséges anyagaktól, életciklusa során felhasználja őket. Ennek eredményeként rendellenes struktúrák alakulnak ki a neoplasztikus sejtosztódás későbbi blokkolásával.

Az antimetabolitok a leghatékonyabban a gyorsan növekvő daganatok kezelésében. Például a metotrexátot pl. leukémiák, limfómák, emlőrák, szarkómák, terhességi trofoblasztikus megbetegedések és fluorouracil - az emlőrák és a gyomor-bél traktus számos szervének rákos megbetegedéseinek kezelésében.

• Citotoxikus antibiotikumok

Az ebbe a csoportba tartozó gyógyszerek hatása a sejtciklus fázisától függ, és a DNS szerkezetének megsemmisítésén, a szabad gyökök keletkezésén és a tumorsejtek membránjának közvetlen károsodásán alapul. Az első és második generációs antraciklineket és aktinomicineket alkalmazzák a kemoterápiában. A daunorubicin egy példa az első generációs antraciklinre, amelyet akut limfoblasztos és mieloid leukémia kezelésében alkalmaznak. A második generációs antraciklineket (aklarubicin, epirubicin, idarubicin, mitoxantron) az akut myeloid és lymphoblastic leukémia kezelésében alkalmazzák. Ezenkívül a mitoxantron az emlőrák és a prosztatarák kezelésére szolgál.

• Podofillotoxin-származékok

Ez a gyógyszercsoport magában foglalja az etopozidot és a tenipozidot. Hatásuk a topoizomeráz II gátlásán alapul, amelynek eredményeként a daganatsejt genetikai anyagának replikációs folyamata megszakad és annak későbbi halála megszakad.
Az etopozidot elsősorban akut myeloid leukémia, non-Hodgkin limfómák, kis- és nem kissejtes tüdőrák, hererák, Hodgkin-szarkóma és Ewing-szarkóma kezelésében alkalmazzák. A tenipozidot gyermekkori akut limfoblasztos leukémia és kissejtes tüdőrák esetén alkalmazzák.

• Orsómérgek (mitotoxinok)

Ezek a gyógyszerek megzavarják a sejtmag osztódását, amely megelőzi az egész sejtosztódást, ami a rákos sejt halálát eredményezi. Ez a csoport magában foglalja a növényi eredetű vegyületeket, például a vinca-alkaloidokat, a taxoidokat és a kamptotecin-származékokat. A vinca-alkaloidokra példa a vinblasztin, amelyet számos hematológiai rák, hererák, emlőrák, hólyagrák, tüdőrák és mások kezelésében alkalmaznak, valamint a hasonló hatásspektrummal rendelkező vinkrisztin.

• Enzimek

A kemoterápiában alkalmazott speciális enzim az aszparagináz, amely az aszparagin aminosavat aszparaginsavvá bontja. Számos rákos sejtben megnövekedett az aszparagin iránti igény, miközben elveszíti az aszparaginsavból történő előállításának képességét. Amikor az aszparagint lebontja az aszparagináz és ha nem lehet szintetizálni, a rákos sejtek elpusztulnak. Az aszparagin szintetizálására képtelen sejtek között van néhány vérképző neoplasztikus sejt, ami indokolja az aszparagináz alkalmazását a leukémia és a limfóma kezelésében. Emlékeztetni kell azonban arra, hogy ezen enzim használatának jelentős korlátozása a gyorsan kialakuló rezisztencia.

Kemoterápia: mellékhatások

A kemoterápia alkalmazása számos mellékhatással jár, amelyeket a beteg szöveteinek és szerveinek károsodása okoz, amelyek megszüntetik ezeket a gyógyszereket.

A citotoxikus gyógyszerek gyakori mellékhatásai közé tartozik a csontvelő károsodása, amely leukopéniához vezet, amely immunhiányban és a fertőzések fokozott kockázatában nyilvánul meg, vérzéssel megnyilvánuló trombocitopénia és vérszegénység.

Ezenkívül a kemoterápia a következőket okozhatja:

• az emésztőrendszer nyálkahártyájának károsodása, amely felszívódási zavarral és hasmenéssel jelentkezik
• a hajhagymák károsodása, amely hajhullással nyilvánul meg
• májkárosodás, ami májfibrózishoz és cirrhosishoz vezet

Nem szabad megfeledkezni a rákkezelés olyan mellékhatásairól, mint a vese- és nemi mirigy károsodása, a sérült sebek gyengülése és a gyermekek növekedési kudarca.

A citosztatikus gyógyszerek alkalmazása után, különösen akut leukémiák és egyes lymphomák esetén, az ún tumor lízis szindróma. Számos rákos sejt hirtelen lebomlásából származik, és olyan rendellenességek jellemzik, mint:

• hiperkalémia
• hiperfoszfatémia
• hipokalcémia
• hiperurikémia
• veseelégtelenség

Sajnos a citosztatikus gyógyszerek alkalmazása hosszú távon elősegíti a másodlagos daganatok előfordulását.

A mellékhatások lebontása is történik, figyelembe véve a kemoterápiás ciklusból való megjelenésüket:

• akut (azonnali): hányinger és hányás, allergiás reakciók
• korai (4-6. hét): csontvelő-elnyomás, a gyomor-bélrendszer nyálkahártyájának gyulladása, hajhullás
• késik (több-több hét): tüdőfibrózis, vesekárosodás, kardiomiopátia, neuropátia
• késő (távoli, hónapok-évek): az ivarmirigyek károsodása, a daganatok másodlagos előfordulása

Szerző: sajtóanyagok

Az útmutatóban megtudhatja:

• hogyan kell felkészülni a kemoterápiára
• milyen mellékhatások várhatók
• hogyan lehetne ellensúlyozni őket