2013. szeptember 30., hétfő. Szívbetegségben szenvedő betegek egyharmadánál, akik a szívbe beültetett vér szivattyúzására szolgáló eszköz, azaz a szívpumpa segítségével élnek túl, fertőzések alakulnak ki a has helyén, ahol a az áramot hordozó kábel belép a bőrbe. Ezek az eszközök általában ilyen módon vesznek energiát.
Különböző tudományágakból álló szakértőkből álló csoport, beleértve a kardiológusokat és a szívsebészeket a Marylandi Egyetemen, a szívközpontban, a Baltimore-ban, az Egyesült Államokban, klinikai vizsgálatot végez, amely az elektromosan működtetett szívpumpák hatékonyságát értékeli egy csatlakozónak, amelyet a koponyában, a fül mögött tartanak.
A fertőzésre hajlamos hasi kapcsolat bizonyos tevékenységeket is korlátoz, például úszást vagy merülőfürdőt, mivel a víz hozzájárulhat a fertőzéshez.
A bal kamrai segédkészülékeknek (LVAD-k) nevezett szívpumpa segíti a szív fő pumpáló kamráját, a bal kamrát. Az LVAD-eket a mellkasba ültetik és külső elemek táplálják.
A fő különbség a klasszikus és a transzkraniális kialakítás között, amelyet a Marylandi Egyetemen Dr. Bartley P. Griffith csapata tesztelt, az az, ahogyan a speciális elektromos akkumulátorok által biztosított energia eléri az egyes szivattyúkat a mellkas
A klasszikus kialakításban a belső tápkábel áthalad a hasfal egyik nyílásán.
Az új kialakításban a kábelt egy apró „alagúton” keresztül vezetik, amely áthalad a nyakán és eléri a fejét. Ott a belső kábelt a koponyába, az egyik fül mögött felszerelt speciális dugóhoz csatlakoztatják, ugyanabban a területen, ahol az elektróda kábeleit a testbe juttatják a cochleáris implantátumokba. A koponya külső oldalán egy vízálló kábel, amely az elektromos akkumulátorok készletéből származik, csatlakozik a speciális dugaszhoz.
Forrás:
Címkék:
Távozáskor Regenerálás Táplálás
Különböző tudományágakból álló szakértőkből álló csoport, beleértve a kardiológusokat és a szívsebészeket a Marylandi Egyetemen, a szívközpontban, a Baltimore-ban, az Egyesült Államokban, klinikai vizsgálatot végez, amely az elektromosan működtetett szívpumpák hatékonyságát értékeli egy csatlakozónak, amelyet a koponyában, a fül mögött tartanak.
A fertőzésre hajlamos hasi kapcsolat bizonyos tevékenységeket is korlátoz, például úszást vagy merülőfürdőt, mivel a víz hozzájárulhat a fertőzéshez.
A bal kamrai segédkészülékeknek (LVAD-k) nevezett szívpumpa segíti a szív fő pumpáló kamráját, a bal kamrát. Az LVAD-eket a mellkasba ültetik és külső elemek táplálják.
A fő különbség a klasszikus és a transzkraniális kialakítás között, amelyet a Marylandi Egyetemen Dr. Bartley P. Griffith csapata tesztelt, az az, ahogyan a speciális elektromos akkumulátorok által biztosított energia eléri az egyes szivattyúkat a mellkas
A klasszikus kialakításban a belső tápkábel áthalad a hasfal egyik nyílásán.
Az új kialakításban a kábelt egy apró „alagúton” keresztül vezetik, amely áthalad a nyakán és eléri a fejét. Ott a belső kábelt a koponyába, az egyik fül mögött felszerelt speciális dugóhoz csatlakoztatják, ugyanabban a területen, ahol az elektróda kábeleit a testbe juttatják a cochleáris implantátumokba. A koponya külső oldalán egy vízálló kábel, amely az elektromos akkumulátorok készletéből származik, csatlakozik a speciális dugaszhoz.
Forrás:
