A kamrai tachycardia a szívritmus zavara, amelyben a szív rendellenesen ver. Az összehúzódásra ösztönző impulzusok a ventrikuláris muscularis-ban keletkeznek, és nem a sinuscsomóban, ahogy kellene. Ez rendellenes pulzusterjedést, pulzusszabályozás hiányát és kevésbé hatékony szívösszehúzódást okoz. A szívmunka ilyen zavarának nagyon súlyos következményei vannak. Tudja meg, kinek alakulhat ki kamrai tachycardia, és milyen módszerekkel lehet megelőzni ezt az aritmiát.
Tartalomjegyzék
- Hogyan fordul elő a kamrai tachycardia?
- Kamrai tachycardia: tünetek és hatások
- Kamrai tachycardia: okok
- Kamrai tachycardia: felismerés
- Kamrai tachycardia: kezelés
A kamrai tachycardia közvetlen veszélyt jelent az életre, mivel maga okozhat vagy vezethet szívmegálláshoz. Néhány esetben enyhe és önfeloldó (úgynevezett jóindulatú kamrai tachycardia).
Nagyon fontos meghatározni ennek az aritmiának az okát és kezelni, mivel ez nagymértékben csökkenti a kiújulás kockázatát.
Ha ilyen terápia nem lehetséges, szubkután kardioverter defibrillátort ültetnek be, amely megállítja a tachycardia támadásait, vagy elvégzi az aritmia kialakulásáért felelős hely ablációját.
Hogyan fordul elő a kamrai tachycardia?
Egészséges szívben a működését serkentő impulzusok a sinus csomópontban keletkeznek, onnan átterjednek az pitvarokra, majd az atrioventrikuláris csomóponton át a szívkamrákra. Ott az His- és a Purkinje-szál kötegén keresztül a stimuláció szinkron módon terjed a kamrák izomzatában, ami összehúzódásra készteti őket.
Az elektromos jel ilyen útja biztosítja a szív megfelelő működését, és kialakulása a sinus csomópontban fontos többek között az idegrendszer vagy az endokrin rendszer irányításának lehetősége miatt.
Bizonyos esetekben azonban úgynevezett ökotópos centrumok alakulnak ki, vagyis a kamrák izomán belül olyan helyek alakulnak ki, amelyek elektromos impulzusokat generálnak.
Az ilyen területeket kizárják az ellenőrzés alól, és teljesen véletlenszerűen gerjesztik őket. Ha ez nagyon gyorsan megtörténik, kamrai tachycardia alakul ki.
Egy másik mechanizmus az, hogy a bal kamrai izom területén megjelenik egy bizonyos terület, amely körül az elektromos inger rendellenesen zajlik.
Ha az impulzus ezen a ponton kezd keringeni, akkor a szívizom folyamatosan, ismételten stimulálható, és kialakulhat a tachycardia.
Ennek az aritmiának az előfordulása nemcsak azért veszélyes, mert az idegrendszer nem ellenőrzi a szív munkáját, hanem mindenekelőtt azért, mert a kamrai tachycardiára jellemző nagyon gyors pulzus jelentősen csökkenti az összehúzódás hatékonyságát és a kamrákat vérrel tölti fel a diasztolé során.
Ennek eredményeként a szív munkája károsodik, és az artériákban a véráramlás jelentősen csökken.
Kamrai tachycardia: tünetek és hatások
A kamrai tachycardia két okból is életveszélyes: maga az aritmia a szív jelentős károsodását okozza, néha az összehúzódások teljesen hatástalanok, és a pulzus már nem érzékelhető - ez a szívmegállás egyik mechanizmusa.
Másrészt a kamrai tachycardia a kamrai fibrillációvá válhat, amely szintén a szívmegállás mechanizmusa, és végzetes lehet.
A tünetek spektruma és súlyossága nagyon széles.
Mint említettük, a kamrai tachycardia eszméletlenséget és szívmegállást okozhat.
Egyéb lehetséges tünetek:
- testmozgással kapcsolatos ájulás
- légszomj
- szívdobogás
- szédülés
- szúró vagy mellkasi fájdalom
Nem ritka, hogy egy család megmagyarázhatatlan szinkópiát vagy szívhalált szenvedett.
A kamrai tachycardia teljesen biztonságos, tünetmentes és önkorlátozó is lehet, ilyenkor általában nagyon rövid életű.
Fontos tudni, hogy a tachycardia sokkal valószínűbb, gyakoribb és súlyosabb, ha az alább felsorolt szívbetegségek bármelyike fennáll.
Kamrai tachycardia: okok
Az ilyen szívritmuszavarnak számos oka lehet, a rendkívül súlyostól a teljesen triviálisig, tünetek nélkül:
- szívinfarktus: a kamrai aritmiák, ezen belül a tachycardia, gyakoriak ebben a betegségben. Mind az infarktus után, mind a megfigyelés több napján történnek. Az invazív kezeléshez való egyetemes hozzáférésnek köszönhetően azonban ezek egyre ritkábban fordulnak elő.
- iszkémiás szívbetegség, vagy koszorúér-betegség: a krónikus ischaemia, hasonlóan az infarktushoz, kamrai tachycardiához vezethet.
- Tágult kardiomiopátia, hipertrófiás kardiomiopátia: ezek a szív olyan betegségei, amelyekben a szívizom károsodott, ide tartozhat tachycardia is. Sajnos ilyen esetekben általában megismétlődnek, és növelik a halál kockázatát.
- elektrolit rendellenességek - jelentős magnéziumhiány vagy káliumhiány
- mérgezés, pl. digoxinnal, antidepresszánsokkal
- aritmogén jobb kamrai kardiomiopátia - veleszületett betegség, amely rendellenes szívritmusként nyilvánul meg, beleértve a tachycardiát
- a hosszú QT-szindróma, a katekolamin-függő kamrai tachycardia és a Brugada-szindróma örökletes betegségek, amelyeket az ionszállítók károsodása okoz. Zavarokhoz vezethetnek a szívizomsejtek elektromos aktivitásában, ami viszont kamrai tachycardiát okoz. Ezek a betegségek a családokban fordulnak elő, és leggyakrabban a fiataloknál jelentkeznek, a tachycardia epizódjait pedig érzelmek vagy testmozgás okozza.
- jóindulatú kamrai tachycardia - szívbetegség nélküli embereknél fordul elő, ismeretlen, enyhe lefolyást okoz - általában szívdobogást okoz. Nem növelik a kamrai fibrilláció kockázatát, és nem is életveszélyesek.
- szívizomgyulladás
- szelephibák
- előrehaladott szívelégtelenség
Kamrai tachycardia: felismerés
EKG vizsgálat alapján diagnosztizáljuk a kamrai tachycardiát. Ha vannak egymást követő úgynevezett kamrai ütések, amelyek frekvenciája meghaladja a 100 ütemet / perc, akkor diagnosztizálhatjuk a kamrai tachycardiát.
A diagnózist megkönnyítő további jellemzők a P hullámok hiánya a felvételben és a QRS-komplexek 120 ms feletti időtartama (az úgynevezett széles QRS).
Az EKG vizsgálatnak köszönhetően a tachycardiát is megfelelően osztályozhatjuk, ha a kamrai ütések egymás után 3-nál kisebb számban fordulnak elő, ezt a ritmuszavart nem perzisztens kamrai tachycardiának (nsVT) nevezik, enyhébb. Ha azonban legalább 3 kamrai ütem következik be egymás után, akkor fennáll a kamrai tachycardia (sVT).
Előfordul, hogy ezt az aritmiát a túlzott testmozgás okozza, majd ez megtalálható egy testgyakorlati teszt során, vagyis egy olyan teszt során, amelynek során az EKG-t szobakerékpárral járva vagy futópadon járva értékelik.
Ritkábban, amikor az orvos gyanítja ezen aritmiák jelenlétét, és az EKG során nem lehet őket kimutatni, Holter EKG-t kell elvégezni, vagyis a szív elektromos aktivitásának 24 órás rögzítését.
Egy másik módszer az elektrofiziológiai vizsgálat, amelynek során lehetőség nyílik a ritmuszavarok előfordulásáért felelős területek detektálására, és ugyanazon eljárás során "kizárják" őket a pulzus keringéséből. Ha az eljárás teljes mértékben hatékony, a tachycardia nem jelentkezik újra.
A kamrai tachycardia diagnózisa nem korlátozódhat a diagnózisára, hanem egy sor további vizsgálatot kell végrehajtani annak okának megállapítására.
A feltételezett etiológiától függően ezek a következők:
- a szív visszhangja
- koszorúér-angiográfia (a koszorúerek képalkotása)
- szívrezonancia
- Laboratóriumi tesztek
Az ilyen diagnosztika lehetővé teszi az aritmia alapjának diagnosztizálását és a kamrai tachycardia okának kezelését.
Ha ez a terápia sikeres, a tachycardia nem ismétlődik meg, és ha az ok nem határozható meg, az aritmia helyének elektrofiziológiai vizsgálata és ablációja vagy a defibrillátor beültetése a legjobb megoldás.
Kamrai tachycardia: kezelés
A tartós kamrai tachycardia minden esete azonnali kezelésre és annak okának diagnosztizálására utal. Vészhelyzetben, ha a VT során nem érezhető szívverés, azonnali defibrillációra és CPR-re van szükség, mint a kamrai fibrillációnál.
Ha pulzus van jelen, de a beteg súlyosan nem reagál vagy haemodinamikailag instabil, kardioverzióra van szükség (ez hasonlónak tűnik a defibrillációhoz, de kevesebb sokk energiát használ).
Ha a tachycardia-ban szenvedő személy stabil, antiaritmiás gyógyszereket adnak be, amelyek gátolják a kamrai tachycardiát.
A további kezelés a zavart okozó betegségtől függ. Szívroham és koszorúér-betegség esetén koszorúér-angioplasztikát, azaz stentet végeznek.
Ha az ok elektrolit zavarok vagy mérgezés, kezelésüket meg kell kezdeni - beadni kell a hiányzó ionokat vagy eltávolítani a méreganyagokat.
Ha azonban az ok nem távolítható el, vagy ismeretlen marad, akkor ICD-t vagy kardioverter-defibrillátort ültetnek be.
Ez egy kicsi eszköz, amelyet a bőr alá helyeznek defibrilláció vagy kardioverzió biztosítására súlyos ritmuszavar esetén.
Ha az ok elektrofiziológiai vizsgálat során meghatározható, akkor a szív aritmiáért felelős területe "kikapcsolható", ez egy ablációs eljárás.
Maga a tachycardia farmakológiai kezelése kevésbé fontos, de emlékeztetni kell arra, hogy a tachycardia okainak kezelésére és néha olyan gyógyszerek beadására van szükség, amelyek gátolják ennek az aritmiának az előfordulását.
- Amikor a szív hirtelen felgyorsul - interjú kardiológussal, prof. Leszek Bryniarski
