Távollátás (hyperopia): okai, tünetei, kezelése

A távollátás (hyperopia) a myopia mellett a második leggyakoribb látási hiba. A távollátás gömbhibának minősül, ami az optikai rendszer hibás fénytörésével kapcsolatos. Előfordul, hogy a hiperópia sokáig ismeretlen marad, mert a szemünk kompenzációs képességei miatt előfordulhat, hogy nem mutat jellegzetes tüneteket.

Távollátás (hiperópia, latinul. hyperopia) főleg gyermekeknél figyelhető meg. Kezdetben az úgynevezett fiziológiai távollátástól szenvednek, amely a szemgolyó és az egész optikai rendszer folyamatos fejlődésével és alakításával jár. Idővel eltűnik, de néha a gyermekeknél a hyperopia tartóssá válhat. Felnőtteknél a távollátást ritkán okozhatja a hosszú távú cukorbetegség, amely károsíthatja a retina ereit.

Fiziológiai körülmények között a kép ideális módon a retinán jön létre, a szem fénytörési rendszerének köszönhetően. A távollátás akkor következik be, amikor a kép nem a retinán, hanem mögötte alakul ki. A távollátó szem olyan, amelynek csökkent az elülső-hátsó dimenziója (a szemgolyó túl rövid), vagy a szem optikai rendszerének túl kevés a törőereje (rendellenes szaruhártya vagy lencse). A szemünk befogadóképességének köszönhetően a lencse alakjának megváltoztatása eredményeként akár túl hosszú szemgolyóval is közelebb lehet fókuszálni a sugarakat, így a kép a retinán, nem pedig mögötte alakulhat ki.

Hogyan nyilvánul meg a távollátás?

Jellemzően a távollátás abban nyilvánul meg, hogy a szemektől távolabb lévő tárgyakat világosan látja, míg a hozzájuk közelebb eső tárgyak homályosnak tűnnek. Idővel azonban a betegség előrehaladtával mind a közeli, mind a távoli látás károsodhat. A tünetek súlyossága korosztályonként eltérő lesz, mivel a szem alkalmazkodási képessége az életkor előrehaladtával csökken. Ezen túlmenően a távollátó emberek fejfájást, kettős látást, strabizmust és szemfájdalmat okozhatnak. A fejfájás meglehetősen gyakran kíséri a távollátást, sajnos nem specifikus, ezért mindig szem előtt kell tartani, hogy az ilyen betegségeket jelentő betegnek szemészeti problémája lehet, és a távollátást bele kell foglalni a differenciáldiagnózisba.

A hyperopia lebontása

A távollátás a klinikai kép és az előrehaladás mértéke szerint felosztható. Klinikailag a távollátás lehet egyszerű, kóros vagy funkcionális. Az egyszerű távollátás nyilvánvaló ok nélkül jelentkezik, és a biológiai sokféleségnek köszönhető. Kóros távollátás betegség, trauma vagy rendellenes fejlődés következtében jelentkezhet. A funkcionális távollátás viszont a szem alkalmazkodóképességének romlásából ered, amely némi bénulás következménye lehet.

A távollátás súlyossága miatt alacsonyra oszthatjuk, ha értéke nem haladja meg a +2,0 dioptriát, mérsékeltre, amikor az értékek +2,0 és +5,0 dioptria között vannak, és súlyosra (magasra), amikor meghaladja a +5 értéket, 0 dioptriát.

Hogyan diagnosztizálják a távollátást?

A felnőttek elég gyorsan jelentkeznek orvosnál, amikor a látászavar vagy más zavaró tünetek kezdik zavarni mindennapi életüket.

A probléma a kisgyerekek, akik nem tudnak pontosan beszélni a betegségeikről. Távollátásukat nagyon gyakran diagnosztizálják, amikor a szülők az orvoshoz fordulnak, miután észrevették, hogy a gyermek hunyorog. A három hónaposnál idősebb csecsemő strabismusának fel kell hívnia aggodalmainkat. Távollátás esetén leggyakrabban konvergáló strabizmust figyelünk meg. Akkor keletkezik, amikor a szem megpróbálja kompenzálni a hibát az elhelyezéssel, amely aztán kiváltja a konvergenciát. A konvergencia a szem mediális rectus izmainak összehúzódása, amelynek eredményeként a szemgolyók az orr felé mutatnak, és ezt konvergens strabismusként figyeljük meg.

A távollátás diagnosztizálásához szemészeti vizsgálat szükséges. Gyakran alkalmazzák a töréshibák vizsgálatának módszerét, amely a Donders-szabályon alapul. A vizsgálat során a látásélességet ellenőrizzük, miközben a távolba nézünk. A beteget egy erős fókuszáló lencsével kezdve a lencsekeretre helyezik, és fokozatosan kevésbé erőteljes lencséket helyeznek el. A távollátás mértéke egy konvergáló lencse ("+" értékkel), amelyben a beteg elég tisztán lát.

A Donders-módszer nem alkalmazható egyedüli diagnosztikai módszerként gyermekeknél és erős alkalmazkodású felnőtteknél, mert nem tudjuk kiküszöbölni annak hatását a teszt eredményére. Ebben az esetben távollátással az erős alkalmazkodás látszólagos rövidlátást eredményez, ami helytelen kezelést eredményez.

Egy másik módszer az ilyen hibák elkerülésére a szkiaszkópia (más néven retinoszkópia), amely objektív vizsgálat. Ennek a vizsgálatnak a helyes elvégzése érdekében meg kell szüntetni a vizsgált szem befogadását, ez az úgynevezett farmakológiai bénulás vagy a cikloplegia. A cikloplegia leggyakrabban tropicamid, atropin és cyclopentolate alkalmazásával történik (főleg gyermekeknél). A skiascopia során az orvos fénysugarat vetít a vizsgált szemre, majd miközben a gép mozog, megfigyeli a szemfenéktől a piros fény mozgásirányát, amely a pupillában látható. Távollátásban a két irány következetes lesz. Ilyen vizsgálat után a pupilla dilatációja rövid távú látásélesség-csökkenést vagy fotofóbiát okozhat.

Nagyon hatékony diagnosztikai módszer az autorefraktometria, amely a skiascopia elvét is alkalmazza. Annak érdekében, hogy a lehető legobjektívebb legyen, a vizsgálat előtt meg kell zavarni a szállást, ami torzíthatja az eredményeket. A teljes vizsgálatot egy számítógép végzi megfelelően, amely a szem optikai rendszeréhez igazítja a paramétereket. Az autorefraktométer gyorsan kiszámolja a szükséges adatokat, és az eredményt kinyomtatás formájában adja meg, amely során mindkét szem törészavarát láthatjuk.

Hyperopia: kezelés

A távollátást domború fókuszáló lencsékkel kezelik. A legrégebbi és legismertebb a szemüveges módszer. Strabismus esetén a kezelést azonnal be kell vezetni, mert minél tovább tart, annál nehezebb kielégítő kezelési eredményt elérni.Az egyidejű sztrabizmus minden esetben ajánlott a hiperópia teljes korrekciója, a kísérő hiperópiával járó strabismus esetén pedig a legerősebb plusz lencsék ajánlottak.

A sztrabizmus megakadályozza a helyes binokuláris látást, és minél idősebb lesz a gyermek a kezelés megkezdésekor, annál nehezebb lesz alkalmazkodnia az új körülményekhez.

A szemüveg esetében a szem elé helyezett lencsék erejükhöz megfelelően megnövelik a retina képét. Felnőtteknél a lencsék közötti 2,0 D-nál nagyobb teljesítménykülönbségű szemüveg nem használható, mert a retinán képződő kép méretének mindkét szemben azonosnak vagy nagyon hasonlónak kell lennie. Ilyen helyzetben a lehető legjobban "jobban látó" szemet kell korrigálni, a második esetben pedig a lehető legerősebb lencsét kell használni, de eléggé ahhoz, hogy ragaszkodjunk a fenti szabályhoz. A szemüvegnek 12 milliméterre kell lennie a szaruhártya közepétől. Gyermekeknél könnyű, nem törő szemüveget kell használni. Nagy figyelmet kell fordítania a megfelelő keretek kiválasztására is. A gyermek orra és hátulja még nem teljesen fejlett, ezért puha és rugalmas halántékú kereteket kell használnia, hogy a lencse állandó legyen a szaruhártyától.

A kontaktlencséket egyre inkább azok a betegek használják, akik esztétikai okokból leggyakrabban választják őket. A kontaktlencsék a szemüvegektől eltérően nem szűkítik a látómezőt. Ennek a módszernek azonban vannak hátrányai. Néhány betegnél szövődmények jelentkeznek. A kötőhártya szövődményeit elsősorban allergiásoknál figyeljük meg, akik főleg lágy lencsét használnak. Ezeknél a betegeknél gyakran kialakulhat különféle etiológiájú kötőhártya-gyulladás. A szaruhártya szövődményei gyakoribbak, és magukban foglalhatják például a szaruhártya mechanikai kopását, a lencsék hosszan tartó viselése által okozott károkat, sőt néha a szaruhártya fekélyeit is. Ezért a lencsék és maguk a szemek megfelelő higiénia és gondozása nagyon fontos ebben a módszerben.

A távollátás kezelésére különféle sebészeti módszerek is rendelkezésre állnak, amelyek a központtól függően különböznek az előrehaladás és az innováció szempontjából. Ezek nagyrészt lézeres műtétek, amelyeket a szaruhártya alakjának módosítására terveztek, mint például keratotomia, refrakciós fotokeratectomia, LASEK vagy LASIK. Azonban nem mindenki engedelmeskedhet egy ilyen terápiás módszernek. A lézeres refrakciós műtét ellenjavallt olyan helyzetekben, mint:

• keratokonusz
• 18 év alatti (kivéve a speciális indikációkat)
• alacsony szaruhártya vastagság (leggyakrabban <500 um)
• visszatérő kötőhártya-gyulladás és keratitis
• autoimmun szisztémás betegségek
• súlyos száraz szem szindróma