2014. július 4., péntek. - Sok gyermeket diagnosztizálnak figyelemhiányos hiperaktivitási rendellenességgel (ADHD). Az Egyesült Államokban ez az arány eléri az iskolás korú gyermekek 11% -át. Noha ezek közül a gyermekek közül sok a végsõ kor elérése elõtt oldja meg a rendellenességet, néhányuknak nem sikerül. Például az Egyesült Államokban körülbelül 10 millió felnőtt diagnosztizálja a figyelemhiányos hiperaktivitási rendellenességet.
Egy új tanulmány az első, amelyben az ADHD-ból felépült felnőttek agyi aktivitásának mintáit gyermekkorban szenvedték, és gondosan hasonlították össze a felnőttek agyi aktivitásának mintáival, akiknek sikerült a rendellenességet hátrahagyni.
Ebben a tanulmányban a betegek és az ex-betegek közötti kritikus különbségek feltűnő sorozatát fedezték fel egy agykommunikációs hálózatban, amely akkor aktiválódik, amikor az agy teljesen ébren van, de pihen, anélkül, hogy egy adott feladatra összpontosítana. A kutatás során felfedezett tények bizonyítékot nyújtanak a felnőttkori ADHD biológiai alapjaira, és ez az új és felfedő információ segíthet a betegség diagnosztizálására alkalmazott kritériumok validálásában - mondja az új tanulmány szerzői.
Az ADHD diagnosztizálása felnőttekben drámai módon megnőtt az utóbbi években. Ezeknek az embereknek általában olyan tünetei vannak, amelyek hasonlóak a gyermekkori rendellenességhez: Az általános képtelenség valamira koncentrálni, ami tükröződik a nehézségekben az összetett feladatok elvégzése, az utasítások meghallgatása vagy a részletek megjegyzése során.
Számos klinikai vizsgálaton és megfigyelésen alapulnak a pszichiátriai iránymutatások annak meghatározására, hogy az ember ADHD-e tartósan fennáll-e vagy eltűnik-e. John Gabrieli, a Massachusetts Institute of Technology (MIT) csapata által készített új tanulmány az Egyesült Államok Cambridge-ben, azt sugallja, hogy e két betegtípus között valódi biológiai határ van.
A tanulmány 35 felnőttre koncentrált, akiknek gyermekeként ADHD-t diagnosztizáltak; Tizenháromnak még mindig szenved a rendellenesség, míg a többiek már felépültek.
A kutatók speciális funkcionális mágneses rezonancia képalkotó (fMRI) technikákat alkalmaztak annak tanulmányozására, hogy mit tesz az agy, ha az ember nem összpontosít egy adott feladatra. Az agyminták feltárták, hogy az agy mely részei kommunikálnak egymással az inaktív ébrenlét állapotában.
Az ADHD nélküli emberekben, amikor az elme nem összpontosít valamire, megkülönböztető szinkron tevékenység zajlik az agyrégiók olyan sorozatában, amelyek az alapértelmezett neurális hálózatként ismert hálózatot alkotnak. A korábbi tanulmányokban megállapítást nyert, hogy ADHD-vel szenvedő gyermekek és felnőttek esetében a hálózat két fő összekapcsolódási központja (a hátsó cingulate cortex és a mediaális prefrontalis cortex) nem szinkronizálódik.
Az MIT csoport által készített új tanulmány először kimutatta, hogy azokban a felnőttekben, akiknél gyermekkorukban ADHD-t diagnosztizáltak, de most már nem szenvednek a rendellenesség, a szinkronizmus normál mintája helyreállt. Agya most ugyanazzal a belső működéssel büszkélkedhet, mint az emberek, akiknél soha nem volt ADHD. Az agyi szinkronizmus egy másik mérésében azonban a kutatók sokkal több hasonlóságot találtak az ADHD betegek mindkét csoportja között.
ADHD nélküli embereknél az alapértelmezett ideghálózat aktiválásakor a TPN-hálózat (a rövidítés alatt a Task Positive Network) ki van kapcsolva. Amikor az agy megkezdi a koncentrációt igénylő feladatok elvégzését, a TPN átveszi és deaktiválja az alapértelmezett neurális hálózatot. Ha ez a viszonossági kapcsolat romlik, akkor az ember koncentrációs képessége csökken.
Mind az ADHD-s felnőtt betegek csoportja, mind azok, akik csak gyermekkorban szenvedtek, mindkét agyhálózatban kimutatták az egyidejű aktiválódást.
Aaron Mattfeld és Susan Whitfield-Gabrieli, az MIT-nél működő McGovern Agykutató Intézet is dolgozott a kutatáson.
Forrás:
Címkék:
Különböző Táplálás Szépség
Egy új tanulmány az első, amelyben az ADHD-ból felépült felnőttek agyi aktivitásának mintáit gyermekkorban szenvedték, és gondosan hasonlították össze a felnőttek agyi aktivitásának mintáival, akiknek sikerült a rendellenességet hátrahagyni.
Ebben a tanulmányban a betegek és az ex-betegek közötti kritikus különbségek feltűnő sorozatát fedezték fel egy agykommunikációs hálózatban, amely akkor aktiválódik, amikor az agy teljesen ébren van, de pihen, anélkül, hogy egy adott feladatra összpontosítana. A kutatás során felfedezett tények bizonyítékot nyújtanak a felnőttkori ADHD biológiai alapjaira, és ez az új és felfedő információ segíthet a betegség diagnosztizálására alkalmazott kritériumok validálásában - mondja az új tanulmány szerzői.
Az ADHD diagnosztizálása felnőttekben drámai módon megnőtt az utóbbi években. Ezeknek az embereknek általában olyan tünetei vannak, amelyek hasonlóak a gyermekkori rendellenességhez: Az általános képtelenség valamira koncentrálni, ami tükröződik a nehézségekben az összetett feladatok elvégzése, az utasítások meghallgatása vagy a részletek megjegyzése során.
Számos klinikai vizsgálaton és megfigyelésen alapulnak a pszichiátriai iránymutatások annak meghatározására, hogy az ember ADHD-e tartósan fennáll-e vagy eltűnik-e. John Gabrieli, a Massachusetts Institute of Technology (MIT) csapata által készített új tanulmány az Egyesült Államok Cambridge-ben, azt sugallja, hogy e két betegtípus között valódi biológiai határ van.
A tanulmány 35 felnőttre koncentrált, akiknek gyermekeként ADHD-t diagnosztizáltak; Tizenháromnak még mindig szenved a rendellenesség, míg a többiek már felépültek.
A kutatók speciális funkcionális mágneses rezonancia képalkotó (fMRI) technikákat alkalmaztak annak tanulmányozására, hogy mit tesz az agy, ha az ember nem összpontosít egy adott feladatra. Az agyminták feltárták, hogy az agy mely részei kommunikálnak egymással az inaktív ébrenlét állapotában.
Az ADHD nélküli emberekben, amikor az elme nem összpontosít valamire, megkülönböztető szinkron tevékenység zajlik az agyrégiók olyan sorozatában, amelyek az alapértelmezett neurális hálózatként ismert hálózatot alkotnak. A korábbi tanulmányokban megállapítást nyert, hogy ADHD-vel szenvedő gyermekek és felnőttek esetében a hálózat két fő összekapcsolódási központja (a hátsó cingulate cortex és a mediaális prefrontalis cortex) nem szinkronizálódik.
Az MIT csoport által készített új tanulmány először kimutatta, hogy azokban a felnőttekben, akiknél gyermekkorukban ADHD-t diagnosztizáltak, de most már nem szenvednek a rendellenesség, a szinkronizmus normál mintája helyreállt. Agya most ugyanazzal a belső működéssel büszkélkedhet, mint az emberek, akiknél soha nem volt ADHD. Az agyi szinkronizmus egy másik mérésében azonban a kutatók sokkal több hasonlóságot találtak az ADHD betegek mindkét csoportja között.
ADHD nélküli embereknél az alapértelmezett ideghálózat aktiválásakor a TPN-hálózat (a rövidítés alatt a Task Positive Network) ki van kapcsolva. Amikor az agy megkezdi a koncentrációt igénylő feladatok elvégzését, a TPN átveszi és deaktiválja az alapértelmezett neurális hálózatot. Ha ez a viszonossági kapcsolat romlik, akkor az ember koncentrációs képessége csökken.
Mind az ADHD-s felnőtt betegek csoportja, mind azok, akik csak gyermekkorban szenvedtek, mindkét agyhálózatban kimutatták az egyidejű aktiválódást.
Aaron Mattfeld és Susan Whitfield-Gabrieli, az MIT-nél működő McGovern Agykutató Intézet is dolgozott a kutatáson.
Forrás:
