Az életkorral összefüggő süketség az életkorral összefüggő progresszív halláskárosodás. A hallószerv öregedési folyamata 40-50 körül kezdődik. életkor, és a szenilis süketség prevalenciája az életkor előrehaladtával növekszik. Ez a betegség az idős lakosság leggyakoribb betegségei között van magas helyen - a becslések szerint a 70 év feletti idősek több mint fele szenved szenilis süketségben. Tudja meg, mi az első tünete a szenilis süketségnek, hogyan diagnosztizálja orvosa és hogyan segíthet az életkorral összefüggő halláskárosodásban szenvedő betegeknél.
Tartalomjegyzék
- A hallószerv felépítése. A szenilis süketség háttere
- Az életkorral összefüggő süketség - okai és kockázati tényezői
- A szenilis süketség tünetei és lefolyása
- Az életkorral összefüggő süketség - pszichológiai és társadalmi szempont
- Az életkorral összefüggő süketség - diagnosztika
- A szenilis süketség megelőzése
- A szenilis süketség kezelése
Az elégséges süketség elsősorban szenzineurális halláskárosodás. A belső fül szerkezete hajlamos az öregedésre, különösen a csiga és a benne lévő Corti-szerv. A vezetőképes halláscsökkenés együtt járhat az életkorral összefüggő hallásvesztéssel - idősebb betegeknél mindkét típusú halláscsökkenés gyakran egyszerre fordul elő.
A hallószerv felépítése. A szenilis süketség háttere
Az emberi hallószerv 3 részből áll - ezek a következők:
- külső fül
- középfül
- belső fül
Mindegyiküknek külön funkciója van a környezetből származó hangok fogadásának és felismerésének folyamatában.
A külső fül, amely a fülből és a külső hallójáratból áll, az összes hangot "elkapja", összegyűjti és a középfülre küldi. Ezen a ponton az akusztikus hullám a dobhártya rezgését idézi elő, ami viszont mozgatja a miniatűr csonkok láncolatát - viszont a kalapácsot, az üllőt és a kengyelet.
A következő szakasz a mechanikai rezgések átvitele a belső fül struktúráiba, amelyek folyadékkal vannak megtöltve. A belső fül legfontosabb része a fülkagyló, amely tartalmazza a tényleges hallásszervet (az úgynevezett Corti-szervet). A belső fülben lévő folyadék rezgései serkentik a hallósejteket, amelyek aztán a hallóidegen keresztül az agy hallásközpontjába továbbított ingert generálnak, ahol a hangérzeteket végre érzékelik.
A hallásszerv felépítése és működése a hallásvesztés két alapvető típusának megkülönböztetésének alapjává vált: vezető és szenzoros.
A vezető halláskárosodás, amint a neve is mutatja, a hanghullámok vezetésének zavarával jár. Ennek oka lehet a külső fül patológiája (például a külső hallójáratban lévő túlzott fülzsír), valamint a középfül (például a csontos lánc rendellenességei).
Másrészt az érzékszervi halláskárosodás összefügg a hangingerek útjának további szakaszaival. A hangérzékelés károsodása előfordulhat a cochlea, a hallóideg vagy a kérgi hallásközpont szakaszában az agy temporális lebenyében.
Az életkorral összefüggő süketség - okai és kockázati tényezői
A szenilis süketség problémájának magas elterjedtsége ellenére a betegség pontos etiológiai tényezői még mindig nem ismertek. Az életkor előrehaladtával a hallószerv károsodása valószínűleg különféle genetikai és szisztémás tényezők következménye. Idős korban a hajsejtek érzékenyebbek a szabad gyökök, a gyulladásos tényezők és a helyi vérkeringési rendellenességek káros hatásaira.
Az életkorral összefüggő süketség valószínűleg olyan kardiovaszkuláris betegségekkel jár, mint:
- magas vérnyomás
- érelmeszesedés
- cukorbetegség
Az idősek hallásának romlását további tényezők is befolyásolják, amelyek kissé eltérő mechanizmusokban a hallásszerv károsodásához vezetnek. Ide tartozik például a krónikus zajterhelés és bizonyos gyógyszercsoportok használata. A belső fület károsító gyógyszereket ototoxikus gyógyszereknek nevezzük. Ezek tartalmazzák:
- néhány antibiotikum (az aminoglikozidok csoportjából)
- diuretikumok (pl. furoszemid)
- acetilszalicilsav
A szenilis süketség tünetei és lefolyása
Az életkorral összefüggő süketség leggyakrabban szimmetrikus, kétoldali szenzorineurális halláskárosodásban nyilvánul meg, különösen a magas hangtartományban.
A szenilis süketség első tünetei a hallott mondatok megértésének nehézségei - a betegek "fuzzy", homályos szavak benyomását keltik, ismétlődő mondatokat kérnek és pontosan hangsúlyozzák az egyes szavakat.
Az idősebb embereknek sajátos problémájuk van a gyorsan megszólalt mondatok és összetett kifejezések megértésével, amelyekhez nem szoktak.
Kezdetben a halláskárosodás szelektív, és főleg a magas hangokat érinti. Az ilyen típusú halláscsökkenés jellemző jellemzője például az, hogy rosszabb a női hangot, mint a férfihangot.
A betegeknek nehézségei vannak a telefonos kommunikációval és a beszéd értelmezésével más hangok (utcai zaj vagy a készülék zümmögése) jelenlétében. A családtagok gyakran észreveszik, hogy az idősek egyre hangosabban kezdik hallgatni a rádiót és a televíziót.
A betegség előrehaladtával további hallási jelenségek - zajok és csengés - jelenhetnek meg a fülekben.
A cochlea struktúrák károsodása túlaktívvá teszi azt, ami bizonyos hangokkal szembeni túlérzékenységben nyilvánul meg. Ezután a betegek néhány gyakori zajt rendkívül hangosnak és kellemetlennek érzékelnek.
Az életkorral összefüggő süketség - pszichológiai és társadalmi szempont
A demográfiai változások és a társadalom fokozatos elöregedése miatt a szenilis süketség egyre több beteget érintő problémává válik. Az életkor előrehaladtával a halláskárosodásnak számos következménye van.
Az idősebb emberek elszigeteltnek érezhetik magukat a társadalomból, és elkerülhetik a kapcsolatok kialakítását, mivel nehézségeik vannak a hangok és szavak megértésében a környezetből. Ennek eredményeként a szenilis süketség kognitív károsodás és depresszió kialakulásához vezethet.
A betegek szociális működésének nehézségei elmélyítik fogyatékosságérzetüket, és zavarják mindennapi tevékenységeiket.
Az életkorral összefüggő süketség - diagnosztika
A szenilis süketség diagnózisát részletes kórtörténet és a hallószerv vizsgálatsorozata előzi meg. Céljuk a hallásvesztés egyéb, potenciálisan reverzibilis okainak kizárása.
A beteggel folytatott beszélgetés során az orvos kérdéseket tehet fel egyéb hallási tünetekkel kapcsolatban - például fülfájással vagy szédüléssel kapcsolatban. A belső fület károsító gyógyszerek fontos kérdés ma és a múltban.
A halláskárosodás típusának és mértékének diagnosztizálásához használt alapvizsgálat a tonális audiometria. Az audiometriai teszteket egy speciálisan hangszigetelt kabinban végzik. A beteg fejhallgatót visel, amelyen keresztül a vizsgáló különböző hangerővel és frekvenciával ad hangokat. A beteg feladata jelezni (egy speciális gomb segítségével) a hallott hangokat. Ennek alapján rajzolunk egy audiogramot, vagyis egy grafikont, amely megmutatja a hangok hallhatósági küszöbét, valamint a levegő és a csont vezetési görbéit. Szenilis süketség esetén a vizsgálat szenzineurális halláskárosodást mutat a hangok magas frekvenciatartományában.
A verbális audiometria a második típusú audiometriai vizsgálat, amelyet a szenilis süketség diagnosztizálásakor hajtanak végre. Csakúgy, mint a tonális audiometria esetében, a tesztet is egy csendes kabinban végzik. A beteg fejhallgatót visel, amelyen keresztül ezúttal nem hangot adnak, hanem konkrét szavakat. A válaszadó feladata megismételni őket. A teszt eredménye megmutatja a betegek százalékos megértésének százalékos arányát bizonyos hangerőszinteken. A verbális audiometriai teszt lehetővé teszi a következtetések levonását a páciens kommunikációs képességével és társadalmi működésével kapcsolatban.
Ha vannak orvosi indikációk, a diagnózis kiterjeszthető további vizsgálatokkal a halláskárosodás egyéb okainak felderítésére. Az egyik a timpanometria, amely teszt a dobhártya és a középfül működését értékeli. A képalkotó tesztek, például a fej MR-vizsgálata, hasznosak lehetnek a differenciáldiagnózisban. Ennek köszönhetően fel lehet fedezni az intrakraniális változásokat, amelyek halláskárosodáshoz vezethetnek.
A hallószerv másik vizsgálata az ún a hallás kiváltotta a potenciálokat. Célja az impulzusok vezetésének értékelése a hallóidegtől a hallóidegtől a kortikális hallóközpontig a temporális lebenyben.
A szenilis süketség diagnózisát tipikus tünetek, audiometriai tesztek eredményei (kétoldalú, szimmetrikus halláskárosodás a magas frekvenciatartományban) és a halláskárosodás egyéb lehetséges okainak kizárása esetén állapítják meg.
A szenilis süketség megelőzése
Sajnos nincsenek olyan módszerek, amelyek száz százalékban megakadályoznák a hallószerv öregedését. A betegség megelőzésének minden bizonnyal fontos eleme az egészséges életmód, valamint a szív- és érrendszeri betegségek (magas vérnyomás, érelmeszesedés és cukorbetegség) megelőzése kiegyensúlyozott étrend és fizikai aktivitás révén.
Érdemes megelőzni más halláskárosodást is, amelynek hatása a szenilis süketséggel kumulatív lehet. Kerülje a krónikus zajterhelést, és minimalizálja a hallásszerveket károsító gyógyszerek használatát.
A szenilis süketség kezelése
Az öregedés okozta károsodás a hajsejtekben progresszív és visszafordíthatatlan folyamat. Sajnos nincsenek olyan módszerek, amelyek képesek regenerálni a hallásszervet. Eddig egyetlen gyógyszer sem engedélyezett szenilis süketségre, bár számos farmakológiai hatóanyagot kutatnak.
A hallókészülékek számára azonban számos lehetőség kínálkozik a piacon. Ezek olyan hallókészülékek, amelyeket most be lehet programozni a hallás javítására bizonyos frekvenciákon (azokon, amelyeket a halláskárosodás leginkább érint).
A nagyon előrehaladott, mély hallásvesztés egyes eseteiben lehetőség van a hallószerv protézisére az ún cochleáris implantátum.
Bibliográfia:
- "Az életkorral összefüggő halláskárosodás: a darabok kibontása" Nathan C. Tu, Rick A. Friedman, Laryngoscope Investig Otolaryngol. 2018 ápr; 3 (2): 68–72., On-line hozzáférés
- "Az életkorral összefüggő hallásvesztés értékelése" Kim TS, Chung JW. Koreai J Audiol. 2013. szeptember; 17 (2): 50-3., On-line hozzáférés
Olvassa el a cikk további cikkeit