A hypocalcaemia a szervezet kalciumhiánya. A kalcium az egyik makrotápanyag, kis mennyiségben van jelen az emberi testben, mégis rendkívül fontos. Kulcsfontosságú szerepet játszik az izmok és az idegek megfelelő működésében. Tudja meg, melyek a tünetek, milyen betegségek vezetnek ehhez az állapothoz, és miért és mikor lehet életveszélyes a hipokalcémia.
A hypocalcaemia olyan állapot, amelyben a szérum kalciumszint kevesebb, mint 2,25 mmol / L. A hypocalcaemiát a következők okozhatják: csökkent felszívódás, fokozott kiválasztódás és az ebből adódó hormonális egyensúlyhiány.
A hipokalcémia tünetei leginkább a csontvázban és az idegrendszerben észlelhetők.
A hipokalcémia okai
A hypocalcaemia leggyakoribb oka az elégtelen mennyiségű táplálék, amely hozzájárulhat az osteoporosis kialakulásához, és kivételesen ez a tetania oka.
A hypocalcaemia egyéb kevésbé gyakori okai a következők:
- A kalcium felszívódásának a gyomor-bél traktusból eredő károsodása, amelyet D-vitamin-hiány vagy felszívódással kapcsolatos betegségek (pl. Rövid bél szindróma) és emésztés okoznak.
- Túlzott kalcium lerakódás a csontokban vagy más szövetekben: a hasnyálmirigy akut gyulladása, amely hasnyálmirigy meszesedéshez vezet, bizonyos gyógyszerek alkalmazása (pl. Csontritkulás kezelése).
- Kalciumvesztés a vizeletben bizonyos veleszületett veseproblémák vagy vizelethajtók miatt.
- D-vitamin hiány, ez a vitamin felelős a kalcium felszívódásának fokozásáért a gyomor-bél traktusban és gátolja annak kiválasztását. Mennyiségének csökkenését okozhatja az e vitamin szintézisében részt vevő szervek károsodása: a máj, a vesék, valamint a napfény hiánya, amely elengedhetetlen a D-vitamin termeléséhez. Hiányát bizonyos gyógyszerek vagy foszforfelesleg okozhatja.
- Hypoparathyreosis, és ennélfogva a mellékpajzsmirigy-hormon hiánya, amikor a szervezetben a megfelelő kalciummennyiség ellenére a plazmakoncentráció túl alacsony, mert ez az elem nem szabadul fel a csontokból.
- A szövetek parathormon-rezisztenciája.
A hipokalcémia tünetei
A hypocalcaemia tünetei elsősorban a biológiailag aktív kalcium hiányában vannak a plazmában.
Az extracelluláris kalcium koncentrációjának csökkentése megzavarja az elektrolit egyensúlyt és az elektromos potenciálokat a sejtek és az extracelluláris tér között. Ez olyan állapothoz vezet, ahol az ideg- és izomsejtek ingerültebbé válnak.
Ennek eredményeként az úgynevezett hipokalcémiás tetania következik be, támadásai a kéz, az alkar, a kar, majd az arc, a mellkas és az alsó végtagok zsibbadásával és szimmetrikus összehúzódásaival jelentkeznek.
Nagyon veszélyesek lehetnek, mert ha a torok izmai megfeszülnek, ami ritka, akkor megszoríthatja a légutakat.
A tetániához számos jellegzetes tünet is társul: Chvostka vagy Trousseau.
Az úgynevezett tetánia-ekvivalensek, vagyis a nem specifikus tünetek, amelyeket a hypocalcaemia okozhat, szintén kevésbé gyakoriak.
Hozzájuk tartozik:
- szemhéj görcs
- fénykerülés
- kettős látás
- hörgőgörcs, amely asztmás rohamot okoz
- hasi fájdalom
- migrénes roham
- ájulás
Sőt, a kalciumhiány bizonyos változásokat okoz az EKG-ban.
Ha a hypocalcaemia krónikus, a tünetek általában hiányoznak, mivel a különféle elektrolit eltolódások miatt az elektromos potenciál kiegyenlítődik, és az ionizált kalciumkoncentráció éppen a normálérték alsó határa alatt van.
Általában kalciumhiánnyal társulva az oszteoporózis az egész csontváz anyagcseréjének olyan betegsége, amelyben túlzottan aktiválódnak az oszteoklasztok, a csont oldódásáért felelős sejtek.
Ezt a betegséget ritkán okozza ennek az elemnek a hiánya, és kiegészítése főként a rekonstruált csontok építőanyagának biztosítására irányul.
Ezért a betegség kezeléséhez kalciumra van szükség, de előrehaladottabb esetekben a kalciumkészítmények nem elegendőek, és a csontszerkezet megerősítéséhez vagy a kóros anyagcsere folyamatok megcélzásához szükséges kezelésre van szükség.
Érdemes emlékezni arra, hogy az oszteoporózis ritkán társul hipokalcémiához, mivel a csontkárosodás csonthiányhoz kapcsolódik, és a plazma szintje általában normális.
Laboratóriumi vizsgálatok hypocalcaemia szempontjából
A hypocalcaemiát a szérum ionizált kalciumszint alapján diagnosztizálják, és ennek az állapotnak az oka bonyolultabb.
Erre a célra többek között: kreatinin (értékeli a vese működését), egyéb elektrolitok: foszfátok, magnézium, kálium (a teljes elektrolit egyensúly mérésére), a csontanyagcseréhez kapcsolódó enzim: lúgos foszfatáz és a kalcium anyagcserét befolyásoló anyagok: D-vitamin és a mellékpajzsmirigy hormon.
A vizeletben elvesztett kalcium mennyiségének felmérése érdekében meghatározzuk ennek az elemnek a napi kiválasztódását.
Hipokalcaemia kezelése
A hypocalcaemia pontos diagnózisa elengedhetetlen, mert a kalciumhiány hatékony kezelése csak akkor hajtható végre, ha a kalciumhiány oka ismert és kiküszöbölhető, ezért mindenekelőtt a hypocalcaemiát okozó betegséget kell kezelni.
Ha a tetania tünetei jelentkeznek, intravénás kalciumkészítményeket (pl. Kalcium-klorid) adnak be annak koncentrációjának gyors beállításához, olyan krónikus betegségek esetén, amelyek nem gyógyíthatók, vagy a kezelés tartós, biztosítson megfelelő kalciummennyiséget az étrendben, használjon orális készítményeket és megfelelő D-vitamin ellátás
Számos tényező befolyásolja a kalcium anyagcserét: hormonok, D-vitamin, a gyomor-bél traktus és a vesék betegségei. A krónikus hypocalcaemia általában tünetmentes, és legtöbbször kalcium-kiegészítők szedését igényli.
A vér kalciummennyiségének hirtelen csökkenése általában egy másik betegség eredménye, tetániának nyilvánul meg, és a légutak elzáródásának veszélye miatt nagyon veszélyes lehet.
Ilyen állapotban azonnal korrigálni kell a vér kalciumszintjét, és tovább kell diagnosztizálni az okot. A csontritkulás ritkán kapcsolódik közvetlenül a kalciumhiányhoz, de ennek az állapotnak a kezelésében elengedhetetlen a megfelelő étrendi bevitel.
Kalciumgazdaság
A kalcium az élethez nélkülözhetetlen elem, nemcsak építőanyag, hanem számos életfolyamatért is felelős, különösen sejtszinten.
Becslések szerint az emberi test körülbelül 20 g kalciumot tartalmaz testtömeg-kilogrammonként, ami a teljes tömeg körülbelül 1,5% -a. Ennek az elemnek az 99% -a az úgynevezett hidroxi-apatitok szerkezetében épül be a csontba, keménységet és mechanikai ellenállást biztosítva számukra. A fennmaradó 1% a plazmában és testünk számos különböző sejtjében található, ahol felelős az enzimatikus folyamatokért, a véralvadásért, valamint részt vesz az izomösszehúzódásokban és az idegaktivitásban, vagyis az impulzusok vezetésében.
Az egészséges, kiegyensúlyozott étrend körülbelül 1,0 g kalciumot biztosít számunkra naponta, amelynek 30% -a felszívódik a belekben, ami elegendő mennyiség egy egészséges ember számára.
Érdemes emlékezni arra, hogy ennek az elemnek a felszívódását korlátozzák: oxalátok, foszfátok és zsírsavak, mivel ezek a kalciumot megkötik a gyomor-bél traktusban, megakadályozva annak felszívódását, míg a D3-vitamin és a fehérjék ellenkező hatást mutatnak. Ennek az elemnek a nyomait választjuk ki a vizelettel, mert nagy része visszaszívódik a vesetubulusokban.
A testünkben lévő kalcium mennyiségét a legerősebben befolyásolják: a mellékpajzsmirigy hormon, a kalcitonin és a kalcitriol (a D3-vitamin aktív formája), ezek különböző módon modulálják ennek az elemnek az állapotát azáltal, hogy folyamatosan szabályozzák a felszívódást és a kiválasztódást.
Ezen hormonok közül az utolsó növeli a kalcium mennyiségét a szervezetben, a kalcitonin - csökkenti, a parathomorn pedig ennek a makrotápanyagnak a felszabadulását okozza a csontokból, ennek köszönhetően nő a plazmakoncentrációja.
Ezenkívül a kalciumtartalmat befolyásolják: gliokortikoszteroidok, növekedési hormon, ösztrogének és az úgynevezett mellékpajzsmirigy-hormon-szerű fehérje (PTHrP).
A helyes kalciumkoncentráció a szérumban 2,25-2,75 mmol / l, ne feledje, hogy a testünkben található kalciumnak csak körülbelül 1% -a, amelynek fele biológiailag aktív - ion formájában van, a többi kapcsolatban áll plazmafehérjék és egyfajta tartalék.
