Az interleukinek a citokinek csoportjába tartozó fehérjék. Részt vesznek az immunrendszer sejtjei közötti kommunikáció folyamatában. Mire van szükség az interleukinokhoz? Mi jellemzi őket?
Tartalomjegyzék
- Mit jelent az interleukin mint citokin?
- Milyen szerepet játszanak az interleukinek?
- Interleukin 1
- Interleukin 2
- Interleukin 3
- Interleukin 4
- Interleukin 6
- Interleukin 7
- Interleukin 8
- Interleukin 10
- Interleukin 12
- Interleukinek és autoimmun betegségek
- Az interleukinek hatása a transzplantátum kilökődésére
- Az interleukinek jelentősége az orvostudomány jövője szempontjából
Az interleukinokat elsősorban a leukociták termelik. Sokáig azt hitték, hogy csak ezek a sejtek képesek előállítani ezeket a fehérjéket. Kiderült azonban, hogy más sejtek, például a fibroblasztok vagy a zsírsejtek is képesek interleukinek előállítására.
Ezek a fehérjék különböző immun- és vérképző folyamatokban vesznek részt. Jelzőmolekulaként működik. A szervezet különböző sejtjei az interleukinek által továbbított információkat fogadhatják.
Ezeket a vegyületeket 1-től 33-ig jelölik. Jelenleg több mint 48 interleukint fedeztek fel. E számok közötti eltérés abból adódik, hogy a névben egy szám több azonos anyagot határozhat meg.
Mit jelent az interleukin mint citokin?
A citokinek a sejtek közötti kommunikációért felelős fehérjék. A kötések érzékeny rendszerét alkotják, az úgynevezett citokinhálózatot. Részt vesznek például olyan állapotok kialakulásában, mint a láz.
A citokinek nagyon összetett és széles aktivitással rendelkeznek. Ebből a csoportból felsorolhatjuk a fehérjék következő legfontosabb jellemzőit, amelyek szintén tartalmaznak interleukint:
- pleiotróp - egyébként többirányú akció. Ez azt jelenti, hogy egy citokin eltérő hatást fejthet ki attól függően, hogy milyen sejtet érint
- redundancia - ez azt jelenti, hogy a különböző citokinek ugyanolyan hatást gyakorolhatnak egy adott sejtcsoportra
- szinergizmus - két citokin egyidejű hatása erősebben befolyásolja a sejteket, mint az egyik aktivitása
- antagonizmus - az ellentétes természetű citokinek megsemmisíthetik egymást. A végső hatást a koncentráció különbség határozza meg
- pozitív visszajelzés - ez azt jelenti, hogy a citokinek egy típusa stimulálhatja mások termelését
- negatív visszacsatolás - a citokinek egy sejttípus általi termelése blokkolhatja más sejtek termelését
A citokinek és az interleukinek háromféle módon léphetnek kölcsönhatásba:
- autokrin - vagyis a termelt anyag hatással van az azt termelő sejtre
- parakrin - ez azt jelenti, hogy az anyag hatással van az azt termelő sejt közelében lévő szövetekre
- endokrin - a sejt által előállított anyag bejut a véráramba, és az által érintett távoli szervekbe szállítják
Ezek a tulajdonságok miatt a citokinek a kölcsönös függőségek nagyon érzékeny hálózatát hozzák létre. Az interleukinek elengedhetetlen részei. Ezen jelzőanyagok koncentrációja szabályozza az immunválaszt.
A citokinek a megfelelő membránreceptorokhoz kötődve befolyásolják a sejtet. Nagyon érzékenyek. A jelzőmolekulák alacsony koncentrációja is gerjesztést okoz.
Milyen szerepet játszanak az interleukinek?
Az interleukinek citokinek, amelyek felelősek a leukociták közötti információ továbbításáért. Használatukkal a leukociták egyik csoportja befolyásolhatja a másikat.
A leukociták olyan sejtek, amelyek az immunrendszer alapkomponensei. Feladatuk a mikroorganizmusok és az elhalt sejtek fagocitózisa. Ők felelősek egy specifikus válasz kialakulásáért az antitestek termelésén keresztül. Képesek semlegesíteni a szabad gyököket. Az interleukinek szabályozzák a leukociták aktivitását.
Ebbe a csoportba tartozó legfontosabb anyagok:
- Interleukin 1
- Interleukin 2
- Interleukin 3
- Interleukin 4
- Interleukin 6
- Interleukin 7
- Interleukin 8
- Interleukin 10
- Interleukin 12
Az interleukinek részt vesznek a gyulladás kiváltásában. Különösen fontos az interleukin 1 nevű vegyületek csoportja.
Interleukin 1
Az Interleukin 1 (IL 1) az a név, amely meghatározza a gyulladás folyamatában döntő szerepet játszó citokinek egész csoportját. Különböző antigénekre adott válaszként állítják elő. A termelését serkentő tényezők lehetnek baktériumok, vírusok vagy gombák.
Az IL 1 a gyulladásos válasz univerzális stimulánsaként működik. Képes stimulálni a sejteket más gyulladásgátló citokinek termelésére is.
Az Interleukin 1 potenciálisan rákellenes gyógyszerként hat. Használatának intenzív kutatása még mindig folyamatban van. A probléma a pirogén és gyulladás utáni aktivitással járó erős mellékhatások. Jelenleg nagy reményeket fűznek az interleukin 1 származékaihoz, amelyek rákellenes tulajdonságokkal rendelkeznek, miközben korlátozzák a káros mechanizmusokat.
10 különböző vegyület van interleukin 1 néven. A legfontosabb dolog:
- IL-1a
- IL-1β
- IL-1γ
Interleukin 2
Az interleukin 2 (IL 2) a legfontosabb citokin, amely stimulálja a T-limfociták növekedését, különösen azok, amelyek citotoxikus tulajdonságokkal bírnak. Ez azt jelenti, hogy az IL 2 közvetett módon stimulálja a vírusokkal és neoplazmákkal fertőzött programozott sejthalál (apoptózis) folyamatát.
A T-limfociták stimulálása növeli az apoptózist stimuláló molekulák termelését a felszínén.
Az interleukin-2-t a vizsgálatok során rákellenes gyógyszerként vették figyelembe. Az erős mellékhatások azonban kizárták ezt az anyagot a lehetséges terápiás alkalmazásból.
Interleukin 3
Az interleukin 3 (IL3) egy T-limfocita által termelt citokin, amely a fentiekkel ellentétben nem befolyásolja jelentősen a gyulladásos folyamatokat. Fő feladata a vérképzés folyamatának stimulálása. Ez azt jelenti, hogy az IL3 serkenti a különféle vérsejtek termelését.
Ez a citokin egészséges emberekben nem aktív. Szintje a gyulladásos folyamat során emelkedik. Feladata a vérsejtek termelésének növelése egy fertőzésre reagálva.
Interleukin 4
Az interleukin 4 (IL 4) fontos az allergiás reakció kialakulásának folyamatában. Széles alapú, és stimulálja az immunrendszer sok különböző sejtjét. Basofilek, hízósejtek és Th2 limfociták termelik.
Jelenléte serkenti a makrofágok és a monociták aktivitását. Az IL 4 részt vesz a gyulladásos fókusz kialakulásában. Pozitív hatás a vérképzést stimuláló citokinek termelésére. Az interleukin 4 koncentrációjának növekedése tehát serkenti a vérképző folyamatokat.
Interleukin 6
Az interleukin 6 (IL 6) többirányú. Monociták és makrofágok termelik. A termelését serkentő tényezők a gyulladás utáni citokinek, különösen az 1. interleukin. Az IL 6 közvetlenül és erősen stimulálja a gyulladásos folyamatokat.
Ennek az anyagnak a magas koncentrációja azonban korlátozhatja a gyulladás kialakulását. Az interleukin 6 ugyanis visszacsatolási gátlási mechanizmus révén blokkolja a gyulladásos citokinek szintézisét.
Az IL 6 pirogén faktor. Ez azt jelenti, hogy a gyulladás során serkenti a testhőmérséklet emelkedését. Az interleukin 6 egyéb funkciói közé tartozik a T-limfociták aktiválása és a B-limfociták differenciálódásának stimulálása.
Interleukin 7
Az Interleukin 7 (IL 7) részt vesz a szervezet HIV-re adott válaszában. Serkenti a citotoxikus limfociták differenciálódását. Ezek az immunegységek stimulálják a vírussal fertőzött sejtek apoptózisát vagy öngyilkosságát.
Interleukin 8
Az Interleukin 8 (IL 8) egy citokin, amely stimulálja az immunsejtek vándorlását a testben. Ez azt jelenti, hogy serkenti a T-limfociták, neutrofilek és monociták mozgását és terjedését. Ez a fellépés védekező jellegű.
Az IL 8 stimulálja a hisztamin felszabadulását a bazofil sejtek által. Ez a folyamat allergiás reakciót okoz.
Interleukin 10
Az Interleukin 10 (IL10) ellentétes a korábban leírt citokinekkel. Fő feladata a gyulladásos folyamat blokkolása. B-limfociták, makrofágok, dendritikus sejtek és Treg-limfociták termelik.
Az IL 10-et a test gyulladásos folyamatainak szabályozására használják. Egyes baktériumok és vírusok képesek stimulálni az interleukin 10 termelését. Ily módon blokkolják testünk immunreakcióját, növelve ezzel túlélésüket.
Interleukin 12
Az Interleukin 12 (IL12) egy IL10 antagonista. Ez azt jelenti, hogy blokkolja gyulladáscsökkentő hatását. Feladatai közé tartozik a monocita makrofágok és az NK sejtek aktiválása. Serkenti az interferon termelését.
Az Interleukin 12 különféle kórokozók hatására szintetizálódik.
Interleukinek és autoimmun betegségek
Az interleukinek felelősek az immunrendszer aktívan tartásáért. Autoimmun betegségek esetén azonban ebből a csoportból néhány citokin emelkedett szintjét figyelték meg. Ez jelzi az interleukinek részvételét e rendellenességek patomechanizmusában.
Az Interleukin 18 fiziológiai szerepet játszik a kórokozókra adott válaszok generálásában. Azonban nagyon erős gyulladásos reakciókat képes kiváltani. A citokin aktivitásának zavarai részt vesznek az autoimmun betegségek kialakulásában. Ilyen például az 1-es típusú cukorbetegség, a sclerosis multiplex és a pikkelysömör.
Egy másik példa az interleukin 15. Élettani funkciója van, amely véd a betegségek kialakulása ellen. Tevékenysége potenciálisan felhasználható a rák kezelésében.
Az interleukin15 túlzott aktivitása jelenleg összefügg az autoimmun betegségek patogenezisével. Kifejezésének zavara olyan betegségekben figyelhető meg, mint:
- szisztémás lupus erythematosus
- pikkelysömör
- gyulladásos bélbetegségek
- sclerosis multiplex
- rheumatoid arthritis
Kutatások folynak az interleukin-15 aktivitását gátló monoklonális antitestekkel, amelyek felhasználhatók e betegségek kezelésében.
Az interleukinek hatása a transzplantátum kilökődésére
Valószínű, hogy az IL15 is részt vesz a befogadó szervezet organizmus kilökődésében.
A korábban említett interleukin 10 ezzel ellentétes hatást fejt ki, és felhasználható a transzplantáció utáni immunválasz blokkolására.
Az interleukinek hatása a transzplantátum kilökődésére
Az interleukinek számos betegség elleni védekezési mechanizmusokban vesznek részt. Tevékenységük zavarai jelentősen hozzájárulnak az autoimmun betegségek kialakulásához. A modern tudomány még mindig tanulmányozza ezeket a folyamatokat.
A terápiás potenciált mindkét anyag bizonyítja, amelyek blokkolják és fokozzák az interleukinek aktivitását. Az új gyógyszerek megtalálásának nagy kihívása a mellékhatások csökkentése.
Irodalom
- RY. Lan, C. Selmi, ME. Gershwin. Az interleukin-2 (IL-2) szabályozó, gyulladásos és T-sejt programozó szerepe .. "J Autoimmun". 31. (1), 2008. augusztus 7–12., On-line hozzáférés
- Az interleukin 15 hatása az autoimmun betegségek kialakulására, Łukasz Głowacki, 2017, Biotechnologia.pl
- MH. Dahlke, SR. Larsen, J.E. Rasko, HJ. Schlitt. A CD45 biológiája és terápiás célként történő használata .. "Leuk Lymphoma". 45. (2), 229–36. O., 2004. február, on-line hozzáférés
- WL. Blalock, C. Weinstein-Oppenheimer, F. Chang, PE. Hoyle és mások. Az IL-3 által szabályozott szignáltranszdukció, sejtciklus-szabályozó és anti-apoptotikus utak a hematopoietikus sejtekben: az anti-neoplasztikus gyógyszerekkel való beavatkozás lehetséges helyei .. "Leukemia". 13. (8), 1109-66., 1999. augusztus. On-line hozzáférés
- Jakub Gołąb, Marek Jakóbisiak, Witold Lasek, Tomasz Stokłosa: Immunológia. Varsó: Polish Scientific Publishers PWN, 2009, 91., 121. o.
- D. Boraschi, Kalifornia Dinarello. IL-18 autoimmunitásban: áttekintés .. "Eur Cytokine Netw". 17. cikk (4) bekezdés, 224–52. O., 2006. december, on-line hozzáférés
A cikk további cikkei
-moe-by-przyczyn-raka-co-to-jest-wirus-ebv.jpg)
