A makrofágok zsákmánysejtek, amelyeknek az emberi testben a fő szerepe a fagocitózis végrehajtása, azaz többek között mikroorganizmusok, mikroorganizmusok és sérült, rendellenes vagy haldokló sejtek felszívódása és megsemmisítése. Nagyon fontos szerepet játszanak az emberi test (veleszületett és szerzett) immunválaszában, elindítják és szabályozzák a gyulladásos folyamatot, elpusztítják a mikroorganizmusokat, és megszüntetik az abnormális sejteket (pl. Rákos megbetegedések), és elindítják a szövetek regenerálódásának folyamatát.
Tartalomjegyzék
- Makrofágok aktiválása
- Makrofágok: morfológiai formák
- Makrofágok: függvények
A makrofágok monocitákból származnak, amelyek a vörös csontvelőben lévő kolóniaképző egységből (makrofág) (CFU-M) származnak.
Gyermekeknél a vörös csontvelő minden hosszú és lapos csontot kitölt. Felnőtteknél sárga csontvelővel helyettesítik, a vörös csontvelő pedig lapos csontokban található meg, amelyek közé tartoznak a medencecsontok, a szegycsont, a csigolyatestek, a bordák, a koponyacsontok, a lapockák és a hosszú csontok epifízisei.
A CFU-M sejtek szaporodnak, differenciálódnak és érettek, amikor a következő szakaszokon mennek keresztül:
- monoblastok
- promonociták
- monociták
Az érés befejezése után a monociták elhagyják a csontvelőt és bejutnak a keringő vérbe. Miután a vérből az erek endotéliumán át a szövetekbe jutnak, a monociták szöveti makrofágokká válnak.
Őssejt pluripotens → mieloid őssejt → CFU-GM sejt → CFU-M sejt
→ monoblaszt → promonocita → monocita → makrofág → szöveti makrofág
Makrofágok aktiválása
A makrofágok aktiválása növeli táplálkozási képességüket, növeli citotoxicitásukat a test sérült sejtjeihez viszonyítva és növeli a baktericid tulajdonságokat.
A makrofágok 2 fő faktorcsoport által aktiválhatók, mind fiziológiásak (amelyek a test saját testéből származnak), mind patológiásak (pl. Mikroorganizmusok, köztük a baktériumok által termelt endotoxinok).
Legerősebben aktiválják a citokin makrofágokat, vagyis azokat a tényezőket, amelyeket főként a stimulált hízósejtek (hízósejtek) és a T-limfociták, különösen a gamma-interferon (IFN-gamma) szabadítják fel.
Az aktivált makrofágok jelet kapnak a fagocitózis elindítására, amely többek között a mikroorganizmusok vagy a károsodott sejtek elnyelésében és elpusztításában áll.
Ezenkívül pro-gyulladásos citokineket választanak ki, és felületükön az abszorbeált mikroorganizmusok antigénjeit mutatják be.
Az immunrendszer más sejtjei (segítő T-sejtek) felismerik őket, és stimulálják az ellenük specifikus antitestek termelődését.
Makrofágok: morfológiai formák
A makrofágok által végzett funkciók változatosak és főleg attól függnek, hogy milyen típusú szövetben találhatók. Különböző morfológiai formákat ölthetnek:
- a májban - Browicz-Kupffer sejtek, azaz a máj sinus érfalában megtelepedett makrofágok
- a tüdőben - az alveoláris makrofágok a pulmonalis védekező mechanizmusok fontos elemei - feladatuk a baktériumok és más idegen részecskék (pl. por, dohányfüst, azbeszt, szilícium) fagocitózása és emésztése.
- az epidermiszben - Langerhans sejtek
- csontszövetben - oszteoklasztok (azaz csontszerű sejtek)
- a központi idegrendszerben - mikroglia
Érdemes azonban megjegyezni, hogy a makrofágok nemcsak az egészséges kötőszövetekben, hanem az emberi test minden szervében megtalálhatók.
Makrofágok: függvények
A makrofágok kulcsfontosságú szerepet játszanak az emberi immunrendszerben, ők felelősek az antibakteriális, parazitaellenes, gombaellenes és vírusellenes válaszok elindításáért, valamint a sérült sejtek és szövetek eltávolításáért, valamint a helyreállításuk folyamatának elindításáért.
Részt vesznek a test specifikus és nem specifikus immunválaszában, fagocitálással és antigének megjelenítésével a felszínükön.
A makrofágok magas fagocita aktivitása a bennük található proteolitikus enzimek gazdag készletének köszönhető.
Érdemes megjegyezni, hogy ők felelősek a limfociták aktivitását serkentő vagy gátló különféle tényezők (köztük egyes komplement faktorok, interferon, prosztaglandinok, interleukinek) szekréciójáért, valamint a gyulladásgátló tényezők (citokinek, kemokinek, enzimek, szabad oxigén és nitrogén-oxid gyökök) szekréciójáért is. ), amelyek szabályozzák a gyulladásos folyamat megindulását és szabályozását.
