Pulmonalis rehabilitáció: mi ez és mit ad?

A tüdőrehabilitáció segít a krónikus légzőszervi betegségekben szenvedőknek. Kinek ajánlott tüdőrehabilitáció, mit ad, hogyan lehet beutalót kapni az Országos Egészségpénztárban a tüdőrehabilitációra?

A pulmonalis rehabilitáció nem újdonság. Évtizedek óta gyakorolják a világon, és az ún légzőtorna, amelyet már a 19. század végén alkalmaztak, és amelyet az 1930-as években légzőgyakorlatokkal és egyéb mellkasi fizioterápiás eljárásokkal (többek között az úgynevezett légzőfa-WC-vel) gazdagítottak. Lengyelországban is a magjait már a második világháború előtt használták. A "fogyasztásban" szenvedő betegeket, amint akkor a tuberkulózist hívták, külvárosi gyógyüdülőhelyekre irányították, ahol friss levegővel, fenyőolajokkal telítve próbálták kezelni ezt a betegséget. Jelenleg azonban a pulmonalis rehabilitáció Lengyelországban teljesen másképp néz ki, és különböző esetekben alkalmazzák.

$config[ads_text1] not found

Az Egyesült Államok Nemzeti Egészségügyi Intézetének meghatározása szerint a tüdőrehabilitáció egy krónikus légzőszervi megbetegedésben szenvedő betegeknél alkalmazott, az adott beteg igényeire szabott kezelések sorozata, amelynek célja az egészségük javítása. A betegségből eredő kellemetlenségek csökkentésével a tüdőrehabilitációnak állítólag javítania kell a krónikus betegek életminőségét is, egyszóval - az életminőséget.

Tartalomjegyzék:

1. Tüdőrehabilitáció: kinek?
2. Tüdőrehabilitáció: mit csinál?
3. Pulmonalis rehabilitáció: mi ez?
4. Tüdőrehabilitáció: térítés a Nemzeti Egészségügyi Alapból
5. Tüdőrehabilitáció: ellenjavallatok

Tüdőrehabilitáció: kinek?

A krónikus légzőszervi megbetegedésekben szenvedő betegeket elsősorban tüdő rehabilitációs programokra irányítják, ajánlott minden olyan betegség esetén is, amely valamilyen módon rontja a légzőrendszer működését. A pulmonalis rehabilitáció fő indikációi a következők:

• krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD),
• cisztás fibrózis,
• bronchiális asztma,
• intersticiális tüdőszöveti betegségek (beleértve a szarkoidózist, a pneumokoniózist, a fibrózist),
• bronchiectasis,
• a mellkasfal betegségei és rendellenességei, valamint ezen a területen neuromuszkuláris rendellenességek,
• tüdőrák.

Az ilyen rehabilitációt azonban más esetekben is végrehajtják, amelyek befolyásolhatják a légzőrendszer munkáját:

• mellkasi műtétek után (beleértve a tüdőrák kivágását, tüdőátültetést vagy térfogatuk csökkentését),
• valamint a felső hasüreg műtétei után, amelyek következményeként a légzőrendszer működése nehéz.

Amikor a tüdőrehabilitációt igénylő beteg szív- és érrendszeri betegségekben is szenved, a rehabilitációt a szívrehabilitációval is kombinálják.

Tüdőrehabilitáció: mit csinál?

A tüdő rehabilitációja enyhíti a betegség tüneteit, és amennyire csak lehetséges, helyreállítja a légzőrendszer megfelelő működését, pl. csökkenti a légszomj érzését. Emellett növeli az izmok fizikai teljesítőképességét, erejét és állóképességét, ami viszont jobb mobilitást jelent.

A pulmonalis rehabilitáción átesett beteg egyértelműen jobbá válik. Sok beteg hangsúlyozza, hogy visszanyeri képességét a normális működésre, és elkezd megbirkózni az eddig nehéz feladatokkal, például a lépcsőzéssel. Ez pedig a mindennapi élet kényelmének javulását eredményezi, ennek következtében gyakran javítja a beteg jólétét és önbecsülését, emellett növeli biztonságérzetét és megszabadítja a negatív gondolatoktól.

$config[ads_text3] not found

A pulmonalis rehabilitáció látható hatásai, mindenekelőtt az életminőség javulása, sok beteget arra ösztönöz, hogy továbbra is tartsák be az orvos ajánlásait, különösen a megfelelő fizikai aktivitást. És annak a ténynek köszönhetően, hogy a betegség tünetei kevésbé megterhelőek és gyakran lassabban haladnak, csökkenthető az orvosi látogatások és a kórházi tartózkodás gyakorisága.

Pulmonalis rehabilitáció: mi ez?

A pulmonalis rehabilitációs programot egyénileg választják ki, a beteg állapotától, egyéni igényeitől és az eddig alkalmazott kezeléstől függően.

A tüdőrehabilitáció megkezdése előtt az orvosnak átfogóan értékelnie kell a légzőrendszer állapotát és funkcióit. Ehhez számos vizsgálatot kell végrehajtani, beleértve:

• morfológia és alapvető biokémiai tesztek,
• spirometria reverzibilitási próbával,
• mellkas röntgen kép,
• artériás vér oxigéntelítettségének értékelése,
• EKG,
• gyakorlati teszt.

Felmérik a beteg testszerkezetét és összetételét (beleértve a magasságot, a BMI-t, az izomállapotot), a fizikai aktivitást, a betegségek kockázatát és a dohányzástól való függőség mértékét. Az orvos felméri a beteg oktatási igényeit, és meghatározza a rehabilitációval kapcsolatos egyéni preferenciáit és céljait.

A megfelelő pulmonalis rehabilitációnak több eleme van:

• testedzés,
• a beteg (és családja vagy gondviselői) oktatása,
• az úgynevezett pszichológiai, szociális és viselkedési beavatkozás (ha szükséges).

A pulmonalis rehabilitáció legfontosabb eleme a testedzés. Javasoljuk, hogy a beteg 60-75% -os szinten tartsa az erőfeszítést annak időtartama alatt. a lehető legnagyobb erőfeszítést. Kutatások kimutatták, hogy egy ilyen edzés jelentősen javítja a testtűrést. A legtöbb tüdő-rehabilitációs program magában foglalja az állóképességi edzést, amely hetente kétszer-ötször zajlik és 20-30 percig tart. Ez alatt az idő alatt a beteg olyan gyakorlatokat végez, amelyek növelik a karok és a kezek állóképességét (az élettevékenységek többsége megköveteli azok használatát), valamint az alsó végtagokat is edzi, amelyek során a betegek futópadon és cikloergonométeren edzenek. Vannak olyan erőgyakorlatok is (amelyek általában súlyemelésből állnak), valamint a légzőizmok erejét erősítő gyakorlatok, amelyek során speciális súlyokat alkalmaznak.

A rehabilitáció másik eleme az oktatás - célja elmagyarázni a betegnek, hogyan alakult ki a betegség, az egyes terápiás elemek fontossága, és hogy a kapott gyógyszerek hogyan működnek és milyen mellékhatásokat okozhatnak. Ennek során a betegek megtanulják a megfelelő légzést is - összezúzott ajkakon edzik a légzést és az ún rekeszizom légzés). Megtanulják a légzőfák WC-technikáit is, például hatékony köhögési gyakorlatokat, váladék kiürítési technikát és testtartási vízelvezetést.

Sok páciensnél - főleg azoknál, akik krónikus betegség miatt depresszióban szenvednek, és nem tudnak megbirkózni a nehéz helyzetekkel - pszichoszociális és viselkedési beavatkozásokra is sor kerül, amelyek pszichológussal vagy pszichiáterrel folytatott egyéni találkozókból, valamint támogató csoportokban tartott találkozókból állnak. .

A tüdőrehabilitáció alatt álló beteget szakemberekből álló csoport látja el, köztük orvos, gyógytornász, dietetikus, nővér, foglalkozási terapeuta, klinikai pszichológus és szociális munkás.

Tüdőrehabilitáció: térítés a Nemzeti Egészségügyi Alapból

A tüdőrehabilitációs programokat általában tüdőosztályok vagy járóbeteg-szakrendelések szervezik, és mind fekvőbeteg, mind járóbeteg, mind otthoni körülmények között zajlanak. A legnagyobb hasznot a rehabilitáció adja, amelyet a kórházban kezdnek meg, majd ambulánsan folytatnak, és fokozatosan hazaköltöznek, a beteg és gondozóik fokozottabb bevonásával.

A fekvőbeteg tüdőrehabilitáció az Országos Egészségpénztárban azoknak a betegeknek szól, akiknek egészségi állapota vagy együtt járó betegségei állandó ellátást igényelnek. Az ilyen rehabilitációra az osztályok orvosai adhatnak ki beutalót:

• tüdő,
• tuberkulózis és tüdőbetegségek,
• mellkasi műtét,
• kardiológia,
• belső betegségek,
• ENT,
• onkológiai,
• allergia.

A beutalót a klinika orvosa is kiadhatja tuberkulózis és tüdőbetegségek, allergológia, rehabilitáció vagy mellkasi műtét miatt.

Az ilyen rehabilitáció időtartama legfeljebb három hét, kivéve, ha indokolt szükség van annak meghosszabbítására - ezt követően a döntést a kezelőorvos adja ki, az írásbeli hozzájárulást pedig a Nemzeti Egészségügyi Alap tartományi fiókjának igazgatójának kell megadnia.

Tüdőrehabilitáció: ellenjavallatok

Bár a pulmonalis rehabilitáció nagyon jó eredményeket hoz, nem minden beteg profitálhat belőle. Számos ellenjavallat akadályozza meg. Hozzájuk tartozik:

• iszkémiás szívbetegség,
• daganatos betegség metasztatikus stádiumban,
• súlyos pulmonalis hipertónia,
• a pulmonalis szív akut formája,
• veseelégtelenség
• súlyos májműködési zavar,
• súlyos mentális rendellenességek, amelyek miatt a pácienssel való kapcsolattartás korlátozott, és nem tudja teljesíteni az utasításokat,
• kábítószerekkel és pszichotrop szerekkel való visszaélés,
• dohányzás.