2013. március 5., kedd. - A Nemzeti Emberi Evolúció Kutatóközpont kutatói azt állítják, hogy a neurodegeneratív folyamatra való érzékenység a parietális területeink metabolikus specializációjának másodlagos következménye.
Emiliano Bruner, a Nemzeti Emberi Evolúciós Kutatóközpont (CENIEH) és Heidi Jacobs, a Jülich Idegtudományi és Orvostudományi Intézetének neuro-pszichológusa által végzett tanulmány az Alzheimer-kór eredetének evolúciós keretét javasolja. A Journal of Alzheimer Disease-ben közzétett munka arra utal, hogy a neurodegeneratív folyamatokra való érzékenység az az ár, amelyet a Homo sapiens-nek meg kell fizetnie kognitív képességeinkért.
Az ebben a cikkben megfogalmazott hipotézis szerint az említett érzékenység a parietális területeink specializálódásának és metabolikus bonyolultságának másodlagos következménye. "Valójában e betegség első szakaszában ugyanazon területek anyagcseréje, az energiagazdálkodás hiánya" - magyarázza Bruner.
A fosszilis és paleoneurológiai adatok azt mutatják, hogy fajunkra az agyi geometriában ezen területeknek a kognitív képességekhez kapcsolódó jelentős átalakulása jellemzi. Az agyi változásokhoz vezető növekedési és fejlődési folyamatok hiányoznak az antropomorf majmokban, valamint a nagy agymennyiségű hominidekben, mint például a neandertálok. Ezenkívül az idegi szövetekben, a mély parietális kéregben az embereknek vannak olyan területei, amelyek a többi főemlősben nem találhatóak meg.
Ezért a Homo sapiens kognitív képességeinek ez a fejlődése nagyobb érzékenységet okozhatott a metabolikus hibákkal szemben: energiamérleg, toxinok, hőkezelés stb. És amint Bruner rámutat, ezt az árat kell fizetnünk, hogy élvezhessük sajátos képességeinket.
Bruner arra a következtetésre jut, hogy a természetes szelekció „csendes” szűrője csak a kognitív előnyöket és annak hátrányait ismeri fel, mivel a későbbi életkorban az embert érintve ez a „mellékhatás” nem befolyásolja az egyén reproduktív képességeit.
Forrás:
Címkék:
Család Gyógyszerek Távozáskor
Emiliano Bruner, a Nemzeti Emberi Evolúciós Kutatóközpont (CENIEH) és Heidi Jacobs, a Jülich Idegtudományi és Orvostudományi Intézetének neuro-pszichológusa által végzett tanulmány az Alzheimer-kór eredetének evolúciós keretét javasolja. A Journal of Alzheimer Disease-ben közzétett munka arra utal, hogy a neurodegeneratív folyamatokra való érzékenység az az ár, amelyet a Homo sapiens-nek meg kell fizetnie kognitív képességeinkért.
Az ebben a cikkben megfogalmazott hipotézis szerint az említett érzékenység a parietális területeink specializálódásának és metabolikus bonyolultságának másodlagos következménye. "Valójában e betegség első szakaszában ugyanazon területek anyagcseréje, az energiagazdálkodás hiánya" - magyarázza Bruner.
A fosszilis és paleoneurológiai adatok azt mutatják, hogy fajunkra az agyi geometriában ezen területeknek a kognitív képességekhez kapcsolódó jelentős átalakulása jellemzi. Az agyi változásokhoz vezető növekedési és fejlődési folyamatok hiányoznak az antropomorf majmokban, valamint a nagy agymennyiségű hominidekben, mint például a neandertálok. Ezenkívül az idegi szövetekben, a mély parietális kéregben az embereknek vannak olyan területei, amelyek a többi főemlősben nem találhatóak meg.
Az intelligencia ára
Ezért a Homo sapiens kognitív képességeinek ez a fejlődése nagyobb érzékenységet okozhatott a metabolikus hibákkal szemben: energiamérleg, toxinok, hőkezelés stb. És amint Bruner rámutat, ezt az árat kell fizetnünk, hogy élvezhessük sajátos képességeinket.
Bruner arra a következtetésre jut, hogy a természetes szelekció „csendes” szűrője csak a kognitív előnyöket és annak hátrányait ismeri fel, mivel a későbbi életkorban az embert érintve ez a „mellékhatás” nem befolyásolja az egyén reproduktív képességeit.
Forrás:
