Szivacsos agyvelőbántalmak: titokzatos prionbetegségek

A szivacsos agyvelőbántalmak (prionbetegségek) azok a betegségek, amelyekben a prionfehérjék kóros formái részt vesznek a fejlődésben. Egyre többet tudunk a prionbetegségekről, de a legfontosabb szempontok ismeretlenek - jelenleg az orvostudománynak nincs módja a betegek gyógyítására ezekből a betegségekből.

A szivacsos agyvelőbántalmak, azaz a prionbetegségek az élet során kialakulhatnak, míg mások a születésüktől kezdve öröklődő génmutációkból származnak. Ezen a csoporton belül számos entitás fordul elő az emberekben, például Creutzfeldt-Jakob-kór vagy végzetes családi álmatlanság.

A prionbetegségek régóta nagyon titokzatosak. Más kórokozóktól, például baktériumoktól, vírusoktól vagy gombáktól eltérően ezek nem tartalmaznak nukleinsavat - a prionok csak fehérjékből állnak. A prionbetegségek elméletét S. Prusiner fedezte fel, ezt a felfedezést a tudományos közösség nagyon nagyra értékelte - 1997-ben a kutató orvosi Nobel-díjat kapott. Noha viszonylag sok év telt el a prion-koncepció megszületése óta, egyes tudósok még mindig úgy vélik, hogy hiányos, és tovább vizsgálják ezen állapotok jellegét - a szivacsos agyvelőbántalmakért felelős néhány tényező mára megerősítést nyert.

Prionbetegségek: okai

A prionbetegségek etiológiája összefügg a normál prionfehérjék patogén, patogén formákká történő átalakulásával. A prionok olyan fehérjemolekulák, amelyek minden ember testében megtalálhatók. Funkciójuk még nem teljesen világos, de ismert, hogy normális körülmények között a prionfehérjék nem károsítják a testet. Amikor azonban a prionok megváltoztatják szerkezetüket és patogén részecskékké válnak, a szivacsos agyvelőbántalmak közül az egyik kialakul. A testben természetesen előforduló prionokat PRPC-nek, míg a kóros formákat PRPSC-nek nevezzük. Ez utóbbiak nemcsak azért jelentenek komoly problémát, mert felhalmozódhatnak az idegszövetben lerakódások formájában és előidézhetik annak károsodását, hanem azért is, mert képesek a normál prionokat rosszul formált formává átalakítani (egyszerűen fogalmazva, PRPSC patogén potenciáljával "megfertőzheti" a normális fehérjéket).

Olvassa el még: Huntington-kór (Huntington-chorea): okok, tünetek, kezelés Izomremegés - okok. Mit jelent az izomremegés? A leggyorsabban elpusztuló betegségek: SOKK, EBOLA, MÁR, TÁMADÁS, VÉSZHELY [GALE ...

Alapvetően 3 oka van a szivacsos agyvelőbántalomnak:

• szórványos (patogén mutáció a szomatikus sejtekben fordul elő, a beteg életében fordul elő),
• család (a szülőktől örökölt mutációk terhe miatt),
• Áthaladás (összefüggésben a patogén prionok emberi testbe történő bejuttatásával, pl. Ezekkel a részecskékkel szennyezett növekedési hormon készítményekkel vagy valamilyen szivacsos encephalopathiában szenvedő személy szaruhártya-transzplantációjával).

Szivacsos agyvelőbántalmak: Creutzfeldt-Jakob-kór

A Creutzfeldt-Jakob-kórt (CJD) először az 1920-as évek elején írták le. A betegségnek 4 típusa van:

• szórványos CJD (a leggyakoribb, az összes CJD eset 9/10-ét teszi ki)
• CJD szülővárosa
• elárasztja a CJD
• a CJD változata

A Creutzfeldt-Jakob-kór különféle változatainak klinikai képe változó. A szivacsos agyvelőbántalmak ezen csoportjának leggyakoribb betegségei:

• demencia rendellenességek (beleértve a memória, a figyelem és a koncentráció progresszív romlását)
• myoclonus (akaratlan mozgások, például hirtelen izomrángások)
• kisagyi diszfunkció (például egyensúlyi rendellenességekkel nyilvánul meg)
• homályos látás
• piramis és extrapiramidális tünetek

A CJD-variánsok során a fentiektől eltérő mentális rendellenességek (pl. Szorongás, depressziós hangulat), fájdalom és más akaratlan mozgások is megjelenhetnek.

A Creutzfeldt-Jakob-kór prognózisa gyenge - például szórványos CJD-ben szenvedő betegeknél a betegség tüneteinek megjelenésétől a halálig átlagosan négy-öt hónap telik el.

Szivacsos agyvelőbántalmak: Gerstmann-Straussler-Scheinker szindróma

A Gerstmann-Straussler-Scheinker-szindróma (GSS) általában családokban fordul elő, és a PRNP gén örökletes mutációja okozza. A leglassabban előrehaladott szivacsos agyvelőbántalomnak tekintik. A GSS csapata a következőket tartalmazza:

• spinocerebelláris ataxia
• dysarthria
• demencia rendellenességek
• nyelési rendellenességek
• nystagmus
• fokozott izomfeszültség

A GSS-vel diagnosztizált betegek időtartama változó, egyes betegeknél a halál több mint 10 évvel a megjelenése után következik be.

Szivacsos agyvelőbántalmak: végzetes családi álmatlanság

A halálos családi álmatlanság egy prionbetegség, amelyet a PRNP gén mutációi okoznak. A betegség rendkívül ritka, és eddig világszerte 28 családban diagnosztizálták. Végzetes családi álmatlanság során az első tünet az alvásképtelenség. Ez a probléma szorongásos rendellenességeket eredményez, és a beteg hallucinációkat tapasztal. Az éjszakai pihenés állandó hiányának következménye az autonóm rendszer diszfunkciója (ideértve a szívműködés változásait, izzadás és emésztőrendszeri rendellenességeket), a testtömeg is fokozatosan csökken. A végzetes családi álmatlanság előrehaladottabb szakaszában hormonális zavarok jelennek meg, és a betegség során a demencia tünetei jelentkeznek.

A végzetes családi álmatlanság prognózisa, csakúgy, mint más szivacsos agyvelőbántalmak esetében, gyenge: a betegek általában a megjelenéstől számított három éven belül meghalnak.

Szivacsos agyvelőbántalmak: változó proteázérzékenységű prionopathia

A tárgyalt szivacsos agyvelőbántalmak előfordulása elsősorban a PRNP gén mutációival függ össze. Ezek a mutációk azonban ennek a génnek különböző kodonjait érintik, ezért több különböző prionbetegséget különböztetnek meg. Viszonylag nemrégiben leírt (2008-ban) egység a prionopathia, változó érzékenységgel a proteázra. Az ebben a betegségben szenvedő emberek a PRNP gén három kodonjában hordoznak mutációkat.

Változó proteáz-érzékenységű prionopathia esetén a betegek tapasztalata:

• kognitív zavar
• a pszichiátriai rendellenességek rendkívüli súlyossága: ezek lehetnek eufória és izgatottság, de jelentős apátia is
• dysarthria
• afázia (a nyelvi funkciók rendellenességei)

A betegség átlagos időtartama ebben a prionopathiában kevesebb, mint 4 év.

Szivacsos agyvelőbántalmak: kuru

A Kuru ma már olyan betegségnek számít, amely gyakorlatilag már nem létezik - találták rá Pápua Új-Guinea törzseinek képviselői, akik kannibalisztikus viselkedést gyakoroltak. Ennek a szivacsos agyvelőbántalomnak a domináns tünete a progresszív kisagyi ataxia. Kísérheti akaratlan mozgások (főleg chorea, remegés és atetosis formájában), valamint vizelet- és ürülék inkontinencia. A kuru-ban szenvedő betegek jelentős hangulatváltozásokat is tapasztalnak, primitív reflexeik alakulnak ki (pl. Szopás). Ennek a prionbetegségnek meglehetősen jellegzetes problémája a sírás vagy a nevetés kényszerű rohama - utóbbi jelenségek miatt a kuru néha nevető halálnak nevezik.

Szivacsos agyvelőbántalmak: diagnózis

A prionbetegségek a beteg tünetei alapján gyaníthatóak. Ezek azonban meglehetősen nem specifikusak, mivel számos más, a prionokkal nem összefüggő betegség során is megjelenhetnek. Emiatt a következőket alkalmazzák a szivacsos agyvelőbántalmak diagnosztizálásában is:

• képalkotó tesztek (pl. mágneses rezonancia képalkotás, amely lehetővé teszi az agy prionfehérjék általi degenerációjához kapcsolódó változások kimutatását),
• laboratóriumi vizsgálatok (például a cerebrospinális folyadék fehérjekoncentrációinak értékelése, pl. MAP-tau, S-100 vagy 14-3-3 fehérjék),
• genetikai tesztek (a mutációk jelenlétének kimutatására a betegben),
• immunhisztokémiai tesztek (prionfehérjék elleni antitestek alkalmazása).

A diagnózist az agy boncolásával is meg lehet erősíteni, amelynek során megtalálhatók a szivacsos agyvelőbántalmakra jellemző változások. Ezek lehetnek szivacsos elváltozások, különböző eloszlásúak és eltérő felépítésűek (egy adott betegségtől függően) amiloid plakkok és idegsejtek hibái.

Szivacsos agyvelőbántalmak: kezelés

A prionbetegségek jelenleg gyógyíthatatlanok - számos, évek óta tartó tanulmány ellenére az orvostudományban még mindig nincsenek olyan gyógyszerek, amelyek lelassíthatnák vagy teljesen gátolhatnák a fejlődésüket. Tüneti kezelést alkalmaznak szivacsos agyvelőbántalmakban szenvedő betegeknél, amelynek célja a tünetek intenzitásának enyhítése és életminőségük lehető legnagyobb javítása.

A szivacsos agyvelőbántalmak kezelésével kapcsolatos munka azonban még mindig tart. A tudósok különböző módszereket próbálnak alkalmazni - az első példa a génterápia. Hatással lennének a nukleinsavakra és a szerkezetükben jelen lévő mutációkra - a génterápia alkalmazásának célja a genetikai kód hibáinak semlegesítése lenne. Egy másik megközelítés az immunterápia alapja - folyamatban van olyan antitestek létrehozása, amelyek szerepe a patogén prionok megszüntetése lenne. Egy másik módszer, amely felismeri a szivacsos agyvelőbántalmak elleni küzdelem lehetőségét, a szintetizált fehérjemolekulák kezelése, amelyek a páciens testébe kerülve semlegesítik a kóros fehérjéket.

Ajánlott cikk:

Enkefalopátiák - okai, típusai és tünetei