Pszichiátria

A pszichiátria a mentális rendellenességek és betegségek, azok diagnosztizálásának és kezelésének tudománya. Az elmebetegeket gyakran megbélyegzik, és a pszichiátereket csak vényként kezelik. Az ilyen álláspontok határozottan igazságtalanok - elvégre a pszichiátriai beteg nem különbözik a belgyógyászati ​​betegtől, és a pszichiáterek nemcsak gyógyszereket rendelnek a betegeknek. Valójában a pszichiátriát - és jó okkal - a modern orvostudomány egyik fő pillérének ismerik el.

A pszichiátria nemcsak az egyik alapvető orvosi szakterületnek minősül, de valószínűleg ez az orvostudomány területe, amelyhez a legnagyobb vita társul. Sok ember számára a pszichiátria szerepét a modern orvostudományban nagyon alulbecsülik, és helytelenül. Ez a tudomány - a látszattal ellentétben - alapvetően a legtávolabbi időkben kezdett működni, sőt, a pszichiátria folyamatosan fejlődik. Az egyes orvosi tudományágak története mindenképpen érdekes, de a pszichiátria története bizonyos szempontból különleges.

Összegzések listája

1. Pszichiátria: történelem
2. A pszichiátria kritikája: Az antipszichiátriai mozgalom
3. Pszichiátria: a betegségek köre
4. Pszichiátria: A pszichiátriában alkalmazott kezelési módszerek
5. Pszichiátria: e tudomány jövőbeli perspektívái

Pszichiátria: történelem

Az emberi test működése fiziológiai és kóros körülmények között még az őskori kutatók számára is érdekes volt. A látszattal ellentétben azonban nemcsak a testi szempontokkal, hanem az emberi elme működésével is foglalkoztak. Alapvetően a mentális problémákat már Hippokratész (aki először használta a melankólia, a paranoia vagy a fóbia kifejezéseket), de Celsus, Arisztotelész és Galen is említette.

A primitív népek esetében, valamint a középkorban a mentális zavarokat tapasztaló embereket szellemek vagy démonok megszállottjaként kezelték. Itt említhetjük például, hogy a középkorban az elmebeteg nőket hogyan tekintették boszorkányoknak - általában nagyon kellemetlen sorsra jutottak, mert az ilyen nőket megfulladták, sőt néha meg is égették a tétet. A vallás részvétele a pszichiátria történetében is fontos volt - gyakran azokat a problémákat, amelyeket most mentális betegségnek tartanánk, démoni birtoklásnak tekintették a középkorban.

A 17. században létrehozták az egyik első központot a mentálisan beteg betegek kezelésére. Ilyeneket hoztak létre többek között Londonban és Párizsban. Ez minden bizonnyal pozitív lépés volt a pszichiátria fejlődésében, de sajnos nem volt problémamentes. Ezen létesítmények esetében sok negatív vélemény született az általuk nyújtott kezelés minőségéről.

Az idők folyamán a pszichiátriai intézmények száma nőtt, és újabb elméletek jelentek meg az emberi elme működésével kapcsolatban (megemlíthetjük például a pszichoanalízis atyját, vagyis Freudot). Megváltozott a nézet a különféle mentális betegségek patogeneziséről és lefolyásáról - itt érdemes megemlíteni Kraeplin és Schneider munkáit, akik a pszichózisok, különösen a skizofrénia kérdéseivel foglalkoztak.

A 20. század olyan időszaknak tekinthető, amikor sok jó és sajnos rossz dolog történt a pszichiátriában. Az 1950-es években a pszichiátriai kezelés alapvetően teljesen megváltozott - ekkor kezdtek hozzáférhetővé válni az első antipszichotikumok és antidepresszánsok. A 20. század azonban a második világháború ideje volt, amelynek során az elmebetegeket rendkívül kedvezőtlen bánásmódban részesítették. A németek néha olyan embernek tekintették az embereket, akinek egyáltalán nem kellene élnie. Viszont a Szovjetunióban a háború alatt bevezették az "aszimptomatikus pszichózis" kifejezést - amint könnyen kitalálhatja, hogy az ilyen típusú "betegség entitás" létezése sok visszaéléshez vezethet, következményei veszélyesek lehetnek.

Eddig egy szót sem említettek a lengyel pszichiátriáról. Hazánkban is határozottan megtörtént a pszichiátria fejlesztése, a mentális betegségekkel számos elismert szakember foglalkozott. Itt említhetjük például Jan Mazurkiewicz-t vagy Tadeusz Bilikiewicz-t, de külön figyelmet kell fordítani egy másik pszichiátriai hatóságra - Antoni Kępińskire. Ez a lengyel pszichiáter különösen az orvostörténetbe ment be nemcsak tudományos eredményei, hanem a betegekkel szembeni hozzáállása miatt is. Először is, Antoni Kępiński úgy vélte, hogy a legfontosabb a más emberek iránti tisztelet - beleértve az elmebetegeket is. Hangsúlyozta továbbá a betegek állapotának és problémáinak elfogadásának fontosságát.

Olvassa el még: Pszichoterápia - típusok és módszerek. Mi az a pszichoterápia? Skizofrénia gyermekeknél: tünetek, okok, kezelés és prognózis A skizoid személyiségzavar: okai, tünetei és kezelése

A pszichiátria kritikája: Az antipszichiátriai mozgalom

A pszichiátriát sokféle ember kritizálja, de az ún az anti-pszichiátriai mozgalom. Az antipszichiátria az 1960-as években keletkezett, és egyik fő aktivistája Szasz Tamás, iskolai végzettsége szerint pszichiáter volt.

Az antipszichiátriai mozgalom szerint a pszichiátria csupán áltudományi tudományág. A mozgalmi aktivisták úgy vélik, hogy valójában a mentális betegségek diagnosztizálása rendkívül szubjektív, és a betegeknek beadott gyógyszerek egyszerűen hatástalanok. Az antipszichiátria arra is felhívja a figyelmet, hogy a pszichiátriai osztályozások általánosan elfogadott elveken és normákon alapulnak, így az - az antipszichiáterek szerint egészséges - embereket tévesen tekinthetik mentális problémákkal küzdőknek.

Manapság, köszönhetően annak, hogy a mentális betegség különböző okait egyre jobban felfedezik, valamint annak a ténynek, hogy a pszichiátriai kezelés hatékony, az antipszichiátria valójában elvesztette jelentőségét. A pszichiáterek azonban még mindig nem tudnak mindent, elvégre egyes mentális betegségeket és azok okait nem eléggé értik, ezért folyamatosan (bár jóval ritkábban, mint a múltban) találkozhatunk a pszichiátria kritikáival anti-pszichiátriai mozgalmak által.

Pszichiátria: a betegségek köre

Vannak, akik úgy gondolják, hogy a pszichiáterek csak depresszióval és skizofréniával foglalkoznak - de ez biztosan nem így van. A fent említett szakemberek által kezelt különféle mentális zavarok listája kivételesen hosszú. A pszichiátria olyan tudomány, amely a hangulati rendellenességek, az étkezési rendellenességek, de az alvászavarok és a szexuális rendellenességek kérdésére is összpontosít. Itt csak a pszichiátriai egységek szerény skáláját mutatják be, de érdemes hozzátenni, hogy a pszichiáterek minden korosztályú betegeket kezelnek. Ezen a területen szakemberek végezhetnek terápiát mind gyermekek, mind fiatal felnőttek és idősek körében.

Pszichiátria: A pszichiátriában alkalmazott kezelési módszerek

A pszichiátria egyes körök általi kritikája minden bizonnyal a pszichiáterek által alkalmazott kezelési módszerekben rejlik. Szerencsére az inzulin kóma vagy a lobotomia már nem a pszichiátriai kezelés módszerei. Jelenleg a pszichiáterek számos más - nemcsak biztonságosabb, de hatékonyabb - terápiás módszerrel is rendelkeznek.

Néha azt hitték, hogy a pszichiátriai kezelés a betegek gyógyszerek beadásán alapul. Valójában a modern pszichiátriában a farmakoterápia jelentős szerepet játszik, bár ennek oka az ilyen kezelésnek köszönhetően elérhető hatások. A pszichiátriában elsősorban a pszichotrop gyógyszereket alkalmazzák, amelyek főként a következőket tartalmazzák:

• antidepresszánsok
• antipszichotikumok (neuroleptikumok)
• nyugtatók (például benzodiazepinek)
• hangulatstabilizátorok (hangulatot normalizáló, például lítiumsók)

Azonban a farmakoterápia határozottan nem az egyetlen kezelési lehetőség, amelyet a pszichiáterek kínálnak a betegeknek. A farmakológiai kezelés mellett a pszichoterápia a pszichiátria második terápiás pillére. A pszichoterápiának számos típusa létezik, például a kognitív pszichoterápia, a szisztémás pszichoterápia vagy a viselkedésterápia. A pszichoedagógia szintén nagy jelentőséggel bír a betegek állapota szempontjából.

A mentális betegségek kezelésének más módszereit a fentieknél jóval ritkábban alkalmazzák. Elektrokonvulzív terápiáról vagy pszicho-sebészetről beszélünk.

A mentális betegségek kezelése ambuláns és fekvőbeteg-ellátásban egyaránt történhet. A választás elsősorban a beteg állapotától függ. Enyhe depressziós vagy pszichotikus rendellenességek - mindaddig, amíg a beteg rendszeresen orvoshoz látogat - mentálhigiénés klinikán kezelhetők. Azoknál az embereknél, akiknek mentális állapota súlyos és a tünetek rendkívül súlyosak, a kórházi kezelés előnyösebb lehet.

A pszichiátriai kórházakat néha rendkívül komor létesítményekként és olyan helyként hozzák összefüggésbe, ahol a betegek minden jogát megsértik. Egy ilyen vélemény rendkívül káros, mert jelenleg a pszichiátriai ellátás minősége - bár továbbra sem elégséges - folyamatosan javul. A pszichiáterek általi közvetlen kényszer alkalmazásának vagy a betegek akaratukon kívüli pszichiátriai kórházakba történő beengedésének negatív összefüggései lehetnek. Itt azonban érdemes megemlíteni, hogy alkalmazásuk feltételeit a mentálhigiénés védelemről szóló törvény szabályozza, ráadásul a fentieket csak akkor alkalmazzák, amikor a helyzet ezt feltétlenül megköveteli.

Pszichiátria: Kik a pszichiáterek? Hogyan lehet pszichiáter?

A pszichiátria az egyik kötelező tantárgy az orvosi kar tanulmányi programjában. A 6 éves tanulmányok elvégzése és a posztgraduális, 13 hónapos szakmai gyakorlat elvégzése után egy fiatal orvos választhatja a pszichiátria szakterületét. Érdemes hozzátenni, hogy a mentális egészséggel foglalkozni szándékozó embereknek két lehetőségük van: edzhetnek felnőtt pszichiátrián, de szakterületüknek választhatják a gyermek és serdülőkori pszichiátriát is. Végül - néhány év szakosodás után - az orvos pszichiáter lesz.

A pszichiáternek feltétlenül orvosnak kell lennie, de pszichoterapeutává is válhat. Ennek megvalósulásához azonban a pszichiáternek magának is át kell esnie egy pszichoterápia során.

Pszichiátria: e tudomány jövőbeli perspektívái

Kezdeteitől fogva a pszichiátria kétségtelenül hatalmas fejlődésen ment keresztül. Jelenleg egyre több függőséget tanulunk meg az öröklődő gének és a mentális betegségek között, emellett az újabb képalkotó technikáknak köszönhetően lehetővé válik a különféle egységekre jellemző eltérések kimutatása akár a morfológiában, akár a központi idegrendszer működésében.

Az állandó fejlődés a pszichiátria bizonyos területeire is vonatkozik. Például egyre gyakrabban különböztetik meg a pszichogériát, amely az idős kor mentális problémáival foglalkozik. A pszichiátriát és a neurológiát ötvöző neuropszichiátria szintén egyre nagyobb jelentőséget kap.

Egy dolgot biztosan el lehet mondani: már elég sokat tudunk a pszichiátriáról, az emberi elme működéséről és az ezzel kapcsolatos szabálytalanságokról. Ez az ismeret azonban még mindig nem teljes, ezért csak arra számíthatunk, hogy a pszichiátria fejlődése folytatódik, és a mentális betegségek egyre kevésbé rejtélyesek a tudomány számára.

Források:
1. Pszichiátria, tudományos szerkesztő M. Jarema, J. Rabe-Jabłońska, szerk. PZWL, Varsó, 2011
2. Pszichiátria, B.K. Puri, I. H. Treasaden, szerk. Ed. Lengyel J. Rybakowski, F. Rybakowski, szerk. Elsevier Urban & Partner, Wrocław 2014

Ajánlott cikk:

A depresszió elősegíti a cukorbetegséget és a cukorbetegséget - depresszió A szerzőről

Íj. Tomasz Nęcki Orvosi diplomát szerzett a poznańi Orvostudományi Egyetemen. Tisztelője a lengyel tengernek (lehetőleg fejhallgatóval a fülében sétálgasson a partján), macskák és könyvek. A betegekkel való együttműködés során arra összpontosít, hogy mindig meghallgassa őket, és annyi időt töltsön, amennyire szükségük van.

Olvassa el a cikk további cikkeit