Újszülöttkori légzési distressz szindróma - a koraszülöttek gyakori problémája

Az újszülöttkori légzési distressz szindróma leggyakrabban a koraszülötteket érinti, de néha a határozottan születetteket is. A légzési distressz szindróma előfordulását számos tényező befolyásolja, amelyek többnyire a légzőszervi vagy szív- és érrendszeri betegségekhez kapcsolódnak. Hogyan nyilvánul meg az újszülöttkori légzési distressz szindróma?

A légzőszervi rendellenesség szindróma (ZZO) a leggyakoribb egészségügyi probléma az újszülötteknél. Vannak enyhe vagy súlyosabb légzési rendellenességek.

A ZZO elsősorban a koraszülötteket érinti, mert egy ilyen kicsi gyermek tüdeje nem elég fejlett ahhoz, hogy önállóan lélegezhessen. A rendellenességnek azonban más oka is lehet, és idősebb gyermekeket is érinthet.

Az első az ún újszülöttek átmeneti tachypnea (TTN - az újszülöttek átmeneti tachypnoe), amelyek spontán módon megszűnnek a születést követő néhány órán belül, és legfeljebb 3 napon belül. A teljes idejű csecsemők 1-2% -ában és a koraszülöttek körülbelül 15% -ában találhatók meg. Másrészt mérsékelt és mérsékelt lefolyású légzőszervi rendellenességek fordulnak elő a koraszülöttek felében, akik a terhesség 28. hete előtt születtek, a terhesség 32. és 28. hete között született csecsemők 20-30% -ában, és az ún. késői koraszülöttek, vagyis azok, akik 32 és 36 hét között születtek.

A ZZO előfordulásának okai

Az újszülöttkori légzési distressz szindróma általában a légzőrendszerrel vagy a vérrel kapcsolatos problémák miatt jelentkezik.

• a légzőszervi okok között megkülönböztethetjük a fent említett folyadékretenciót a tüdőben, de emellett a perinatális hypoxia, a veleszületett tüdőgyulladás (amelyet viszont több mint 18 órán át tartó szülés, az anya húgyúti gyakori fertőzése vagy valamilyen más fertőzés okozhat, anyai láz a szülés előtt, szennyezett magzatvíz ), a meconium aspirációs szindróma (MAS), de a légzőrendszer veleszületett hibái is - például felületaktív anyaghiány, amely az alveolusok összeomlását eredményezi, és atelectasishoz vezet.
• kardiovaszkuláris okok lehetnek veleszületett szívelégtelenségek, pangásos szívelégtelenség vagy tartós pulmonális hipertónia

Az IBD okai közé tartoznak az anyagcserezavarok, a testhőmérsékleti rendellenességek (láz és hipotermia egyaránt), fertőzések és az idegrendszer és az izomrendszer betegségei. Az újszülött légzési distressz szindrómáját a férfi nem, a második iker, az anyai cukorbetegség és a császármetszés is elősegíti.

Amíg a baba még az anyaméhben van, elkezd magzatvizet szívni a hörgőkbe és a tüdőbe, majd visszavonni. Ily módon megtanítja a tüdőt levegő lélegzésére. Ez a tevékenység röviddel a születés előtt leáll. Amint a csecsemő áthalad a születési csatornán, a magzatvíz maradványai kiszorulnak a tüdőből és eltávolításra kerülnek a csecsemő testéből (a császármetszés tehát az egyik tényező, amely növeli az OCD kialakulásának kockázatát, különösen azoknál a nőknél, akik nem születtek). A születés után néhány órán belül a maradék folyadéknak légzés útján el kell párolognia.

Az újszülöttkori légzési distressz szindróma tünetei

A légzési problémákkal küzdő gyermeknek:

• gyors légzés (több mint 60 / perc - általában 40 / perc körülinek kell lennie). Különösen nehéz a gyermek kilégzése. A tünetek az élet első és második napja között súlyosbodnak. Ha ezen a ponton nem tesznek intézkedéseket a gyermek légzésének támogatására, a vér oxigéntelítettsége idővel csökken, és ez hipoxiát okoz. Megjelenik a metabolikus acidózis, valamint az akut légzési elégtelenség.
• morgolódás
• apnoe vagy a légzés lassulása - a ZZO súlyos formáiban
• cianózis, vagyis a bőr és a szájnyálkahártya kékes elszíneződése
• a légzőrendszer izomzatának megnövekedett, látható munkája (a szegycsont, a nyaki bevágás, az intercostalis terek meghúzása, az orrszárnyak mozgása)
• tachycardia
• etetési problémák

A ZZO diagnózisa

Koraszülötteknél az OCD-t meglehetősen gyorsan diagnosztizálják. Egy tapasztalt orvos felismeri a rendellenességet a gyermek legelső leheleténél. Ha a rendellenesség később jelentkezik, a szakember részletes interjút készít, és gondosan megvizsgálja a gyermeket az IBD-re jellemző tünetek tekintetében. Ezenkívül figyelnie kell az anya egészségi állapotára, például arra, hogy a szülés előtt megfázott-e, vagy terhességi cukorbetegsége volt-e, mert ez a betegség a felületaktív anyag hiányát okozhatja a gyermekben. Az orvosnak azt is meg kell kérdeznie a szülés menetéről, hogy meddig tartott, voltak-e szövődmények, tiszta volt-e a magzatvíz, megfelelő-e a térfogata (kis mennyiségű magzatvíz elősegíti-e a tüdő fejletlenségét), valamint a gyermek viselkedéséről - pl. ha bármilyen aszimmetrikus reflexe van. Ezután az orvos számos vizsgálatot rendel el:

• artériás vérgázelemzés - a széndioxid-koncentráció növekedése (> 45 Hgmm) csökkent oxigénkoncentráció mellett (<60 Hgmm) HRD-t jelez
• vérkép - vérszegénységet, fertőzést mutathat
• vércukorszint
• Mellkas röntgen
• Agyi transzudikus ultrahang - ha felmerül a koponyaűri vérzés gyanúja
• szívvisszhang - szívhiba vagy tartós pulmonalis hipertónia gyanúja esetén
• bronchoszkópia

Mikrobiológiai vizsgálatot is végeznek a tüdőgyulladás vagy a szepszis diagnosztizálásában.

Újszülöttkori légzési distressz szindróma kezelése

Az IBD diagnózisa után a gyermeket speciális kórházi ellátásban kell részesíteni. Biztosítani kell a légutak blokkolásának feloldását, és szükség esetén aktiválni a légző- és keringési rendszer támogatását, valamint biztosítani a megfelelő környezeti hőmérsékletet. A kezelés a betegség formájától, súlyosságától és okától függ.

A műtétet fontolóra kell venni, ha a légzési distressz szindrómát veleszületett szívhiba okozza.

A passzív oxigénterápia a legegyszerűbb, nem invazív módszer. Az újszülöttet oxigénfülkébe helyezik, vagy felette egy készüléket (CPAP légszivattyút) helyeznek el, amely oxigént kényszerít a belélegzett levegőbe. Kanül vagy orrmaszk is használható. Egy speciális légzőkészülék a gyermek oxigénellátása mellett nyomás alatt adja, így az alveolusok nem omlanak össze.

Az IBD súlyosabb esetei mechanikus szellőzést igényelnek, amely magában foglalja az endotracheális cső behelyezését a gyermek légcsőjébe, amelyen keresztül a gép helyettesítő légzést végez. Ha a ZZO oka már ismert, farmakológiai kezelést is bevezetnek:

• felületaktív anyag - ha a ZZO ennek a faktornak a hiányát okozza
• antibiotikumok - ha a ZZO tüdőgyulladást vagy meconium aspirációs szindrómát okoz
• szívgyógyszerek - ha szívhiba okozza a ZZO-t.

A légzési distressz szindróma prognózisa a betegség okától és lefolyásától függ. A legenyhébb esetek spontán múlnak, és egyáltalán nem igényelnek kezelést - például újszülöttek átmeneti tachypnoája. A veleszületett tüdőgyulladás szintén jó prognózist ad. A prognózis azonban rosszabb, ha a HRD súlyos születési rendellenességeket okoz. A perinatális hypoxia szintén jelentősen megzavarhatja a csecsemő későbbi fejlődését. Minden újszülöttként légzési distressz szindrómában szenvedő gyermeket rendszeresen ellenőrizni kell a pszichomotoros fejlődés szempontjából. Érdemes tudni, hogy a magas koncentrációjú oxigén erős gyógyszer, és mérgező hatást fejthet ki. Az oxigénterápia a gyermek életének első 14 napjában különösen veszélyes. Ilyen korai fejlődési szakaszban alkalmazva növeli a tüdőkárosodás, a központi idegrendszer és az oxidatív stressz kockázatát. A következő években azonban a gyermek a központi idegrendszer különböző rendellenességeitől szenvedhet. Mentális retardációt, motoros problémákat, hallás- és látásromlást okozhatnak.