Macugen

Akció

A pegaptanib egy módosított pegilezett oligonukleotid, amely szelektíven és erősen kötődik az endoteliális növekedési faktor (VEGF165) extracelluláris formájához, gátolva annak aktivitását. A VEGF egy szekretált fehérje, amely angiogenezist indukál, növeli az érpermeabilitást és gyulladásgátló; úgy tűnik, hogy ezek az akciók az AMD angiogenezissel történő progresszióját okozzák. A VEGF165 egy VEGF izoforma, amely elsősorban a szemgolyó kóros vaszkuláris neoplazmáiban vesz részt. A pegaptanibdal kezelt AMD-betegeknél az átlagos elváltozás, a choroidalis neovascularisation (CNV) és a fluoreszcein szivárgásméretének csökkenését figyelték meg. Állatokban a pegaptanib intravitrealis beadást követően lassan felszívódik a szemből a szisztémás keringésbe. A pegaptanib átlagos látszólagos ± felezési ideje a plazmában egy szem 3 mg-os adagját (az ajánlott adag 10-szeresét) követően 10 ± 4 nap. Az átlagos csúcskoncentráció a plazmában 1-4 nappal érhető el az egyik szem 3 mg-os adagja után. A pegaptanib 6 hetente történő intravitreaális adagolást követően nem halmozódik fel a plazmában, a pegaptanibot endo- és exonukleáz metabolizálja. Szülő formában ürül, metabolitjai elsősorban a vizelettel.

Adagolás

A készítményt az intravitrealis injekciók beadásában jártas szemészek használhatják. A készítményt 6 hetente egyszer (évente 9 injekciót) kell beadni az érintett szem üvegtestébe. A beadás előtt ellenőrizze, hogy az oldat nem lett-e zavaros vagy elszíneződött. Az injekciókat aszeptikus körülmények között kell elvégezni, sebészeti mosással és kézfertőtlenítéssel, steril kesztyűvel, steril drapériákkal és okulárral, valamint steril körülmények között a paracentézis lehetőségével (ha szükséges). Az injekció beadása előtt a beteg előzményeit gondosan át kell értékelni a túlérzékenységi reakciók jelenléte szempontjából. Megfelelő érzéstelenítést és helyi széles spektrumú antibiotikumot kell beadni az injekció beadása előtt. A készítmény beadása után az intraokuláris nyomás átmeneti növekedését figyelték meg, ezért ellenőrizni kell a látóideg perfúzióját és az intraokuláris nyomást. Ezenkívül a betegeket az injekció beadása után 2 hétig gondosan ellenőrizni kell az üvegtengeri vérzés és az endoftalmitisz szempontjából. Ha 2 egymást követő injekció után a 12 hetes kezelési látogatás során nem tapasztalható terápiás előny a beteg számára (kevesebb, mint 15 betű veszett el a látásélességi teszten) a 12 hetes látogatáson, akkor fontolóra kell venni a kezelés leállítását vagy megszakítását. Az előretöltött fecskendő a készítmény feleslegét tartalmazza. A gyógyszer túlzott mennyiségét nem szabad beadni. Az adagolás előkészítése során a felesleget el kell dobni. Nincsenek különleges ajánlások a gyógyszer idős betegeknél, májelégtelenségben, vagy közepes vagy enyhe veseelégtelenségben.

Óvintézkedések

Mint más intravitrealis készítményeknél, az intraokuláris nyomás átmeneti növekedése is előfordulhat. Emiatt ellenőrizni kell a látóideg vérellátását, és az injekció után bekövetkező intraokuláris nyomás növekedését megfelelő kezeléssel korrigálni kell. Azonnali (az injekció beadásának napján) vagy késleltetett intravitreaális vérzések léphetnek fel a pegaptanib injekció beadása után. Az intravitrealis injekciós eljárás az endoftalmitisz kockázatával jár. A készítmény biztonságosságát és hatásosságát 18 év alatti betegeknél nem állapították meg. A készítmény alkalmazását májelégtelenségben vagy súlyos veseelégtelenségben szenvedő betegeknél nem vizsgálták. Az előretöltött fecskendő teljes térfogatának beadása súlyos mellékhatásokat okozhat, ezért az injekció beadása előtt a felesleges készítményt el kell távolítani.

Nemkívánatos tevékenység

Nagyon gyakori: elülső kamra gyulladása, szemfájdalom, megnövekedett intraokuláris nyomás, pontszerű keratitis, csapadék és üveges felhőzet. Gyakori: fejfájás, kellemetlen érzés a szemen, szürkehályog, kötőhártya-vérzés, kötőhártya-hiperémia, kötőhártya-ödéma, kötőhártya-gyulladás, szaruhártya-disztrófia, szaruhártya-hámhiba, szaruhártya-hám rendellenessége, szaruhártya-ödéma, száraz szem, belső szemgyulladás, szemüregés, szemgyulladás, szemirritáció, szemviszketés, szemvörösség, szemduzzanat, szemhéjduzzanat, fokozott könnyezés, makula degeneráció, pupilla tágulás, kellemetlen érzés a szemben, okuláris magas vérnyomás, periocularis haematoma, fotofóbia, szemvillanások, retina vérzés, homályos látás, látásélességzavar, látászavar, üvegtest leválása, üvegtestzavar, orrfolyás.Nem gyakori: rémálmok, depresszió, asthenopia, blepharitis, allergiás kötőhártya-gyulladás, szaruhártya-lerakódások, szemvérzés, szemhéj viszketése, keratitis, üvegtengeri vérzés, károsodott pupilla reflexek, szaruhártya kopás, retina váladék, lelógó szemhéj, heg retina, chalazion, szaruhártya fekély, az intraokuláris nyomás csökkenése, az injekció beadásának helyén fellépő reakció, hólyagosodás az injekció helyén, retina leválás, szaruhártya-rendellenesség, retina artéria lezárása, retina szakadása, ectropia, rendellenes szemmozgás, szemhéj irritáció, elülső kamra vérzése pupilla rendellenesség, írisz rendellenesség, a szem megsárgulása, uveitis, a szem hátsó részén elhelyezkedő lerakódások, iritis, a látóideg gödröcskéje, a pupillák deformációja, a retina vénájának lezárása és az üvegtest prolapsusa, süketség, a Meniere-betegség súlyosbodása, szédülés, szívdobogás szív, magas vérnyomás, aorta aneurysma, gyulladás torokfájás, hányás, emésztési zavar, kontakt dermatitis, ekcéma, hajszínváltozás, kiütés, viszketés, éjszakai izzadás, hátfájás, fáradtság, hidegrázás, érzékenység, mellkasi fájdalom, influenzaszerű tünetek, megnövekedett GGT-szint, kopás. Nem ismert: anafilaxiás reakció (beleértve az angioödémát is). A forgalomba hozatalt követően tapasztalatok szerint a pegaptanib és az injekció előkészítése során alkalmazott egyéb gyógyszerek beadását követő néhány órán belül ritkán jelentettek anafilaxiás / anafilaktoid reakciókat, beleértve az angioödémát is. Mivel az injekció beadása előtt nem sikerült eltávolítani a termék felesleges mennyiségét az előretöltött fecskendőből, beszámoltak az intraokuláris nyomás súlyos emelkedéséről, amely a szem elülső kamrájának szúrását igényelte. Az intraokuláris nyomás tartós, enyhe növekedését figyelték meg több intravitrealis dózis után is egy forgalomba hozatalt követő felügyeleti vizsgálatban. A megnövekedett IOP valószínűsége minden egyes ezt követő intravitreaális injekció esetén 1,128-szoros volt (p = 0,0003). Nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a megemelkedett intraokuláris nyomás incidenciájában azok között a betegek között, akiknek kórtörténetében megemelkedett intraokuláris nyomás vagy glaukóma volt, és akiknek anamnézisük nem volt negatív.

Terhesség és szoptatás

A pegaptanibot nem vizsgálták terhes nőknél. Az állatkísérletek nem elégségesek, de nagy dózisok és szisztémás expozíció esetén toxikus hatást mutattak a reproduktív funkcióra. Az intraokuláris beadás utáni szisztémás expozíció valószínűleg nagyon alacsony. A készítmény terhesség alatt csak akkor alkalmazható, ha az anya esetleges előnye igazolja a magzatra gyakorolt lehetséges kockázatot. Nem ismert, hogy a készítmény kiválasztódik-e a tejbe - szoptatás alatt nem ajánlott használni a készítményt.

Interakciók

Gyógyszerkölcsönhatás-vizsgálatokat nem végeztek. A pegaptanib a nukleáz által metabolizálódik, ezért a citokróm P450 rendszerrel kapcsolatos kölcsönhatásokra nem kell számítani. Két olyan korai fázisú vizsgálat, amelyet olyan betegeknél végeztek, akik csak a készítményt vagy a készítményt és a fotodinamikai terápiát kapták, nem mutattak nyilvánvaló különbségeket a pegaptanib plazma farmakokinetikájában.

A készítmény a következő anyagot tartalmazza: Pegaptanib-nátrium