2013. július 4., csütörtök. - A legfrissebb kutatások szerint sok kórházi beteg egészsége és jóléte javulhat, ha az ápolónők abbahagyják a vitajelek éjszakai ellenőrzését.
A betegek csaknem felénél, akik felébrednek, hogy élethosszig tartó jelenségeket ellenőrizjenek, rendkívül alacsony esélyük van arra, hogy 24 órán belül orvosi sürgősséget kapjanak - mondta Dr. Dana Edelson, a kórházi ápolási orvos a chicagói egyetem orvosi osztályáról.
Ha egyedül hagyják és aludni hagyják, ezek a betegek valószínűleg gyorsabban gyógyulnak, és jobb hozzáállásukat mutatják kórházi tartózkodásuk alatt - mondta.
A kórházak 1893 óta négy óránként áttekintették a betegek életfontosságú jeleit - mondta Edelson. A vérnyomás, a légzési frekvencia, a pulzus és a hőmérséklet egyike azoknak a létfontosságú jeleknek, amelyeket gyakran értékelnek.
Ezek az áttekintések gyakran megzavarják a beteg alvását, ami jelentős frusztrációt okozhat a betegek számára, és megfosztja őket a gyógyuláshoz szükséges többi résztől.
"Éjszaka akár kétszer automatikusan felébred a világra, hogy ellenőrizze a létfontosságú jeleket, függetlenül attól, hogy mennyire magas a kockázata" - mondta Edelson.
Edelson áttekintette a több mint 54 000 kórházi beteg adatait, a korai figyelmeztetések pontszáma alapján, amely általában meghatározza, vajon az emberek különös figyelmet érdemelnek-e, mert nagyobb valószínűséggel szenvednek szívmegállás, vagy intenzív kezelésre szorulnak.
De a korai figyelmeztetési pontszámot fejjel lefelé fordította, olyan betegeket keresve, akiknek olyan alacsony a kockázata, hogy nem igényelnek alapos vizsgálatot.
A kórházi ápolású betegek kb. 45% -a, akik rendszeresen ébrednek, hogy ellenőrizzék az élettani jeleket, a legkisebb kockázatúak kategóriájába tartozik - állapította meg Edelson a tanulmányban, amely a JAMA július 1-jei online kiadásában jelent meg. Belgyógyászat
"Tekintettel arra, amit tudunk az alvászavarokról és mennyire ártalmasak a tényleges klinikai eredményekre, feltételezhetjük, hogy az alvásmegszakítások csökkentése az alacsony kockázatú betegek ezen populációjában javítja az eredményeket" - mondta Edelson.
A kórházaknak mérlegelniük kell a korai előrejelző pontszámok használatát annak meghatározása érdekében, hogy mely betegek részesüljenek kevesebb életképesség-ellenőrzési ellenőrzésben - mondta.
"Kétségtelen, hogy kulturális változásra lenne szükség - mondta Edelson. "Ugyanúgy, mint a Firenze Nightingale, gyakoroljuk az élethosszig tartó jelek gyűjtését. Ez nagyon kevéssé megváltozott. De sokkal több adat áll rendelkezésre, mint korábban, és az adatok felhasználása az erőforrások jobb elosztásához megkönnyíti számomra nagy értelmet."
A szerzők megjegyezték, hogy a tanulmánynak vannak bizonyos korlátai. Egyrészt a leletek egyetlen kórházból származnak. Ezen túlmenően az élettani jelek ellenőrzése során az ápolónők más, finomabb jeleket fedezhetnek fel a beteg egészségi állapotára.
Nancy Foster, az Amerikai Kórházszövetség minőségbiztosítási és betegbiztonsági politikájának alelnöke szerint Edelson tanulmánya "érdekes és nagyon fontos munka".
"Ez adatközpontú válaszokat ad arra a kérdésre, hogy milyen szolgáltatásokat változtathatunk meg, hogy a betegeknek több előnyt biztosítsunk" - mondta.
Ha alacsony kockázatú betegek aludnának, az idősek több időt szenteljenek más dolgoknak szentelni - tette hozzá Foster.
"Összpontosíthatják a figyelmet a súlyosan beteg vagy válságban lévő betegekre" - mondta. "Megvizsgálhatják a gyógyszereket vagy az indikációkat, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy nem történnek-e hibák. Hihetetlenül értékes lenne annak biztosítása, hogy az ápolónők idejét jól fordítsák a betegek által igényelt szolgáltatásokra."
"Nehéz, de nem lehetetlen" megváltoztatni a kórházi gyakorlatokat, hogy azok tükrözzék az életképesség-ellenőrzések fontosságának ezen új megértését - mondta Foster.
A kórházi hatóságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a személyzet láthassa az adatokat és megértse egy ilyen változás előnyeit. Az orvosoknak és az ápolóknak ezt követően biztosan el kell magyarázniuk a betegek számára az eljárás változásait.
"Nem kívánatos, hogy a azt gondolják, hogy most elhanyagolták őket" - mondta Foster. "Jó, hogy tudják, hogy változás történik a gyakorlatban, mert azt akarják, hogy jobban aludjanak."
Forrás:
Címkék:
Különböző Család Táplálás
A betegek csaknem felénél, akik felébrednek, hogy élethosszig tartó jelenségeket ellenőrizjenek, rendkívül alacsony esélyük van arra, hogy 24 órán belül orvosi sürgősséget kapjanak - mondta Dr. Dana Edelson, a kórházi ápolási orvos a chicagói egyetem orvosi osztályáról.
Ha egyedül hagyják és aludni hagyják, ezek a betegek valószínűleg gyorsabban gyógyulnak, és jobb hozzáállásukat mutatják kórházi tartózkodásuk alatt - mondta.
A kórházak 1893 óta négy óránként áttekintették a betegek életfontosságú jeleit - mondta Edelson. A vérnyomás, a légzési frekvencia, a pulzus és a hőmérséklet egyike azoknak a létfontosságú jeleknek, amelyeket gyakran értékelnek.
Ezek az áttekintések gyakran megzavarják a beteg alvását, ami jelentős frusztrációt okozhat a betegek számára, és megfosztja őket a gyógyuláshoz szükséges többi résztől.
"Éjszaka akár kétszer automatikusan felébred a világra, hogy ellenőrizze a létfontosságú jeleket, függetlenül attól, hogy mennyire magas a kockázata" - mondta Edelson.
Edelson áttekintette a több mint 54 000 kórházi beteg adatait, a korai figyelmeztetések pontszáma alapján, amely általában meghatározza, vajon az emberek különös figyelmet érdemelnek-e, mert nagyobb valószínűséggel szenvednek szívmegállás, vagy intenzív kezelésre szorulnak.
De a korai figyelmeztetési pontszámot fejjel lefelé fordította, olyan betegeket keresve, akiknek olyan alacsony a kockázata, hogy nem igényelnek alapos vizsgálatot.
A kórházi ápolású betegek kb. 45% -a, akik rendszeresen ébrednek, hogy ellenőrizzék az élettani jeleket, a legkisebb kockázatúak kategóriájába tartozik - állapította meg Edelson a tanulmányban, amely a JAMA július 1-jei online kiadásában jelent meg. Belgyógyászat
"Tekintettel arra, amit tudunk az alvászavarokról és mennyire ártalmasak a tényleges klinikai eredményekre, feltételezhetjük, hogy az alvásmegszakítások csökkentése az alacsony kockázatú betegek ezen populációjában javítja az eredményeket" - mondta Edelson.
A kórházaknak mérlegelniük kell a korai előrejelző pontszámok használatát annak meghatározása érdekében, hogy mely betegek részesüljenek kevesebb életképesség-ellenőrzési ellenőrzésben - mondta.
"Kétségtelen, hogy kulturális változásra lenne szükség - mondta Edelson. "Ugyanúgy, mint a Firenze Nightingale, gyakoroljuk az élethosszig tartó jelek gyűjtését. Ez nagyon kevéssé megváltozott. De sokkal több adat áll rendelkezésre, mint korábban, és az adatok felhasználása az erőforrások jobb elosztásához megkönnyíti számomra nagy értelmet."
A szerzők megjegyezték, hogy a tanulmánynak vannak bizonyos korlátai. Egyrészt a leletek egyetlen kórházból származnak. Ezen túlmenően az élettani jelek ellenőrzése során az ápolónők más, finomabb jeleket fedezhetnek fel a beteg egészségi állapotára.
Nancy Foster, az Amerikai Kórházszövetség minőségbiztosítási és betegbiztonsági politikájának alelnöke szerint Edelson tanulmánya "érdekes és nagyon fontos munka".
"Ez adatközpontú válaszokat ad arra a kérdésre, hogy milyen szolgáltatásokat változtathatunk meg, hogy a betegeknek több előnyt biztosítsunk" - mondta.
Ha alacsony kockázatú betegek aludnának, az idősek több időt szenteljenek más dolgoknak szentelni - tette hozzá Foster.
"Összpontosíthatják a figyelmet a súlyosan beteg vagy válságban lévő betegekre" - mondta. "Megvizsgálhatják a gyógyszereket vagy az indikációkat, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy nem történnek-e hibák. Hihetetlenül értékes lenne annak biztosítása, hogy az ápolónők idejét jól fordítsák a betegek által igényelt szolgáltatásokra."
"Nehéz, de nem lehetetlen" megváltoztatni a kórházi gyakorlatokat, hogy azok tükrözzék az életképesség-ellenőrzések fontosságának ezen új megértését - mondta Foster.
A kórházi hatóságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a személyzet láthassa az adatokat és megértse egy ilyen változás előnyeit. Az orvosoknak és az ápolóknak ezt követően biztosan el kell magyarázniuk a betegek számára az eljárás változásait.
"Nem kívánatos, hogy a azt gondolják, hogy most elhanyagolták őket" - mondta Foster. "Jó, hogy tudják, hogy változás történik a gyakorlatban, mert azt akarják, hogy jobban aludjanak."
Forrás:
