A DDD szindróma kezelése és terápiája (diszfunkcionális otthonból származó felnőtt gyermekek)

A DDD-terápia (egy diszfunkcionális családból származó felnőtt gyermek) célja, hogy megtanulja, hogyan fogadja el és vigyázzon magára más emberek iránti tisztelet szellemében. Pszichoterápiára akkor van szükség, ha a DDD-s személy annak ellenére, hogy tudatában van pusztító és nehéz viselkedésének, nem tud megszabadulni a gyermekkorától megtanult automatizmusoktól. Nézze meg, mi a DDD terápia, és mikor érdemes igénybe venni egy pszichoterapeuta segítségét.

A DDD terápia arról szól, hogy megtanulják kezelni a problémákat és más módon cselekedjenek, mint korábban. A múltban egy diszfunkcionális családból származó felnőtt gyermeknek saját hibájából kellett megtanulnia, hogyan kell beteg helyzetben élni és túlélni. Ami a kóros családban működött, az nem működik a normális felnőtt élet kialakításában. Annak érdekében, hogy nehezebb helyzetben ne viselkedjen gyermekként, kapcsolatba kell lépnie egy terapeutával.

A DDD felmérése vagy akár diagnosztizálása többdimenziós kérdés, és hogy terápiát igényel-e, az valóban függ az adott személy egyéni jellemzőitől, változásra való készségétől és a mindennapi életben tapasztalható nehézségek mértékétől. Tagadhatatlan, hogy a szülők a legfontosabb és első példaképek a gyermek számára. Megtanítják, hogyan kell kezelni a problémákat, leküzdeni a nehézségeket, és döntenek az értékekhez átadott oktatási módszerekről.

Ez a fejlődés szempontjából fontos idő meghatározza a felnőtt élet számos aspektusát, fejlesztve a biztonságérzetet, az önértéket, a nőiesség / férfiasság érzését, a kapcsolatok kiépítését stb. Egy diszfunkcionális családban a gyermek megfelelő fejlődése szinte lehetetlen, és a valósághoz való hajlítás és a nehéz körülményekhez való alkalmazkodás szükségessége csak erősíti ezeket a hiányosságokat felnőtt életében.

Figyelembe véve, hogy nincsenek ideális családok, és mindegyiknek megvannak a maga többé-kevésbé diszfunkcionális területei, érdemes emlékezni arra, hogy azok a következmények, amelyeket egy adott ember visel felnőttkorában, bizonyítják a rendszer hatékonyságát.

Ha arra gondolunk, hogy valójában mi teszi a családot működésképtelenné, érdemes megszabadulni a közismert "patológia" sztereotípiájától. Sajnos, gyakran nem figyelemre méltó otthonokban fordul elő a gyermek elhanyagolása, ami nem a társadalom számára nyilvánvaló forma.

DDD vagyok. Szükségem van terápiára?

A DDD gyökerei a gyermekkori tapasztalatok, egy olyan időszak, amikor a családok a diszfunkciókra nincs hatással, különféle destruktív stratégiákat alkalmaztak az átélt hiányok ellensúlyozására. Ezek a felnőttkorban reprodukált, nem fejlődési modellek csak súlyosbítják az életet megnehezítő kellemetlen és frusztráló tüneteket.

Sajnos pusztán az a tény, hogy felnőtt vagy, és a magad módján felépíted a valóságodat, nem elegendő ahhoz, hogy megszabadulj a kiskorától származó nem kívánt szerepektől vagy stratégiáktól. Idővel kiderül, hogy a családtól való nyilvánvaló elszakadás ellenére lehetetlen megszabadulni a kedvezőtlen automatizmusoktól. Ha nem látja, hogy a jól ismert viselkedési minták kudarcot vallanak, és gyakran több kárt okoz, mint hasznot, szinte lehetetlen elengedni őket. Sajnos gyakran csak így működnek az emberek.

A pszichoterápiát kell választanom, amikor észreveszem a DDD tüneteit? Nem feltétlenül. A legtöbb ember, aki jobb vagy rosszabb módon tapasztalja a DDD tüneteit, önmagában kezeli a mindennapi életben. Családot alapítanak, dolgoznak, barátságokat kötnek, nem akarnak régi sebeket kinyitni, nem érzik, hogy ez valami jót hozna az életükbe. Azonban egyre több embernek van nehézsége a másokkal való kapcsolatokban, üresnek érzi magát vagy problémája van a kielégítő mindennapi élet kialakításában, a terápia felé hajlik. A pszichoterapeuta kísérője a múltba vezető útnak, amelynek fő célja a cselekvés új módjainak megértése, megnevezése és megvalósítása. A jól ismert módszerektől való eltérés általában nagy nehézségekkel vagy akár fájdalommal jár. Az, hogy meg kell szabadulni a családdal kapcsolatos illúziótól és visszatérni a kellemetlen emlékekhez, általában az egyetlen módja az életminőség javításának. A pszichoterapeuta támogatása általában elég hatékony az egyensúly helyreállításában.

A DDD terápia alapelvei

A DDD-szindrómával kapcsolatos pszichoterápia abból áll, hogy egy diszfunkcionális mintát dolgoznak ki, elsajátítják a szerepben való szerepvállalás képességét anélkül, hogy bűnösnek éreznék magukat, a feltétel nélküli hűség kényszerét vagy mások megmentését, vagy a közelség, a saját érzelmek és tapasztalatok elől való folyamatos menekülést.

A munkaterületek közé tartoznak a nehezen elviselhető érzelmi állapotok, a készségek hiánya vagy az öröm érzésének belső beleegyezése, amelyek automatikusan bekerülnek az áldozat szerepébe, annak ellenére, hogy hiányoznak az ilyen álláspontot alátámasztó objektív tények.

A szomatikus tünetek meglehetősen gyakori okok a pszichoterápia választására. Az ismétlődő, nehezen diagnosztizálható egészségügyi problémák, a családi ház problémáival együtt hozzájárulnak a DDD diagnosztizálásához.

Nem akarva lemásolni a családi házból tanult diszfunkcionális mintákat, a terápia során meg kell nevezni és elfogadni az igazságot önmagáról és szeretteiről. A pszichoterapeutával folytatott egyéni kapcsolattartás vagy a támogató csoport találkozóin való részvétel során annak a személynek, aki hiányos napokkal akar megbirkózni, felnőttnek kell tekintenie magát egy diszfunkcionális családból.

A következő lépés az, hogy bővítse betekintését a gyermekkori tapasztalatok területére, és arra, hogy ezek hogyan határozzák meg a meggyőződéseket, a párkapcsolati megküzdést, a nehézségeket, és hogyan alakulnak a jelen életben való viselkedéssé.

A terápiás folyamat végállomása a DDD területén a változások bevezetése, amelynek eredményeként az önmagán dolgozó személy képes lesz arra, hogy mások iránti tisztelet szellemében elfogadja és gondozza önmagát. Ez az út lehetővé teszi a szülők szemléletének megváltoztatását, tekintélyt adva nekik és korábbi cselekedeteiknek felnőttkorban. Az egyensúlyhoz való visszatérés és a hiányok ledolgozása soha nem könnyű folyamat, ennek ellenére érdemes megfontolni a pszichoterápiára való döntést, ha az élettel való elégedettség érzése nem érhető el a nehézségekkel vagy hiányokkal való megbirkózás meglévő stratégiáinak felhasználásával.

A bánat és a fájdalom lassú megszabadulása lehetővé teszi a DDD-szindrómában szenvedő személy számára, hogy újra átélje a fejlődés különböző szakaszait, megfelelő gondossággal és tisztelettel veszi körül magát.