Az akut koszorúér szindróma egy olyan klinikai tünetegyüttes, amelyet a szívkoszorúerek hirtelen véráramlásának csökkenése okoz, és amely felelős a szív oxigénnel és tápanyagokkal való ellátásáért. Következésképpen a szívizomban előforduló ischaemia nekrózisához, azaz szívrohamhoz vezethet. Melyek az ACS okai és tünetei?
Tartalomjegyzék
- Akut koszorúér szindróma - tünetek
- Akut koszorúér szindróma - diagnózis
- Akut koszorúér szindróma - kezelés
- Akut koszorúér szindróma - elsősegély
- Akut koszorúér szindrómák szövődményei
- Akut koszorúér szindróma - prognózis és rehabilitáció
Az akut koszorúér szindrómák (ACS) a széles körben ismert ischaemiás szívbetegségek egyik megnyilvánulása, amelyek a szív artériáinak kóros változásaihoz kapcsolódnak, azaz a koszorúér-betegség. Az akut koszorúér-betegség mellett megkülönböztethetünk stabil koszorúér-szindrómákat is. Ahogy a neve is mutatja, ez a felosztás elsősorban a pálya eltérő dinamikájának köszönhető. A koszorúér-betegség kiváltó okának több mint 98% -a az érelmeszesedés.
Az érelmeszesedés az artériák krónikus gyulladásos betegsége, amely az ún ateroszklerotikus plakkok a falukban. Az érett lepedék egy izomsejtekből és kollagénből készült fedélből és egy lipidmagból áll. Az artériák lumenének szűküléséhez vezetnek.
A koszorúerek belsejében található ateroszklerózis korlátozhatja a véráramlást, ami a szívizom oxigénigényének megnövekedett állapotában, például edzés közben, mellkasi fájdalommal járó iszkémiához vezethet.
A leírt mechanizmus a stabil angina (vagy angina pectoris) oka, amely stabil koszorúér szindróma.
Az ACS-t viszont leggyakrabban az érelmeszesedés plakkjának repedése és a koszorúér hirtelen elzáródása okozza. Az áramláskorlátozást okozhatja plakktörésből származó embolikus anyag, vagy a törés alapján kialakuló trombózis.
Az akut szindrómák okai gyakrabban az ún instabil plakkok. Lehet, hogy kicsik és nem okozják a stabil angina tüneteit, de vékony fedéllel és viszonylag nagy maggal rendelkeznek, ami hajlamosabbá teszi őket a törésre.
Az artériában felépülő trombózisnak nem kell teljesen elzárnia a lumenét. A hatások nagyban függnek a koszorúér keringésében való elhelyezkedésétől is. Ennek eredményeként az ilyen esemény által érintett emberek a betegek heterogén csoportját alkotják, és az akut koszorúér szindrómák a következőkre oszthatók:
- instabil angina (UA) - a lepedék károsodása károsítja a szívkoszorúér áramlását, de nincs teljesen lezárva
- a nem ST szegmens emelkedésű miokardiális infarktus - NSTEMI - lehet az UA következménye, de ebben az esetben a szívizomsejteket már iszkémia károsítja;
- myocardialis infarctus ST szegmens emelkedéssel - STEMI - egy törött plaketten lévő trombus általában teljesen bezárja az artéria lumenjét, ami myocardialis nekrózishoz vezet
Az akut koszorúér-szindróma előfordulhat olyan személyeknél, akiknek már vannak koszorúér-problémái, vagy az ischaemiás szívbetegség első megnyilvánulása lehet, amely krónikus kezelést igényel.
A szívinfarktus ritka, nem atherosclerotikus okai bármely olyan állapot, amely felboríthatja a szív oxigénigényének egyensúlyát, és más módon korlátozhatja a szívkoszorúerek áramlását. Ezek tartalmazzák:
- szívhibák (szűkület vagy aorta regurgitáció)
- szén-monoxid-mérgezés
- vérmérgezés
- mély vérszegénység
- hipertóniás krízis
- elhúzódó hipotenzió
- pajzsmirigy válság
- Szív aritmia
- elzáródás
- kokainfogyasztás és még sok más.
Akut koszorúér szindróma - tünetek
A fő és leggyakoribb tünet a mellkasi fájdalom. Általában zúz, szorít, bár időnként szúrós is lehet.
A fájdalom általában a szegycsont mögött helyezkedik el, és jellegzetes sugárzást nyújthat - leggyakrabban az alsó állkapcsig, a bal vállig és a felkarig. Hirtelen jelenik meg, és általában 20 percnél tovább tart. A nitroglicerin szublingvális beadása nem enyhíti a tüneteket.
Ezek a tulajdonságok megkülönböztetik az infarktus fájdalmát a stabil angina fájdalomtól.
A szívrohammal ellentétben a fájdalmat fizikai megterhelés (vagy súlyos stressz) okozza, és akár néhány percig is tart - nyugalomban vagy nitroglicerin beadása után alábbhagy.
A klinikai gyakorlat egyértelműen azt mutatja, hogy az akut koszorúér-szindróma tüneteinek nem kell mindig ilyen szuggesztív, nyilvánvaló képet alkotniuk.
Például időseknél vagy cukorbetegeknél a fájdalom kevésbé súlyos vagy egyáltalán nem jelentkezhet. A szívrohamot kísérő tünetek a következők lehetnek:
- gyengeség, sápadt bőr és fokozott izzadás
- szívdobogás (sinus tachycardia vagy ischaemiás arrhythmia okozza)
- légszomj (ez lehet az ACS egyetlen tünete, amely a fájdalom úgynevezett "maszkját" képezi; a bal kamra működésének károsodása és a tüdőödéma következménye lehet egy kiterjedt infarktus következtében; habos, vérszínű váladék köpése kísérheti)
- felső hasi fájdalom, émelygés és hányás (különösen a szív alsó falának infarktusa esetén fordulhat elő)
- súlyos félelem és szorongás
Akut koszorúér szindróma - diagnózis
Az ACS diagnózisát elsősorban a beteg által jelentett tünetek határozzák meg, de további vizsgálatokat végeznek a gyanú igazolására.
A kulcsfontosságú tényező itt az elektrokardiográfiai teszt, vagy az EKG. Rendszeresen a hívott sürgősségi orvosi csapat végzi.
Az "infarktusos EKG" jellegzetes jellemzője az ún Parde hulláma, vagyis az ST szegmens magassága (innen a STEMI infarktus kifejezés). Ez a kép különbözik az UA vagy az NSTEMI infarktus képétől.
Az EKG-felvétel értelmezése azonban nem mindig ilyen egyszerű. Az infarktus alatti rekord idővel specifikus változásokon mehet át - az infarktus fejlődik, ezért a rögzített változások kevésbé lehetnek jellemzőek. Ehhez gyakran meg kell ismételni a teszteket időközönként.
Érdemes megjegyezni, hogy az instabil angina és az NSTEMI infarktus eseteinek nagy részében a pihenő EKG felvétel helyes lehet.
Egy további vizsgálat képalkotó teszt lehet, például szív ultrahang, azaz szív ECHO. Megjelenítheti az iszkémia és nekrózis okozta szívizom-összehúzódási rendellenességeket.
A szív troponinjainak laboratóriumi meghatározása nagyon fontos teszt akut koszorúér szindrómák esetén. A troponinok a szívizom sejtjeiben található fehérjék, amelyek alapvető szerepet játszanak annak összehúzódásában.
Az iszkémia által okozott nekrózis jelentősen megnöveli vérszintjüket. A "pozitív" troponinek jelenléte - a szívizom-nekrózis markerei lehetővé teszik az akut koszorúér-szindróma meghatározását szívrohamként (instabil anginában a szív troponinjai a normál érték alsó határa alatt vannak).
Koncentrációjuk csak az artéria záródása után körülbelül 3 óra múlva kezd növekedni. Ezért fontos, hogy két vagy több meghatározást végezzünk, amelyek megmutathatják a jellegzetes növekedési dinamikát.
Akut koszorúér szindróma - kezelés
Az ACS-kezelés alappillére jelenleg a koszorúér-angiográfia és a PCI (PCI). perkután koszorúér-beavatkozás), vagyis a perkután koszorúér-beavatkozás. A koszorúér-angiográfia (vagy koszorúér-angiográfia) invazív módszer a koszorúerek leképezésére.
Ez abból áll, hogy speciális katétereket helyeznek a koszorúerekbe a femorális vagy radiális artériákon keresztül. A szív röntgen-megfigyelése lehetővé teszi a koszorúér keringésének dinamikus képét, amely lehetővé teszi a szűkületek és akadályok elhelyezkedését. A PCI több eljárást foglal magában:
- perkután coronaria angioplasztika (PTCA) stent beültetéssel vagy anélkül
- és jelenleg ritkábban alkalmazzák specifikus indikációkban: vágó atherectomia, rotaabláció és intravaszkuláris brachyterápia.
A PTCA a kapott artéria perkután ballonnal történő szűkülésének helyreállításán alapul, és a stent elhelyezésének következő szakaszában - egy speciális hálószerű tekercs, amelyet a koszorúér átjárhatóságának növelésére és fenntartására használnak.
A stentezést egyre inkább közvetlenül - előzetes szélesítés nélkül - hajtják végre. Jelenleg a sztentelés a PCI leggyakoribb és leghatékonyabb módszere akut koszorúér szindrómákban, valamint stabil anginában.
Minden olyan beteget, akinél a tünetek és az EKG alapján akut ST-szegmens emelkedéses koszorúér-szindróma (STEMI) diagnosztizálható, a sürgősségi primer PCI érdekében a lehető leghamarabb el kell szállítani az invazív kardiológiai egységbe. Más a helyzet az instabil anginában (UA) és az ACS NSTEMI-ben szenvedő betegeknél.
A kezelési stratégia és az eljárás sürgőssége többek között a következőktől függ:
- a beteg állapota
- a troponin változásainak dinamikája
- EKG
- szívkép az ECHO-ban stb.
A STEMI-ben (kizárólag) a perkután koszorúér-beavatkozások alternatívája a fibrinolitikus terápia, amely gyógyszerek intravénás beadásából áll a felrepedt plakkon képződött vérrög "feloldására".
Ez a kezelés azonban kevésbé hatékony, és nagyobb a szövődmények - különösen a súlyos vérzés - kockázata. A 24 órás hemodinamikai laboratóriumok jól szervezett hálózatának köszönhetően azonban a miokardiális infarktus fibrinolitikus kezelése a határig szorult Lengyelországban.
Akut koszorúér szindróma - elsősegély
Az akut koszorúér-szindrómák kérdésének tárgyalásakor érdemes néhány szót szentelni a miokardiális infarktus kórház előtti kezelésének alapelveire.
- A LEGFONTOSABB: súlyos mellkasi fájdalom esetén a betegnek (vagy a környezetből származó személynek) haladéktalanul mentőt kell hívnia - 112 vagy 999
- a páciensnek félig ülve kell feküdnie (kissé megemelve a törzset), biztosítva a légzési kényelmet - például gombolja ki az ing gallérját, nyissa ki az ablakot
- beadhat egy acetilszalicilsavat tartalmazó készítményt 150-325 mg dózisban (lehetőleg bevonat nélküli tabletta formájában; meg kell rágni)
- olyan személynél, akinek a betegség stabil formájú szívkoszorúér-panaszainak átmeneti enyhítésére sublingvális nitroglicerin-készítményt írtak fel, egyetlen adag adható be, 3-5 percen belül nem lehet fájdalomcsillapítást, vagy annak intenzitása azonnali mentőautó-hívást eredményez, ha ezt korábban nem tették meg
FIGYELEM! Infarktus gyanúja esetén a kiváltott, kötelező köhögés megalapozatlan.
FIGYELEM! Az ACS szívmegálláshoz vezethet! A tudatvesztés és a légzés elvesztése arra kötelezi a körülötted élőket, hogy kezdjék meg a CPR-t (kardiopulmonáris újraélesztés).
Akut koszorúér szindrómák szövődményei
Az akut koszorúér-szindrómák komplikációk kockázatát hordozzák magukban. Az egészségre és az életre veszélyes szövődmények kockázatát különösen a STEMI infarktus okozza. Közülük a legveszélyesebbek
- akut szívelégtelenség tüdőödéma vagy akár kardiogén sokk formájában (feltételezzük, hogy akkor fordulhat elő, ha az infarktus a kamrai izomtömeg> 40% -át érinti)
- iszkémia kiújulása / újbóli infarktus
- mechanikus szövődmények a szíven belül: papilláris izomrepedés, kamrai septum vagy szabad szívfal repedése (ezek a szövődmények ritkák; gyakorisága 1-2% között mozog)
- szívritmuszavarok, amelyek közül a legveszélyesebb a kamrai fibrilláció (a STEMI-ben szenvedő betegek 15-20% -a), ami valójában hirtelen szívmegállás, amely CPR-t igényel. A VF magas halálozással jár, és jelentősen rontja a hosszú távú prognózist
- szív aneurizma
Akut koszorúér szindróma - prognózis és rehabilitáció
Az akut koszorúér-szindróma túlélése a halálozás kockázatának növekedésével jár együtt a korai incidens utáni időszakban, és rontja a hosszú távú prognózist. Kétségtelen, mennyire fontos a korai és késői prognózis gyors diagnosztizálása és kezelése.
Ennek ellenére fontos a koszorúér-incidens utáni megfelelő irányítás. Nem lehet túlbecsülni az atherosclerosis progressziójának gátlását célzó nem farmakológiai kezelés szerepét, amely a kardiovaszkuláris kockázat csökkenésével jár. Alapvető feltevései:
- a dohányzásról való leszokás (aktív és passzív) - az ismételt koszorúér-esemény kockázata 50% -kal csökken egy évvel a dohányzás abbahagyása után!
- fogyás
- diéta bevezetése - az ACS után szenvedő betegek számára előnyös lehet az étrendi konzultáció; az alapelvek: az élelmiszerek minőségi változása (több zöldség és gyümölcs, teljes kiőrlésű kenyér, hal, sovány hús fogyasztása), a mono- és többszörösen telítetlen zsírok fogyasztásának növelése a telített és transz-zsírok csökkentésének rovására, korlátozott étkezési só fogyasztás
- a fizikai aktivitás növelése - különösen ajánlott közepes intenzitású aerob testmozgás 30 percig, legalább hetente ötször
Szívroham után a beteg szívrehabilitáción esik át. Első szakasza kórházi körülmények között zajlik. A második szakaszra álló körülmények között kerülhet sor - rehabilitációs kórházban, szívrehabilitációs osztályokban vagy járóbeteg-ellátásban, azaz nappali osztályokon.
Hatásköre multidiszciplináris tevékenységeket foglal magában, ideértve a farmakológiai kezelés optimalizálását, a beteg oktatását a nem farmakológiai kezelés területén és az optimális, egyénre szabott testedzési programok létrehozását.
